Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Elég régen nyúltam hozzá ehhez a médiumhoz. Azt gondoltam, letörlöm róla a port, lehúzom a celofánt, lesöpröm a mohát, hátha újfent örömöt okozok vele milliós olvasótáboromnak.

Tehát. Megint, mint minden évben, fordult egyet a naptár. És akkor mi van? Természetesen az, hogy ilyenkor divat számot vetni az előző évről, mi volt jó, mi volt rossz. Ehhez most én is kedvet kaptam. A blog eddigi fő témája mentén végigmegyek 2016 számomra legfontosabb pontjain. Az előző évben Magyarországon bemutatott filmeket veszem számba, amiben természetesen az előző Oscar-menet versenyzői is beletartoznak.

Tudtam előre, hogy a Bosszúállók 2.5, vagyis az Amerika kapitány - Polgárháború lesz nálam az év filmje, azonban ez az utolsó pillanatban megváltozott, ugyanis jött Damien Chazelle új filmje, a Kaliforniai álom, és csak egy hangyafasznyival ugyan, de előzött. A csávó még csak 32 éves, de ha a Whisplash-t is figyelembe vesszük, látszik, hogy valamiféle kezdődő zsenialitás jelenik meg a műveiben. Maradjon is így.

Az év meglepetése számomra Amy Adams novemberi duplája volt. Az Érkezés és Éjszakai ragadozók című filmekről kb. nyár végén értesültem először, ezért viszonylag hirtelen voltak nekem. Mindkettő az a fajta film, amit a benne elhangzó információk sokaságán átrágva lehet megérteni, siker esetén pedig egy kisebbfajta katarzis lehet a jutalom. Külön öröm volt, hogy mindkettőt feliratosan vetítették a mozik.

A legnagyobb csalódás a Suicide Sqad - Öngyilkos osztag, mégpedig azért, mert ezt mégis hogy a faszba' képzelték? Bocs, de ennél jobban nem tudok érvelni, ennyit érdemel. Talán majd a hosszabb verzió javít az összképen, ahogy a Batman Superman ellen esetében is történt. Ez utóbbi egyébként sokakkal ellentétben nekem már a moziban is nagyon tetszett.

Ismét öröm, hogy több jó magyar filmet is láthattam, szám szerint ötöt. A kedvencem közülük a Hurok, mert ez egy műfaji filmek iránt (is) rajongó rendező műfaji filmje, amivel a nagyközönség igényeit akarta kielégíteni. Kár, hogy kevesen látták. Szurkolok Madarász Istinek.
Az év magyar meglepetésfilmje a Sohavégetnemérős, mert hiánypótló generációs mozi. Több ilyen kéne, főleg nagyjátékfilm formájában.
Ha már a magyar filmeknél járunk, muszáj megemlítenem az Aranyéletet. Fantasztikus, amit ez a sorozat művel! A második szezon az elsőnél is magasabbra tette a lécet, és simán átugrotta. Véleményem szerint ez a legjobb dolog, ami eddig ebben az évezredben a magyar mozgóképpel történt. Az első évad után csak reménykedtem a folytatásban, most viszont igénylem.

Láttam olyan filmeket is, amelyek semmilyen formában nem kerültek a magyar közönség elé. Ezek közül kiemelkedik az Everybody Wants Some. A továbbra is zseniális Richard Linklater elkészítette a Tökéletlen idők szellemi folytatását.

A végére pedig következzen az elmaradhatatlan 2016-os filmes TOP 10!

1. Kaliforniai álom (La La Land) 90%
2. Amerika kapitány - Polgárháború (Captain America: Civil War) 90%
3. Éjszakai ragadozók (Nocturnal Animals) 85%
4. Érkezés (Arrival) 80%
5. A szoba (Room) 80%
6. Hurok 80%
7. Batman Superman ellen - Az igazság hajnala (Batman v Superman: Dawn of Justice) 80%
8. X-Men: Apokalipszis (X-Men: Apocalypse) 80%
9. Rendes fickók (The Nice Guys) 80%
10. Sing Street (Sing Street) 80%

IvánBélaCsubakka 2014.05.15. 19:06

Godzilla

Godzilla, 2014, R.: Gareth Edwards, Sz.: Aaron Taylor-Johnson, Elizabeth Olsen, Ken Watanabe, Bryan Cranston, Juliette Binoche, Davis Strathairn. Sally Hawkins

SPOILERES, de csak annyira, mint bármelyik trailer!

Itt a jó idő, közeleg a nyár, jönnek a blockbusterek. Ez a japán szörnyeteg pedig megvett engem kilóra.

godzilla_ver8.jpg

1999-ben történt valami a Fülöp-szigeteken. Aztán Japánban is, ahol 15 évvel később előjön rejtekéből egy kurva nagy szárnyas ízeltlábú, aminek a MUTO nevet adják. A 60 éve pihenő Godzsira megérzi ezt, és aktivizálja magát, hogy helyreállítsa a világ egyensúlyát.
Miközben szépen lassan megismerkedünk az emberi szereplőkkel, fény derül bizonyos több évtizedes titkokra is. A karakterek pont jók, nincs bennük semmi eredeti, csak az ilyenkor szokásos, de arra éppen megfelelők, hogy az ő szemszögükből tudjuk nézni az eseményeket. Azokat az eseményeket, melyek először titkolózósan misztikusak, majd katasztrofálisan látványosak. Ami nekem legjobban tetszett a történetvezetésben, hogy végig jelen van az a relatíve komoly hangulat, ami a műfajból adódóan pont kellően komolyan vehetetlen, de mégis a kívánt szintre emeli a tétet.
A film erőssége természetesen a vásári katasztrofizálás. Mire Godzilla megmutatkozik teljes valójában, addigra annyira elszabadulnak a dolgok, hogy öröm nézni. A hatalmas szörnyek egymás elleni küzdelme és az egyéb monumentális jelenetek fantasztikusan látványosra és izgalmasra sikerültek. Ami viszont minden visz, azok a hangok. Mikor az óriásgyík üvöltött, kirázott a hideg, és össze kellett szorítani az ánuszomat, hogy be ne fossak. Ezek mellé társul Alexandre Desplat világbajnok zenéje, ami csak fokozza az izgalmakat.
A legújabb Godzilla ügyesen használja a katasztrófafilmes kliséket, valamint nagyon törekszik a monumentalitásra, hogy elérje a kívánt hatást, ami nálam nagyon is sikerült neki. Szeretem az ilyet, na!

80%

 

A szinkronról:
Aaron Taylor-Johnson - Varju Kálmán
Elizabeth Olsen - Haffner Anikó
Ken Watanabe - Csankó Zoltán
Bryan Crasnton - Háda János
Juliette Binoche - Györgyi Anna
David Strathairn - Rosta Sándor
Sally Hawkins - Wégner Judit
A magyar változatban sok jól kiválasztott hangot hallhatunk, mint például Varju Kálmán, csak ő nem teljesen alkalmas szinkronizálásra. Az elején nagyon döcög, aztán relatíve sok idő után belejön, de ez így kevés. Haffner Anikó úgy visítozik, mint akit nem engedtek el a szalagavatóra. De hogy aki kitalálta, hogy Cranstonnak Háda János kell a Breaking Badbe, annak rohadjon már ki a lelki világa! Abszolút teljesen szar választás. És akkor még ide is ő kellett, mert miért ne! Hát gratulálok! Még jó hogy láttam a sorozatból nettó másfél részt magyarul, így tudtam, mire számítsak. Rosta Sándor kellett volna neki. De ő jelen esetben mást mondott alá, akihez viszont Jakab Csaba illett volna jobban.
Megmondom őszintén, felkészültem rá, hogy borzalmas lesz a szinkron, és ehhez képest alakult ki az a véleményem, miszerint elmegy. Az a jó, hogy a film műfajából adódóan keveset beszélnek benne.

Transcendence, 2014, R.: Wally Pfister, Sz.: Johnny Depp, Rebecca Hall, Paul Bettany, Cillian Murphy, Morgan Freeman

Nehéz úgy írni egy filmről, hogy pár órával a megtekintése után már nem emlékszem elég dologra belőle a cél eléréséhez, de azért megpróbálom.

