John Carter, 2012, R.: Andrew Stanton, Sz.: Taylor Kitsch, Lynn Collins, Mark Strong, Dominic West, Willem Dafoe, Bryan Cranston
Edgar Rice Burroughs sci-fi alapvetését adaptálta vászonra a Pixar első élőszereplős filmjében.
John Carter (Taylor Kitsch, Gambit a Rozsomákból) amerikai polgárháborús veterán, aki hirtelen a Marsra kerül, ott aztán kiderül, hogy három faj is él a bolygón, akik éppen egy régóta tartó hatalmi harc közepén vannak. Emberünk ha akar, ha nem, belekeveredik az egészbe. Nem maradhat el a szerelmi szál sem, hiszen jön a Mars hercegnője (Lynn Collins, szintén a Rozsomákból), aki egyébként az eredeti regény címszereplője, emellett pedig jó csaj.
A sztori teljesen egyszerű, láttunk már ilyet, sejtjük a végét. Két dolgot emelnék ki belőle. Az egyik, hogy egész úgy van elmesélve, hogy az író olvassa Carter memoárját, ez tök jó keretet ad a dolgoknak. A másik, hogy a sok karakter ellenére végig világos, hogy ki miért mit akar, és mit miért csinál. Ez a Marson játszódó csihi-puhi nem lett annyira érdekesre megírva, viszont a bolygók közti ugrálás misztikuma érdekes, ezért is zseniális a vége.
Andrew Stanton a rendező, aki már régi motoros a Pixarnál (Egy bogár élete, Némó nyomában, Wall-E). Most történetmesélésben nem volt olyan kreatív, viszont fasza akciójeleneteket kreált. Az animáció és az effektek kurva jók, de hát nem hiába.
Amúgy észre lehet venni, hogy az elmúlt 100 évben, mióta kijött a könyv, nagyon sok történet merített ebből a sztoriból, ami a film közben is megfigyelhető. Így hirtelen: Star Wars, Aladdin, South Park, stb.
A John Carter könnyű, nagyon látványos, néha izgalmas film, ami nem sokáig marad meg, de jó szórakozás.
A szinkron a mozis szinkronok szokásos magas minőségét hozza. Jó volt hallani a személyes kedvencemet, Fekete Ernőt, valamint a manapság ritkán hallható Rékasi Károlyt és Gáti Oszkárt.
Taylor Kitsch - Fekete Ernő
Lynn Collins - Pikali Gerda
Mark Strong - Epres Attila
Dominic West - Rékasi Károly
Willem Dafoe - Blaskó Péter
Bryan Cranston - Gáti Oszkár