Adva van Johnny Depp karaktere, aki valami nagyon menő sztárinformatikus. Mesterséges intelligenciával foglalkozik, de ez egyeseknek nem tetszik, ezért megmerénylik, és elkezd haldokolni. Agonizálás közben jön az ötlet, hogy akkor be kéne digitalizálni a tudatát, amit meg is tesznek. A test meghal, a digitális tudat életre kel, de elkezd istent játszani, és elszabadulnak a dolgok.
Ez egy tök érdekes felütés, amiből még annál is érdekesebbet lehetett volna kihozni. A szándék meg is volt, de a célt nem sikerült elérni. Látszik, hogy nagyon akartak egy izgalmas, látványos, társadalomkritikával átitatott sci-fit, de csak az akarat látszik. Eleve harmatgyenge a forgatókönyv, amiből aztán unalmas történetvezetést sikerült kihozni. Itt van nekünk Wally Pfister, aki nem mellesleg kurva jó és Oscar-díjas operatőr, és azt hiszi, hogy majd jól megrendez egy nagyköltségvetésű filmet. Hát faszt. Az még hagyján, hogy a munkája az első rendezés tipikus gyermekbetegségeit hordozza magán, de még arra is rátesz egy lapáttal. Lenne pár érdekes fordulat, de olyan szarul vannak előadva, hogy nem váltanak ki semmilyen hatást. A felétől pedig átmegy túlságosan hihetetlenbe, aminek köszönhetően már csak az edzettebb nézők maradnak meg, de sajnos ők is végig hülyének vannak nézve. A sztori legnagyobb pozitívuma, hogy a végével kezdődik. Na, meg a fényképezés is jó, hiszen nem is lehetne másmilyen, ha operatőr a rendező.
A karakterek szintén nullák, nincs köztük egy normális, az őket eljátszó színészek pedig nagyon gyengék. Szegény Johnny Depp-pel nem tudom, mi lesz így, kéne már neki valami rendes meló, hogy újra megmutathassa, mekkora király.

30%


A szinkron sem jó. Szerencsére Johnny Depphez csak szökőévente erőltetik hozzá Stohl Andrást, így néha elviselhető. A többiek hol jó, hol nem jó magyar hangot kaptak. Morgan Freeman az egyetlen még élő rendes hangját, Papp Jánost kapta.

Captain America: The WInter Soldier, 2014, R.: Anthony Russo, Joe Russo, Sz.: Chris Evans, Samuel L. Jackson, Scarlett Johansson, Robert Redford, Sebastian Stan, Anthony Mackie

Madarat tolláról, embert barátjáról, Kapitányt pajzsáról.

Amerika Kapitány - A tél katonája.jpg Amerika Kapitány napjainkban tengeti az életét, edzeget, próbálja behozni a lemaradást. Szórakozni nem jár, mert a régi bandából már nem él senki, viszont, ha meló van, akkor elugrik akciózgatni, végrehajt néhány küldetést. Aztán hirtelen beüt a szar. Kiderül, hogy valami nem oké a SHIELD-nél, valamint lelepleződik a szervezet sötét múltja és jelenje. Egy régi ismerős is feltűnik.
Természetesen a filmet meghatározza az utóbbi évek Marvel-filmjeinek stílusa, de mint mindig, most is sikerült dobni egyet rajta, ugyanis a szokásos szuperhősködés mellé kapunk egy tök jó politikai paranoiathrillert. Főhőseink rejtőzködős nyomozásán és a nagyon jó fordulatokon keresztül egyre jobban belemélyedünk a szervezeti hierarchiába, megtudjuk, hogy mi miért és hogyan van. Ennek és a hiperlátványos akciójeleneteknek köszönhetően a film szinte folyamatosan izgalmas, mindezt csak a néhány üresjárat töri meg. A lezárás pedig elég pazar lett. A humor kevésbé van jelen, mint korábban, de azért pár áthallásos poénra futotta, melyek hatására én nyerítettem, a többi mozizó pedig kussolt, mert nem értette. A jó oldalon levő karaktereket egyre jobban megismerjük, és ami a legjobban tetszett, hogy Nick Fury egyre több teret kap. A rosszfiúk is érdekes figurák, de leginkább kemény ellenfelek/ellenségek, főleg az a kettő.
A rendezőpárosnak eddig egy jó és egy rossz filmet köszönhetünk, amelyek teljesen más műfajúak is stílusúak. Néztem is határozottat, mikor megláttam, hogy ők készítik a Kapitány legújabb mozgóképes kalandját, de nem aggódtam egy pillanatig sem. Nem is kellett, hiszen remekül eltalálták az arányokat az akciófilm és a thriller, valamint a bunyós-lövöldözős-robbantós gigalátvány és az izgalmas nyomozósdi között. Ami még sokat hozzátesz az élményhez, az Henry Jackman zenéje. Megénekeltem már a fickót, de nem győzöm hangsúlyozni, hogy még nem hallottam hibázni, úgyhogy tessék rá odafigyelni!
Ez a film nagyon frankó. Aki szereti az ilyet, mindenképp nézze meg! A Bosszúállók 2-ig hátralevő 13 hónap nagyon sok, de legalább augusztusban lesz másik jó móka.

80%


A szinkron szokás szerint jó lett. A visszatérő szereplők magyar hangjaiban nem történt változás, az újak pedig mind jót kaptak, például Robert Redford Dunai Tamást.

Gyerekek! Nem győzöm hangsúlyozni: nézzétek már végig az egészet, mert a stáblista közben és után is kaptok nagyon hasznos információkat!

Vagy kórkép, ez majd eldől.

Hétfőn hajnalban lesz a 2014-es Oscar-díjátadás, ahol a 2013-as filmeket díjazzák. Sok éve óta tartó jó szokásomhoz híven idén is élőben nézem meg az egész hepajt vörös szőnyegestül, mindenestül. Az HBO-n. HD-ben (bleee :P). Remélem, jó lesz. Unatkozni úgysem fogok, mert nem szoktam.

Az is régóta tartó jó szokásom, hogy igyekszem minél több kategóriában minél kompetensebb lenni, hogy tudjam, mi micsoda, ki kicsoda, és hogy a jelöltek közül kiválasszam a magam kedvencét. Természetesen az Akadémia elküldte nekem az összes film screenerét, így amit akartam, sikerült megnézni időben. Első körben rövid véleményt mondok a legfőbb kategória nomináltjairól, aztán kiosztom a magam díjait. Maximális szubjektivitás, szófosás és sok fincsiség vár rád, ha elolvasod! ;)

A tavalyihoz hasonlóan idén is megversenyeztettem a 2013-ban Magyarországon bemutatott filmeket, hogy kialakuljon az éves maximálisan szubjektív tízes listám. Az év hazai premierjei közül kb. 90-et láttam, ebből 58-at moziban, ami olyan sok, hogy ennyi még sosem volt. Nem is tudom, hogyan sikerült ennyiszer meglátogatni a filmszínházat...

A listán az első két helyezett teljesen egyértelmű, a többi már kevésbé. Amelyikről firkáltam véleményt, arra rá lehet klikkelni, és el lehet olvasni.

1. Napos oldal (Silver Linings Playbook)

2. Star Trek - Sötétségben (Star Trek Into Darkness)

3. Django elszabadul (Django Unchained)

4. Hajsza a győzelemért (Rush)

5. Az Acélember (Man of Steel)

6. Vasember 3. (Iron Man 3.)

7. Tűzgyűrű (Pacific Rim)

8. Kick-Ass 2. (Kick-Ass 2.)

9. A nyár királyai (The Kings of Summer)

10. Fogságban (Prisoners)

+1, mert különleges élmény volt: Metallica Through the Never

The Hunger Games: Catching Fire, 2013, R.: Francis Lawrence, Sz.: Jennifer Lawrence, Josh Hutcherson, Woody Harrelson, Liam Hemsworth, Stanley Tucci, Donald Sutherland, Elizabeth Banks, Lenny Kravitz, Philis Seymour Hoffman

Tavaly márciusban azt írtam, hogy jöhet a folytatás, ami végre meg is érkezett. Megérte várni? Meg.

hunger_games_catching_fire_ver30.jpgMiután Katniss és Peeta megnyerték a 74. Éhezők Viadalát, győzelmi körútra mennek, amely során ellátogatnak az összes körzetbe. A nép mindenfelé lázadozik, ezért a degeci elnök kitalál valami frankót, hogy visszafogja a forrongásokat. Mivel a 75. Viadal jubileumi, ezért jöhet a Nagy Mészárlás, amelynek résztvevőit a korábbi győztesek közül választják ki. A 12. körzetből vajon kiket? Igen, őket.
A film ezúttal is két részre bontható, de itt nem a felénél kezdődik a hepaj, hanem kb. a 60 százalékánál, aminek én örültem, mert hasznos információkat tudtam meg. A karaktereket még jobban meg lehet ismerni, és az egymással való kölcsönhatásaikba is mélyebb bepillantást nyerhetünk. Az új szereplők közül a legérdekesebb a Philip Seymour Hoffman által játszott játékmester, aki olyan mértékben sunyi, hogy az már hihetetlen. A posztapokaliptikus világból megint csak szőrmentén, de legalább újabb ismeretekkel gazdagodhatunk. Ez a rész egyértelműen jobb, mint az első részben, a Viadal viszont már nem, mert bár próbálkozik, de rovására megy az, hogy nem tud az újdonság erejével hatni. Pozitívum azonban, hogy most már jobban lehet izgulni Katnissért. Befejezésnek pedig olyat kapunk, ami már A Birodalom visszavág című tökéletes alkotásnak is előnyére vált.
A Futótűz nekem pont annyira bejött, mint Az éhezők viadala, így nagyon várom az egy év múlva esedékes folytatást. A regénytrilógia befejező részét a legújabb divat szerint kettévágják, és úgy adaptálják filmre. Remélem, jó lesz így is.

75%


Nagyon örülök annak, hogy nem szinkronizáltan került ez a film a mozikba, hanem feliratosan, mint az elődje. Maradjon meg ez a jó szokás! A felirat egyébként néhány helyen spórolt, de jó lett.

The Wolverine, 2013, R.: James Mangold, Fsz.: Hugh Jackman

Na, ez tipikusan az a film, amit kell és érdemes végignézni.

Farkas.jpg Nagyon sokat köszönhetünk az X-Mennek. Mármint a filmnek. Kevin Smith is megmondta annak idején, hogy mivel az kurva nagy siker lett, ezért már minden képregényt megfilmesítenek. Azért mindent még nem filmesítettek meg, de nagyon haladunk afelé, hogy így legyen. Én személy szerint ennek örülök, mert nagyon szeretem a szuperhősös filmeket, és ezen a téren már 13 éve el vagyok kényeztetve.
Pár év alatt az X-Menből lett egy szépen lezárt trilógia, de a pénzéhes Foxnak kellet még lé a franchise-ból, ezért 2009-ben Rozsomák kapott egy nem jól sikerült saját filmet, amiben már nem azt a vagány és meghatározó figurát láttuk, hanem egy olyan valakit, akivel nagyon erőlködve próbálnak kitölteni egy egész filmet. És ha már itt tartunk: az X-Men 2. sokkal inkább az ő filmje volt.
Természetesen kellett a folytatás, mert hogy nézne ki, ha nem lenne. Pár éve már lehetett tudni, hogy megkapjuk azt a bizonyos Japánban játszódó sztorit, rendezőnek Darren Aronofskyt, a korhatár pedig talán lehet R. Ehhez képest James Mangold rendezte a filmet, a korhatár pedig PG-13 lett, de szerencsére a durvábbik fajta.
Arról van itt szó, hogy Rozsomák elmegy Japánba, hogy találkozzon régi barátjával, aki haldoklik. Aztán sunyi módon elveszik a gyorsan gyógyuló képességét, és még egy csomó mindenkivel meg is kell küzdenie. Igazából a cselekmény már az elején sem keltette fel eléggé az érdeklődésemet, és menetközben sem erőlködött tovább. Főhősünk azért még mindig valamennyire azonosulható karakter, viszont mellette meg lett töltve a film mindenféle jellegtelen és jellemtelen mellékszereplővel. A jó és nem jó akciójelenetek közötti fordulatok és konfliktusok nagy része hidegen hagyott, az meg végképp, hogy kavartak a főellenség kilétével. James Mangold majdnem korrekt iparosmunkát hozott össze, azért tőle eddig csak jobbat láttam. Összességében azt gondolom, hogy Rozsomákkal egymagával még mindig nem tudnak egy filmet úgy kitölteni, hogy az jó legyen.
És hogy miért kell és érdemes végignézni? Hát azért, mert a stáblista közben kapunk egy olyan bónuszjelenetet, ami javít az egész film színvonalán, valamint egyben folytat és előrejelez bizonyos dolgokat. Emiatt a szívmelengető jelenet miatt jókedvűen hagytam el a mozitermet, és még inkább tűkön ülök jövő májusig.

50%


A szinkron jó lett, Hugh Jackman magyar hangja természetesen Sinkovits-Vitay András.

Pacific Rim, 2013, R.: Guillermo del Toro, Sz.: Charlie Hunnam, Idris Elba, Rinko Kikuchi, Charlie Day, Ron Perlman

Kezdem a "legfontosabbal": sem Gipsy Danger, sem a többi jaeger nevét nem fordították le magyarra, maradt mindegyik angolul.

pacific_rim_ver11.jpg

Egy rövid áttekintés után megérkezünk 2025-be, amikor már 12 éve zajlik a kaijuknak nevezett óriásszörnyek ellen vívott háború. Az emberiség a jaegereknek nevezett óriásrobotokkal veszi fel a harcot a gigantikus csúfságok végső legyőzése érdekében. Igazából tényleg ennyi a sztori, amibe kapunk jó pár karaktert, akiket minimálisan érdekes háttértörténetek és konfliktusok útján ismerünk meg. Kiemelném közülük Charlie Day és Ron Perman figuráját, akik nagyon jópofák lettek. Főleg utóbbi, aki kapott egy bónuszjelenetet a stáblista közepébe (bent maradsz, megvárod, megnézed!), ami nagyon jól kifejezi, hogy mennyire is kell komolyan venni ezt a filmet. Fordulatok tekintetében sem vagyunk elkényeztetve. Akad ugyan egy kevés meglepő és több nem meglepő, ami ismerős lehet Roland Emmerich két nagyszerű katasztrófafilmjéből, A függetlenség napjából és a Godzillából, valamint a Transformers-filmekből.
A fent említettek ugyan negatívumok, de egy ilyen jellegű film, mint a Tűzgyűrű esetében nem igazán számítanak, csak egészen kis mértékben rontják az élményt. Itt igazából az számít, hogy mennyit vállal a film, és abból mennyit teljesít. Egyértelműen kijelenthető, hogy amit vállal, az nem más, mint hogy odabasszon, de rendesen. Ebből az előzetes szándékból pedig azt teljesíti, hogy odabasz. De nem csak úgy ímmel-ámmal, hanem kurvára kibaszottul odabasz. Jönnek a kibaszott nagy szörnyek meg az ugyanakkora robotok, és összecsapnak. Ilyenkor a szívem megdobban, arcom mosolyra derül, és előjönnek az emlékek kisfiú koromból, mikor ugyanilyet játszottam. Most pedig Guillermo del Torónak köszönhetően a mozivásznon egy kerek történetben elevenedik meg ugyanez, ami ebben a formában nagyon elkápráztat, szórakoztat, és bő kétórányi maximális bűnös élvezetet nyújt nekem és a bennem levő kissrácnak.
Amint az érzékelhető, a film nagyon rámegy a látványra, mégpedig nagyszabású effektorgia formájában, ami egyszerűen tökéletes. Ezt az élményt fokozza a hangvágás és -keverés, főleg akkor, ha nagyon hangosan hallgatjuk a filmet. Javaslom az Akadémiának az említett három csapat Oscar-díjjal való jutalmazását. A jó hangulathoz és élményhez hozzátesz még Ramin Djawadi "könnyű nyáresti" dallamokból álló filmzenéje is.
Guillermo del Torónak köszönöm, hogy ezzel a nagyszabású filmmel felébresztette a bennem szunnyadó gyermeket, nagyon jó élmény volt. Ugyanazért és majdnem ugyanúgy tetszett a Tűzgyűrű, mint a Transformers.

80%


A szinkron nagyon jó lett. Bár a magyar szöveget Heltai Olga követte el, most nem szabadult el, mint szokott, így a sok idegennyelvű kifejezés megmaradt eredeti formájában. A színészek hozzájuk passzoló magyar hangokat kaptak.
Charlie Hunnam - Pál András
Idris Elba - Galambos Péter
Rinko Kikuchi - Ubrankovics Júlia
Charlie Day - Rajkai Zoltán
Ron Perlman - Reviczky Gábor

Az elmúlt egy hétben háromszor voltam moziban, ahol a címben szereplő három filmet láttam. Igazából egyikről sincs kedvem rendes terjedelemben írni, ezért ideböffentek valami rövidet, hogy legyen már valami új is ezen a fostos blogon. Meg hát tudom, hogy nagyon szeretitek olvasni a hihetetlenül igényes beszámolóimat. ;)

Gyakornokok (The Intership, 2013, Shawn Levy)
Vince Vaughn és Owen Wilson elmegy a Guglihoz gyakornoknak a huszonévesek közé. Ez a film ügyesen használja a csapaépítős-versengős filmek kliséit. A két főszereplő megint jól komédiázik együtt. Aranyos és vicces. 70%
A szinkron Haás Vander Péterrel és Széles Tamással nagyon jó lett.

Z világháború (World War Z, 2013, Marc Forster)
Kitör a Zombiapokalipszis, és Brad Pitt megpróbálja megkeresni az ellenszert. A film első felében vannak feszült és izgalmas jelenetek, viszont második fele ilyen tekintetben gyengébb. A forgatókönyv végig döcög, és a zombik sem tetszettek. A legnagyobb baj viszont a korhatárral van, ami PG-13. Emiatt semmi korhatáros nincs benne, hiányzik az a merészség, ami egy zombis filmbe kell. R korhatárral minden jobb lett volna, így viszont csak egy kihagyott lehetőség, ami azért minimális szinten szórakoztató. 65%
A szinkron egész jó lett, de a gyenge pontja Stohl András, aki alig illik Brad Pitthez. Az a baj, hogy meg kell szoknunk ezt a párosítást, mert úgy tűnik, ez már így marad.

Szörny Egyetem (Monsters University, 2013, Dan Scanlon)
A Szörny Rt. előzményfilmje. Igazából a film nézése közben jöttem rá, hogy a Szörny Rt. konklúziójának ismeretében nem nagyon van értelme egy olyan sztorinak, amiben hőseink ijeszteni tanulnak. Ezen túllépve azért élvezhető a film, bár ez már régen nem a korábban megszokott Pixar minőség. Mike és Sully nem olyan szerethető karakter, mint 12 évvel ezelőtt, és az egyetemes ifjúsági filmek kliséinek felhasználásai is csak minimálisan kreatív. Szerencsére azért a film utolsó harmada tartogat kellemes fordulatokat, és az animáció továbbra is gyönyörű. Olybá tűnik nekem, hogy ha a Pixar nem a Toy Storyt folytatja, hanem mást, akkor az nem megy túl jól. 60%
A szinkron nagyon jó, amiben ismét hallhatjuk Lippai Lászlót és Gesztesi Károlyt, valamint egyéb jó hangokat.

Man of Steel, 2013, R.: Zack Snyder, Sz.: Henry Cavill, Amy Adams, Michael Shannon, Diane Lane, Russell Crowe, Kevin Costner, Laurence Fishburne

Emlékszem, 2006. július 7-én, amikor legutóbb láttam Supermant a moziban, ugyanilyen gatyarohasztó kánikula volt. Megint hőség és megint Superman. Két éve vártam erre a filmre, de megérte.

man_of_steel_ver4.jpgAnnak idején 1978-ban Christopher Reeve-vel nagyon jól indult Superman mozis kalandja, amit nem egészen egy évtized alatt sikerült jól hazavágni. 2006-ban jött Brandon Routh, aki a kissé félresikerült filmben nem tett mély benyomást a nézőkre, de nekem azért valahogy nagyon tetszett a Superman visszatér is. A Warnernél úgy döntöttek, hogy kell a figurának egy reboot, és ebben a filmben tényleg sok minden máshogyan van, mint ahogy eddig láthattuk.
Klasszikus eredettörténettel van dolgunk, aminek az elején Jor-El a halódó Kryptonról fiát, Kal-Elt a Földre küldi. Eddig oké, viszont a folytatásban már nincs meg a megszokott romantikus együgyűség sem a főhősben, sem a sztoriban, és az ismert figurákat sem azon az úton-módon ismerjük meg, ahogy már többször. Érdekes a cselekményvezetés is, hiszen epizódokon és flashbackeken keresztül ismerjük meg főhősünket, egészen addig még nem lesz belőle Superman. Nagyon aprólékosan és türelmesen építi a film a sztorit és a karaktereket, pont úgy, mint a '78-as Superman.
A játékidő felénél aztán megérkezik Zod tábornok, a főgonosz, és onnantól kezdetét veszi a zúzás. Igazából a korábbi építkezés után ez a fajta váltás először kicsit unalmas, de később ugyanolyan élvezetes lesz ez a rész is. Látványos és nagyszabású akciójeleneteket láthatunk, alig győzzük befogadni a látványt, miközben nem merünk pislogni. Zack Snyder kitűnően tárja elénk a film világát, mind az érzelmek, mind az akció ábrázolása nagyon jól sikerült. Feszes tempót diktál végig, amiben az is közrejátszik, hogy szokásától eltérően ezúttal nem használ lassításokat. Ezen kívül a filmnek sikerült az érzelmeimre is hatnia, amiben a rendezés mellett nagy szerepe van Hans Zimmer újfent csodálatos és intenzív zenéjének is.
Úgy vélem, hogy Henry Cavill jó választás volt a főszerepre, csak az a gond, hogy végig ott motoszkált a fejemben, hogy Christopher Reeve személyében már volt egy tökéletes Superman. Zod tábornok szimpatikus főköcsög, ami jó, Michael Shannon nagyon  jól kelti életre a karizmatikus figurát. Lois Lane szerepében látni Amy Adamst először furcsa, de bebizonyítja, hogy nincs olyan szerep, amivel ne tudna megbirkózni.
Nagyon élvezetes film lett Az Acélember, és egyszerűen kívánja a folytatást, amit az egyértelmű és nem egyértelmű jelek alapján jól meg lehetne oldani. Én már most nagyon várom, hogy önállóan vagy az Igazság Ligája tagjaként, de Superman szerepeljen egy (vagy több) újabb filmben.

80%


A szinkron nagyon jó lett, köszönhetően annak, hogy majdnem mindenki tökéletes magyar hangot kapott.

Henry Cavill - Welker Gábor
Amy Adams - Ruttkay Laura
Michael Shannon - Széles Tamás
Diane Lane - Kovács Nóra
Russell Crowe - Kőszegi Ákos
Kevin Costner - Kovács István
Laurence Fishburne - Gáti Oszkár

After Earth, 2013, R.: M. Night Shyamalan, Sz.: Will Smith, Jaden Smith

Igen, igen, 2013 még mindig a sci-fi éve, de azért vannak szabályok, amiket be kell tartani. M. Night, Will, részegek vagytok, menjetek haza!

A Föld után.jpgM. Night Shyamalan az a filmrendező, aki a Magyarországon szinte ismeretlen első két filmje után előrukkolt a nagyon nagyszerű Hatodik érzékkel, és utána egyre rosszabb filmeket csinált. Ez egy ideig nem is volt baj, mert jött pár jó filmje, aztán meg pár nem jó, míg végül eljött 2010 és Az utolsó léghajlító. Hát az annyira borzalmasan szarfoshugy lett, hogy ha gyenge személyiség lennék, még vallatni is lehetne vele. Azért rémálmaimban néha még előjön. Na, neki vitte el saját sztoriját Will Smith, és fel is bérelte, hogy rendezzen belőle filmet. Hogy miért? Hát azért, hogy ebben majd lesz jó apa-fiú kapcsolat, és hogy a kölyke, Jaden Smith minél inkább filmsztárabb legyen.
A történet szerint a nagyon távoli jövőben járunk, amikor az emberiség már réges-régen elhagyta a Földet, és egy másik bolygón él. Egy nap apuka és fia csoportos űrutazáson vesz részt, majd űrhajótörést szenvednek pont a Földön, és csak ők ketten élik túl. Apuka megsérül, ezért a roncsban marad, ahonnan távvezérléssel segíti a fiát, akinek az ismeretlen erdőben kalandozva kell megmenteni a helyzetet.
Ez a Jaden gyerek teljesen előtérbe van helyezve az egész film során, és ilyen mennyiségben már nagyon idegesítő tud lenni. Nem színésznek való, de ezen film alapján Willt sem lehetne vászonra valónak mondani, mert ő is nagyon gyengén muzsikál, csak hát a rutin meg az évek megteszik a hatásukat, ha kell. Kettejük családdinamikája gyenge, a köztük levő kapcsolat megnyilvánulása unalmas, pedig látszik, hogy erre gyúrtak nagyon.
És ha már kalandos sci-fit látunk, el kell mondani, hogy pont a fentebb említettek miatt a kalandozás nem vonzza az ember figyelmét, a fordulatok előre lejátszhatók, és hamar unalomba fullad az egész. A tudományos fantasztikum azért korrektre sikerült, hogy valami pozitívumot is mondjak. Na, meg láthatunk szépen fényképezett tájakat, és James Newton Howard rutinból komponált zenéje is jó.
M. Night Shyamalan igyekezett, de megint sikerült egy jellegtelen és rossz filmet összehoznia. Ami bíztató a jövőre nézve, hogy volt rosszabb. Vagyis... nem, még sincs itt semmi olyan, ami bizakodásra adna okot, ez itt a vég. Ennyi, kész. Nem kell több film. Köszönjük a részvételt!

35%


A szinkron a filmhez képest korrekt. Will Smith magyar hangja természetesen Kálid Artúr, aki már rutinos ezen a téren. Jaden Smith hangja először leugrik a képről, aztán megszokható.

IvánBélaCsubakka 2013.06.07. 00:10

Transz

Trance, 2013, R.: Danny Boyle, Sz.: James McAvoy, Vincent Cassel, Rosario Dawson

Jó kis mindfuck Danny Boyle-módra.

Transz.jpgA Danny Boyle filmjeiben megszokott belső monológos filmkezdésben megismerjük Simont (James McAvoy), aki biztonsági őr egy londoni aukciós házban. Belső emberként segít egy bűnbandának elrabolni egy nagyon értékes festményt. Azonban a hepaj közepette erős ütést mérnek a fejére, aminek hatására elfelejti, hogy hova rejtette a képet. A banda elviszi őt egy hipnotizőrhöz, hogy ássa elő a meglehetősen fontos elfelejtett elméket.
Ahogy Boyle-tól megszokhattuk, nagyon erős a kezdés a fent említett módszernek köszönhetően, de ami utána jön, az sem semmi. Mikor elkezdünk vájkálni főhősünk memóriájában, éles hangulatváltás következik be. Elkezd keveredni az emlék és a valóság mindennel, és kapunk egy nagyon erős, de csapongó és nyugtalanító valamit, ami megpróbál bevonni minket a láncszemek összerakásába. Tulajdonképpen jelenetenként, sőt néha egy jeleneten belül váltakozik az atmoszféra, ami a cselekmény kacifántosságával összeadódva eléggé kellemetlen élmény. Viszont szerintem ez azért nem baj, mert látszott, hogy ez volt a cél, minél több és minél erősebb ingerek sugárzása a nézők felé. Kellemetlen tehát, de nagyon is hatásos. Ez a hatás pedig abban nyilvánul meg, hogy a film egész végig baszkurálja az ember agyát a sztori fő talányával, hogy akarjon már rájönni, hogy mi a fasz is van akkor. A sok csűrés-csavarás után a katarzis szándékával prezentált tetőponttal természetesen elérkezik a végső lökés az agynak, hogy aztán amikor elkezdődik a végefőcím, azt mondhassuk a vászonnak: "Az anyád picsáját!"
A három főszereplő jól teljesít a jól megírt szerepekben, de ez nem lehetne elég a teljes hatáshoz. A szép képeket gyors és ütemes vágás fűzi össze. A leginkább hangulatfokozó ereje azonban a zenének van, ami ott lágyul el és ott keményedik be, ahol kell, nem hagyva esélyt a nézőnek, hogy ne a filmre figyeljen. Danny Boyle pedig ismét kreatív és mesteri munkát végzett, újabb jó filmet készített nekünk. Örülök, hogy visszatalált a régi útjára, hiszen ezen a filmjén végre látszik, hogy nem Oscar bácsinak csinálta, hanem mindenkinek, aki szereti.

75%


Üdeszínfolt mostanság a feliratos film a multiplex mozik műsorán. Örülök is neki, hogy feliratosan láthattam ezt a filmet, nem pedig szinkronizáltan. A felirat egyébként rendben van.

The Hangover Part 3., 2012, R.: Todd Phillips, Sz.: Bradley Cooper, Ed Helms, Zach Galifianakis, Justin Bartha, Ken Jeong, John Goodman

Nem jó a Másnaposok 3. Mindjárt rátérek erre is, de előbb hadd értekezzek arról, mit is jelent nekem Todd Phillips.

Másnaposok 3..jpg2000-ben, amikor 13 éves voltam, minden kortársam az Amerikai pitéről áradozott, és akkor annak hullámát meglovagolva jött Todd Phillips első mozifilmje, a Cool túra. Nagyon vagánynak és szórakoztatónak találtam már akkor is, és a mai napig szívesen nézem újra (és újra). 2003-ban sajnos nem volt moziban a Sulihuligánok, de DVD-n szerencsére megjelent, így meg tudtam nézni, és hasonló véleménnyel voltam és vagyok róla, mint a fentebb említett alkotásról. Akkor volt, hogy megtudtam, ki is az a Todd Phillips, aki ilyen frappáns és szórakoztató módon ábrázolja a férfibarátságot. Véglegesen akkor lettem rajongója a munkásságának, amikor 2004-ben moziban láttam a Starsky és Hutchot, ami nekem nagyon tetsző módon és parodisztikusan dolgozza fel a klasszikus sorozatot. Ezt a filmet is szívesen nézem újra. Nem volt moziban, de 2007-ben DVD-n eljutott hozzánk a Balek-suli, ami egy jelentéktelen film, de nekem tetszett. Majd 2009-ben jött a nagy durranás, a Másnaposok. A rendező rajongójaként nagyon vártam, és hamar meg is néztem moziban. Ez egy szórakoztató vígjáték három jópofa figurával, akik vicces kalandba keverednek, és rajtuk keresztül újból látjuk a férfibarátság ábrázolását (85%). A Terhes társaság után természetesen jött a Másnaposok 2., ami tulajdonképpen az első rész remake-je, csak a helyszín más. Határozattan gyengébb, mint az elődje, de nekem valahogy mégis majdnem ugyanannyira tetszett (80%).
Ezzel el is érkeztünk a Másnaposok 3-hoz, amiben a címmel ellentétben nincs másnap, de a Farkasfalka mégis bajba keveredik, mégpedig Mr. Chow miatt. Majdnem olyan szarul "szállnak be" a balhéba, mint múltkor Bruce Willis, és onnantól folytatódik az izzadságszag, ami a cselekményt illeti. Lassan folyik minden, hála a hosszúra nyújtott gyenge poénoknak, de hát kellett valami, amitől 100 perces lesz a film. Azért van pár mosolygós pillanat és néhány ügyes fordulat, de az egész inkább az érdektelenség felé hajlik. Alanből és Chow-ból túl sokat kapunk, ráadásul nem is viccesek, ezáltal meg is bomlik az a csapatdinamika, ami eddig jellemző volt. A másik két fickó sem olyan szerethető már, viszont John Goodman elég fasza, hogy jót is mondjak valamelyik karakterről.
Todd Phillips iránti elfogultságom miatt mégsem tudok haragudni erre a filmre, így azt mondom, egyszer meg lehet nézni. Remélem, nem fog több Másnaposok-filmet rendezni, sokkal inkább nézném meg tőle a Sulihuligánok folytatását, amit még évekkel ezelőtt tervezett, bár a józan eszem azt mondja, nem lesz abból semmi.

50%


A szinkron ugyanolyan lett, mint az első két részé. A visszatérő szereplők egy kivétellel ugyanazokat a magyar hangokat kapták, ugyanis Huszár Zsolt helyett Király Attilát hallhatjuk. John Goodman hangja Faragó András, ami nem az igazi, de azért megszokható.

Előzetesen ajánlott olvasmány

Star Trek Into Darkness, 2013, R.: J.J. Abrams, Sz.: Chris Pine, Zachary Quinto, Zoe Saldana, Karl Urban, Simon Pegg, John Cho, Benedict Cumberbatch, Anton Yelchin, Bruce Greenwood, Peter Weller, Alice Eve

J.J. Abrams és az Enterprise csillaghajó második kalandja eléggé megadja a módját a szórakoztatásnak.

Star Trek - Sötétségben.jpgKhan (igen, az a Khan) terrortámadást intéz a Csillagflotta főhadiszállása ellen, majd a klingonok bolygójára menekül. Az Enterprise legénysége azonban a nyomába ered, mert a bűnösnek bűnhődnie kell.
Szerintem kurva nagy ötlet volt a Star Trek univerzumának leghíresebb gonoszát behozni a sztoriba, annál is inkább, mert a Ricardo Montalban által alakított Khanban nem láttam teljesen azt, ami miatt mások piedesztálra emelik. Ehhez képest Benedict Cumberbatch színészi játéka és a jól megírt figurája hatására ebben a Khanban már látom a mélyről jövő gonoszságot és a képességet a megfélemlítésre. Az ő eredettörténete rímel arra, amit a TOS-ben láthattunk, így aki tájékozott ezen a téren, örömére szolgálhat felfedezni az összefüggéseket és utalásokat. Emellett pedig a karakter kibontása közben a régi és új idősík összemosódása által észrevehetünk ide-oda utalásokat, amelyek szintén megdobogtathatják a rajongók szívét.
Az előzmények ismeretében viszont néhány fordulat idő előtt lelepleződik, de még így is bőven akad izgulnivaló, mivel nagyon klassz lett a forgatókönyv a remek párbeszédek és az izgalmas cselekményvezetésnek köszönhetően. Nem tudom, hogy ez annak hatása-e, hogy az előző rész íróduója kiegészült Damon Lindeloffal, de az biztos, hogy van benne plusz frissesség a 2009-es filmhez képest. A lényeges szereplők száma is megnőtt, de mindenkinek jut elég tér.
J.J. Abrams pedig nagyon jól összefogta ezt az egészet. Az egyik izgalmas jelenetből visz minket át a másikba, egy pillanatra sem unatkozunk a nagyon látványos és feszült helyzetek láttán, és mindenki megnyugvására még a lens flare-ből is jelentősen visszavett a direktor. A már említett nagy számú karaktert is jól és kreatívan mozgatja. Még mindig tartom, hogy ő az egyik legszimpatikusabb kortárs fiatal filmrendező. Természetesen hozta magával házi zeneszerzőjét, Michael Giacchinot, aki ismét fantasztikus filmzenét komponált. Ha kell, az érzelmeket, ha kell, akkor pedig az izgalmat fokozza, és talán nem túlzok, ha azt mondom, ezt a műve jobban sikerült, mint a négy évvel korábbi.
A Star Trek - Sötétségben maximálisan szórakoztató színes, szagos, szélesvásznú sci-fi-akció-kaland móka, amely határozottan jobbra sikerült, mint elődje.

85%


A szinkron olyan, lett, mint az előző részé, mindenki ugyanazt a hangot kapta. Az új szereplők közül Anger Zsolt nagyon igyekszik Benedict Cumberbatch jó alámondásában, de nem sikerült teljesen visszaadni a karaktert. Legközelebb eredeti hangon fogom megnézni.

"Csodállak, ámde nem szeretlek" - röviden ezzel a Petőfi-idézettel tudnám jellemezni kapcsolatomat a Star Trek univerzumával. Mindig is lenyűgözött a komplexitása, de sosem sikerült igazán közel kerülnöm hozzá, és csak egy részét tudtam befogadni. Na, de haladjunk csak sorjában!

Először a rövid életű TV3-on találkoztam a Star Trekkel. Minden hétvégén ebéd után néztem a TOS-t, ami nagyon lekötött akkoriban. Tetszett a tudományos fantasztikuma és a misztikuma, mindig jól szórakoztam, kiskamaszként egyáltalán nem tűnt gagyinak vagy idejétmúltnak. Ami a legjobban tetszett, az a Kirk-Spock-McCoy trió és az ő elképesztő vagányságuk. Pár éve a Viasat6-on volt látható a sorozat egy számomra nem túl jó időpontban, de azért sikerült pár epizódot elkapnom, viszont az élmény sajnos már egyáltalán nem volt a régi, úgy éreztem az idő eljárt felette. Szintén a TV3 vetítette a TOS után a TNG-t, amiből csak pár részt láttam, mert ez már messze nem volt olyan érdekes számomra. Picard, Riker és Data szimpatikus figurák, de más nem tetszett benne. A többi sorozat ezek után már semennyire sem érdekelt.

2009-ben az új mozifilm előtt úgy döntöttem, hogy megnézem a korábbi filmeket. Mivel a TOS karaktereit mindig is bírtam, ezért nagyon vártam az ő filmjeiket, de az első nagyon nem jött be. Úgy láttam, hogy ez pont annyit tud, mint egy átlagos epizód a sorozatból, csak két és félszer olyan hosszú és szélesvásznú. Túl hosszú lett és ehhez képest nem elég érdekes. Ezek után lejjebb adtam az elvárásaimat, ami nem bizonyult szükségszerűnek, mert amit láttam, már jobb volt. A Khan haragja egyértelműen a mozifilmek csúcsa, bár nekem egy kicsit kevésbé tetszett, mint a többségnek. A kedvencem viszont a Spock nyomában, ez jobban elnyerte a tetszésemet, mint másoknak. A következő három film már nem érte el az előbbiek színvonalát, de így is megfelelőek voltak. A hetedik filmben elején még megjelentek a régi szereplők, de ez már a TNG karaktereiről szólt, és annyit moralizáltak és filozofáltak benne, hogy nagyon untam, de azért végignéztem. Még volt három film Picard-ékkal váltakozó színvonalon, így nem könnyen, de végére értem a sorozatnak.

Aztán jött a 2009-es vadonatúj mozifilm, amit már moziban tekintettem meg. Ez volt J.J. Abrams második nagyfilmje, ami után azt állapítottam meg, hogy ő az egyik legszimpatikusabb kortárs fiatal rendező, amit a mai napig tartok. Ennek a filmnek a castingja okés lett, nem a legjobb, de menet közben hamar megszokható. A legnagyobb erősségének a zenéjét tartom, na meg a fényképezést, csak ne lenne annyi lens flare. Igazi színes, szagos, szélesvásznú sci-fi-akció-kalandfilmet kaptunk, amire tényleg illik a reboot szó, mert az időutazásos történettel az egész átkerült egy párhuzamos idősíkba, így már bármerre lehet vinni a sztorit. Harmadszori nézésre úgy döntöttem, hogy az össze Star Trek-film közül ez tetszik a legjobban, de csak minimális előnnyel vezet a 2. és 3. rész előtt.

Ha érdekel a legújabb film, és nem akarsz sötétségben tapogatózni (érted... ;)), ajánlom megtekintésre a TOS 1. évadának 22. epizódját, valamint a Khan haragja című mozifilmet, amelyekben Ricardo Montalbant érdemes figyelni.

Iron Man 3., 2013, R.: Shane Black, Sz.: Robert Downey Jr., Gwyneth Paltrow, Guy Pearce, Don Cheadle, Ben Kingsley

A Vasember 3-mal kezdetét vette a Marvel Cinematic Universe második fázisa. *Dörzsöli a tenyerét.*

Vasember 3..jpg

Tony Stark a Bosszúállók óta szarul van, de azért fejlesztgeti a páncéljait. Aztán jön a Mandarin (Ben Kingsley) és egy piperkőc tudós (Guy Pearce), a Vasembernek pedig aktivizálni kell magát. Nem kell semmi különösre számítani, van jó és rossz oldal, könnyen kitalálható, hogy melyik győz. Na, de a közben levő apró és nem apró történetvezetési ügyességek igazán jók. Itt sincs semmi újdonság, tele van a szokásos vagánysággal, de mégis ez a szuperhős és az ő kalandja harmadjára is ugyanolyan élvezetes és szórakoztató. Robert Downey Jr. újra kitesz magáért, Guy Pearce megint nagyon tenyérbemászóan köcsög, Ben Kingsley pedig zseniális, akár csak miatta érdemes megnézni a filmet.
A következőkben szeretném méltatni azt az urat, akinek nagyrészt köszönhetjük ezt a 130 percnyi felhőtlen szórakozást. Ő nem más, mint Shane Black. ’87 és ’96 között írt néhány veszettül frankó forgatókönyvet, ő szállította Hollywood legvagányabb sztorijait, és a legmenőbb dumákat adta a legnagyobb akciósztárok szájába. Jött egy kis pihenő, és 2005-ben visszatért, ám ekkor már nem csak a forgatókönyvet írta, hanem megszületett első rendezése is. Ez volt a Kiss Kiss Bang Bang, ami a kedvenc filmem ebből a századból. A Vasember 3 a második rendezése, és másodmagával írta. Egy ilyen jellegű és volumenű filmnél nyilván kompromisszumokat kellett kötnie, így a laikusok számára észrevehetetlenül, de benne van a stílusa, ami számomra külön öröm.
A Vasember 3. tehát ugyanolyan jó, látványos és könnyű szórakozás, mint két elődje, így ha azok tetszettek, ezt is nézd meg!

80%


A szinkron megint jó lett. A visszatérő színészek magyar hangjai maradtak ugyanazok, és az újak is megfelelő hangot kaptak.

IvánBélaCsubakka 2013.04.12. 03:07

Feledés

Oblivion, 2013, R.: Joseph Kosinski, Sz.: Tom Cruise, Morgan Freeman, Olga Kurylenko, Andrea Riseborough

2013 a sci-fi éve. A Tron: Örökség rendezőjének jóvoltából most már nyakig benne is vagyunk.

Feledés.jpg2017-ben a dögökként emlegetett ellenséges idegen lények felrobbantották a Holdat, és megtámadták a Földet. Az emberiség ugyan megnyerte a háborút ellenük, de 2077-re mégis elmenekült, csak néhány karbantartó maradt itt. Ebben a munkakörben dolgozik Jack (Tom Cruise) is, aki rutinszerű őrjáratai közben különös emberekkel találkozik.
Belecsaptunk a lecsóba, ugyanis a Feledés sci-fi a javából: van benne tudományos fantasztikum, posztapokaliptikus jövőkép és sok misztikum. Ez utóbbi a cselekmény gerince, a főhős nem érti, hogy mi történik körülötte, a nézővel együtt próbálja megfejteni a rejtélyt. Nagyon baszkurálja az agyunkat, hogy mi lehet a turpisság, menet közben azért tudatosul bennünk, hogy mikor fog kiderülni, és az odáig vezető út az, ami a film esszenciáját képezi. Sajnos azonban ezen a téren van néhány buktató is.
Joseph Kosinski a saját történetét vihette vászonra, amiben olyan elemeket használt fel, amik segítségünkre lehetnek a fordulatok előre kitalálásában, így a rendező saját akaratán kívül, de segít nekünk, ezáltal viszont csökken az izgalmi faktor. Ezek az elemek pedig nem mások, mint korábbi klasszikus és majdnem klasszikus sci-fik kulcsmomentumainak felhasználása. Értem én hogy a direktor úr rajongója az adott filmeknek, hiszen látható, hogy tisztelettel nyúlt hozzájuk, de ezzel saját filmje eredetiségét áldozta fel. Mindazonáltal érdekes, hogy a hozott anyag fel- és bedolgozása közben a legkreatívabb a rendezés, máskor pedig a túlzott akarás és önmegvalósítás, a saját alkotói képesség megmutatása köt béklyót Kosisnski kiteljesedésére. Ahogy a Tron 2-ben láthattuk, a rendezés itt is ingadozó színvonalú.
Szerencsére a felemás forgatókönyv és rendezés nem nagy mértékben csökkenti a film érdemeit, megemlítendő viszont két olyan eszköz, ami növeli azt. Egyik a fényképezés, ami a friss Oscar-díjas Claudio Miranda munkája. Csodálatos a látványvilág, mind a csúcstechnológia, mint a lepusztultság nagyon hihetőnek és igazinak hat a vásznon. A másik a filmzene, amihez a rendező az előző filmjéhez zenét szerző Daft Punk után egy másik francia formációt, az M83-at kérte fel. Érdekes a koncepció, miszerint nem csak a mozgalmas, de néhány helyen a lassabb jelenetek alatt is intenzív dallamokat hallhatunk, így a lendület a film során egy pillanatig sem lankad.
Kellően szórakoztató és élvezetes film a Feledés, de a hibái miatt sajnos nem talál be teljesen, pedig megvolt benne a lehetőség, hogy esetleg bebocsátást nyerjen a sci-fi nagyjai közé.

75%


A szinkron nagyon jó lett. Az igényes magyar szöveg Speier Dávid munkája. Tom Cruise a régóta szokásos és ismét kitűnő magyar hangját kapta, Morgan Freeman viszont a mostanában szokásos kettő közül a kevésbé jót.
Tom Cruise - Rékasi Károly
Morgan Freeman - Reviczky Gábor
Olga Kurylenko - Pikali Gerda
Andrea Riseborough - Pálfi Kata

G.I. Joe: Retaliation, 2013, R.: Jon M. Chu, Sz.: Dwayne Johnson, Jonathan Pryce, Byung-hun Lee, Ray Stevenson, D.J. Cotrona, Adrianne Palicki, Channing Tatum, Ray Park, Bruce Willis

A '90-es évek első felében, amikor ovis és kisiskolás voltam, rohadt sokat "dzsiájdzsóztam", voltak játékfiguráim, és a rajzfilmsorozatot is aktívan nézem. Ezért is örültem nagyon 2009-ben, amikor láthattam A Kobra árnyékát, ami nagyon bejött (80%). Most itt a folytatás, és én újfent örvendek.

G.I. Joe 2..jpgA sztori ott folytatódik, ahol az előző részben abbamaradt. Az elnök helyét átvette a Kobra egyik embere, és hogy végleg világuralomra törjenek, kiszabadítják a Kobra Parancsnokot, valamint kiiktatják a Joe-kat. Hárman azonban túlélik, akik úgy döntenek, hogy helyreállítják a világ rendjét.
A jó és a rossz oldalon is csak elvétve maradtak az első film karaktereiből, a hangsúly leginkább az új arcokon van. Ilyen Dwayne Johnson is, aki igazi akcióhősként uralja a vásznat karizmájával és karizmával. Mellette üdítő és szívmelengető jelenség Bruce Willis és Ray Stevenson mellékszerepe. A legjobb arc viszont a tükörálarcú Kobra Parancsnok, akit már a rajzfilmsorozatban is imádtam. (Legjobb arc, érted...)
A történet és ez által a film is teljesen komolytalan, hiszen minden csak alibi egy laza akciófilm létrejöttéhez. Igazából nem érdekes, hogy mi történik, a lényeg csak az, hogy legyen robbantás, lövöldözés, bunyó, zúzás, móka és kacagás. Ez mind megvan, a nagyszerűen kivitelezett akciójelenetek mellett jutott idő a viccelődésre is. Úgy tűnik, Jon M. Chu a zenés-táncos baromságok után (vagy annak ellenére) jó választás volt a rendezői székbe, hiszen még lendületesebb filmet hozott össze, mint Stephen Sommers, pedig aztán nála is volt lendületből bőven. Az akciójelenetek és ezáltal az egész film intenzitását két dolog növeli még. Az egyik a vágás, ami nagyon feszes, de nem az a szarul használt szarrávagdosós fajta, hanem olyan, hogy minden látható és logikus lesz általa. A másik pedig Henry Jackman filmzenéje, ami ha kell, pörgős vagy kemény, esetleg mindkettő egyszerre. Jackman az elmúlt pár évben több akciófilmhez szerzett már nagyon jó zenét, érdemes megjegyezni a nevét.
A G.I. Joe - Megtorlás maximálisan szórakoztató és kellemes akciófilm lett, pont olyan, mint az elődje. Habár annak frankó befejezését nem sikerült reprodukálni, azért most is olyan lezárást kapunk, ami simán folytatható, és én akciófilm-rajongóként szívesen látnék egy harmadik részt.

80%


A szinkron nagyon jó lett, sokat hozzátesz a film jó hangulatához. Az korábbi szereplők hangja maradt ugyanaz, az újaknak pedig sikerült jót választani. A magyar szöveg Speier Dávid munkája.
Dwayne Johnson - Bognár Tamás
Jonathan Pryce - Perlaki István
Byung-hun Lee - Seszták Szabolcs
Ray Stevenson - Epres Attila
D.J. Cotrona - Zámbori Soma
Adrianne Palicki - Pikali Gerda
Channing Tatum - Széles László
Bruce Willis - Dörner György

Olympos Has Fallen, 2013, R.: Antoine Fuqua, Sz.: Gerard Butler, Aaron Eckhart, Morgan Freeman

A 24-nek vége lett, aztán meg a Die Hard szart be, de most itt egy film, ami ilyen irányú vágyainkat csillapítja, amíg várunk Roland Emmerich hasonló témájú filmjére.

Támadás a Fehér Ház ellen.jpgAz amerikai elnökhöz (Aaron Eckhart) érkezik tárgyalni a dél-koreai miniszterelnök, amikor észak-koreai terroristák megtámadják és megszállják a Fehér Házat, és túszul ejtik a legfontosabb embereket. Egy parkolópályára állított egykori titkosszolgálati ügynök (Gerard Butler) a nagy hepaj közepette beoson az épületbe, és megpróbálja megmenteni az elnököt.
Bizonyára a leírtakból is nyilvánvaló mindenki számára, hogy igazi "dájhárdos" szituációval van dolgunk, azt viszont már kevesebben tudják, hogy egyszer a 24-ben is megtörtént egy ilyen eset. A film nem is rejtegeti azon szándékát, hogy az imént említett két mozgóképes alkotás elemeit használja fel, így akar örömet szerezni az akciófilm-rajongóknak. A gonosz csúf terroristák nem lacafacáznak, eltakarítanak mindent és mindenkit az útjukból, röpködnek a golyók, emelkednek a hullahegyek, és majdnem minden felrobban. A CGI nagyon szar, ami rontja az összhatást, de legalább nem kell sokat nézni, hiszen nem az dominál. Feszültség van, ha nem is kézzel fogható, és gyakorta megjelenik egy óra a képen, hogy tudjuk a pontos időt. Antoine Fuqua, mint már többször, most is sikerrel növesztett tököt a filmjének, férfias élményben lehet része a nézőnek. Ebben igen nagy szerepe van Gerard Butlernek is, aki ismét jól hozza a kemény csávót. A figurája John McClane és Jack Bauer keveréke, mindkettőből egy kicsi, de csak a jó tulajdonságok, profin megoldja a dolgokat, és hamar likvidálja azt, aki ebben megpróbálja megakadályozni.
Külön öröm látni, hogy a film könnyedén előrukkolhatott volna jó néhány olyan sablonos megoldással, amit egyszerű lett volna megjátszani, de mégsem tette, így ez is hozzáad az élvezeti értékéhez. Ezzel együtt a Die Hard és a 24 rutinos és edzett rajongói nem fognak meglepődni semmilyen fordulaton vagy megoldáson. A Támadás a Fehér Ház ellen maradandó károsodást nem okoz, viszont két órán keresztül szórakoztat, és elültet egy gondolatot az ember fejében: lehet, hogy ezt a sztorit kellett volna Die Hard 5-nek szánni...

70%


A szinkron jó lett, hozza, amit kell. Gerard Butler eddig nem hallható magyar hangot kapott, ami kicsit öreg hozzá, de rövid idő alatt megszokható, és legalább nem Széles László. A többieknek is sikerült megfelelő hangot találni.
Gerard Butler - Kőszegi Ákos
Aaron Eckhart - Epres Attila
Morgan Freeman - Helyey László

Les seigneurs, 2012, R.: Olivier Dahan, Sz.: Jose Garcia, Jean-Pierre Marielle, Franck Dubosc, Gad Elmaleh, Joey Starr, Ramzy Bedia, Omar Sy

Végre egy focis film! Ritka az ilyen, ezért mindig örülök, ha labdarúgókat láthatok a vásznon. Ráadásul olyan országból érkezik a film, ahol széleskörű a futballkultúra.

Az egykori sztárfocista mára züllött alkoholista lett. A halászfalubeli gyár a csőd szélén, de a focicsapatuk segítségével meg lehetne menteni a helyzetet. Pont kapóra jönnek egymásnak, így a régi sztárjátékos edző lesz, és hozza a régi csapattársait.
Tipikus francia vígjátékkal van dolgunk, melyben a karakterek is a szokásos bolondok. Sokan vannak, mindenki nagyjából egyformán jelentős, ezért röviden jellemezhetőek, de egytől egyig szerethetőek és jópofák. Ennek köszönhetően nagyon könnyű azonosulni velük, így a meccseken is lehet izgulni, a néző már-már ott érzi magát a pálya mellett vagy a nézőtéren. A könnyed drámai feszültség mellett természetesen a komédia is ugyanilyen mértékben van jelen.
Kellemes és nagyon szórakoztató film lett A Csodacsapat, a foci és a focis filmek kedvelőinek mindenképpen ajánlom.

80%


A filmet forgalmazó MTVA a magyar szinkront is felhasználta a marketinghez, még a plakáton is feltüntették a magyar hangokat, nem véletlenül, hiszen kitűnő lett, és sokat hozzáad a filmélményhez. A plakátról rögtön feltűnik, hogy Jean Reno magyar hangja Mészöly Kálmán, ami jó nagy baromságnak tűnik, de a művész úr szerencsére csak egy jelenetben látható, így nem zavaró. A főbb szereplők hangjaként olyan rutinos színészek hallhatók, mint Gesztesi Károly, Reviczky Gábor, Rudolf Péter, Kerekes József, Scherer Péter, Kálid Artúr és Helyey László. Mellettük hallható még Ganxsta Zolee, Gundel-Takács Gábor, Knézy Jenő és Rákóczi Ferenc.

21 and Over, 2013, R.: Jon Lucas, Scott Moore, Sz.: Miles Teller, Skylar Astin, Justin Chon, Sara Wright

Iuventus ventus - ezt vallja ez a film is.

Képszakadás.jpgHárom fiatal srác összejön, hogy megünnepeljék egyikük 21. születésnapját, hiszen ottani léptékben attól a naptól számít felnőttnek. Mivel az ünnepeltnek másnap reggel fontos dolga lesz, elhangzik a soha be nem tartott és teljesen komolyan vehetetlen ígéret: csak egy sör. Tudjuk, hogy egy sör nem sör, és félig berúgni kidobott pénz, így hát a fiúk belecsapnak a lecsóba. Egy idő után a szülinapos kidől, be- és kiszámíthatatlanná válik, és beüt a szar.
A Képszakadást a Másnaposok írópárosa Jon Lucas és Scott Moore nem csak írta, de rendezte is, mindkét melót ingadozó színvonalon végezték el. A forgatókönyvben sok bevált elemet felhasználtak: adott három különböző figura, akik vicces, kínos és viccesen kínos helyzetekbe keverednek, miközben határidőre kell teljesíteniük a küldetésüket. A karakterek saját és egymás közötti konfliktusai nagyrészt erőltetettek, de azért működnek. A cselekmény sajnos a bonyodalomig a legjobb, ezután csak félig-meddig sikerült elmélyíteni a szereplők személyiségét, és az egyes események hatására sem lesz érdekesebb a film. A kisebb mozzanatokba azért sikerült eredetiséget csempészni, és a poénok többsége is ül. Az író-rendező uraknak ez az első rendezése, ami meg is látszódik, hiszen nem sikerült belevinni azt a pluszt, ami a '80-as évekből fennmaradt és a legutóbbi ezredforduló környékéről származó hasonló témájú filmekben megvolt, így "csak" korrekt iparosmunka született, de még így is hangulatos, élvezetes és végigmosolygós filmet hoztak össze.
Annak ellenére, hogy negatívra sikerült a fenti értékelés, nagyon élveztem a vetítést az említett pozitívumok miatt, és azért, mert néhány más között az éjszakai rohanásos ifjúsági vígjátékok a gyengéim közé tartoznak.

75%

 

A jó hangulathoz a jó szinkron is hozzájárult. A három főszereplőt Gacsal Ádám, Kovács Lehel és Szalay Csongor szinkronizálja, mindhárman jó választásnak bizonyultak, utóbbit kiemelném a részegen előadott szövegek miatt. A mellékszereplők is jó hangokat kaptak, a szöveg pedig fergeteges lett.

1 éve indult útjára a blog. A kezdeti lelkesedés alábbhagyott, hiszen az elején sűrűn jöttek a bejegyzések, ma már jó, ha hetente. Sajnos kevés az idő és az ihlet, mondhatnám, de az igazság az, hogy a mennyiség helyett a minőségre tettem a hangsúlyt. A nép ennek ellenére baszik olvasni, alig van látogató, de hát nem tudok mit kezdeni az igénytelen pórnéppel. Az elmúlt egy évben kaptam személyes visszajelzéseket, így azért vannak maroknyian, akik rendszeresen olvasnak, nekik örülök, a többiek pedig kimaradnak a jóból, de ez már az ő bajuk.

Ha eddig olvastál, olvass továbbra is, és dicsekedj vele a megművelendő barátaidnak!

Boldog szülinapot!

Tavaly Jimmy Kimmel elhozta nekünk a tökéletes filmet. Idén pedig a folytatását! Nézzétek!

Release the Tatum!

Mármint a UPC-nek a kurva anyja, az Oscarnak nem. Mindjárt kiderül minden.

Ahogy már sok éve szokásosan, hétfő hajnalban is élőben néztem az Oscart az HBO-n. Tök élveztem, Seth MacFarlane jó választás volt, még az is előfordult, ami az elmúlt pár évben nem, mégpedig az, hogy több alkalommal is hangosan nevettem a házigazda poénos megnyilvánulásain. A díjazás természetesen idén sem egyezik a személyes véleményemmel, de az kit érdekel, még engem sem (csak egy kicsit). A lényeg, hogy a műsor számomra teljesen szórakoztató volt, vagyis inkább lett volna.
Magyar idő szerint 5:30 magasságában Chris Terrio elindult átvenni a díját, és mikor a második lépcsőfoknál járt, eltűnt az adás, és nem is jött vissza. Baszd meg! Aztán kiderült, hogy a net is elment, mert azt is tőlük kapjuk. Hála a különböző liveblogoknak és a mobilnetnek, nem maradtam le a fontos infókról. Ezután azt terveltem ki, hogy gyorsan alszom egyet, délutánra pedig biztos lesz net, jól letöltöm a gála felvételét, és jól megnézem a végét. De nem! Délután sem volt semmi. És, baszd meg, ma délután csinálták meg, azaz másfél napig se kép, se hang. Az csak a kisebbik gond, hogy a kibaszott szolgáltató szolgáltatása elmegy másfél napra, hiszen csak sok ezret kap tőlünk havonta. A nagyobbik baj, hogy pont akkor kellett beütnie a szarnak, amikor az az esemény zajlott, amire pont egy éve vártam. Na, de azért ma délután letöltöttem, és megnéztem a végét, így lezárult ez a sztori is.

De akkor is! UPC, a kurva anyádat!

Köszöntem!

süti beállítások módosítása