Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

IvánBélaCsubakka 2012.03.31. 17:42

Csempészek

Contraband, 2012, R.: Baltasar Kormákur, Sz.: Mark Wahlberg, Giovanni Ribisi, Kate Beckinsale, Ben Foster, Lukas Haas, J. K. Simmons, Caleb Landry Jones

Marky Mark ismét megmutatja, hogyan kell frankón, fifikásan és furmányosan lebonyolítani a tuti bizniszt.

A visszavonult, ám aktív korában nagy királynak számító csempész (Mark Wahlberg) sógora elbalfaszkodik egy melót, ami miatt sokkal tartozik a főköcsög nagykutyának (Giovanni Ribisi). Főhősünknek kell kihúznia őt a szarból azzal, hogy bevállal egy utolsó csempészkedést.
Sok ilyen sztorit láttunk már, ezért próbálták feldobni pár dologgal, több-kevesebb sikerrel. A fordulatok a szokásosak, mégis egy-két helyen lehet látni némi kreativitást. Jól sikerült a feszültségkeltés, végig jelen van, viszont néhány dolog inkább idegesítő, mint izgalmas. Pár jelenettől eltekintve pörgés van végig, nem unatkozhatunk.
A színészekről nem sok jót mondhatok. Wahlberg most nem keménykedik, de most nem is ez kellett, jól hozza a figurát. Ribisi elszórakozza a főgonosz szerepét, ezáltal komolytalanná válik a karakter. Ben Foster nagyon szürke, ahogy Kate Beckinsale is, pedig lett volna lehetőségük jobban teljesíteni.
A legnagyobb pozitívum a rendező személye. Érdekesség, hogy Baltasar Kormákur volt annak az izlandi filmnek a főszereplője, amiből ezt remake-elték. Látszik, hogy nem hollywoodi a fickó: kreatívabb munkát végzett, mint amit egy ilyen filmnél szokás. Neki köszönhető, hogy a film szórakoztató és végig érdekes lett.

70%


A felirat igazi mestermunka, Speier Dávid hozta a tőle megszokott magas nívót. Kreatívan és sikeresen kezelte a szlenges kifejezéseket is. A kedvencem: "The cowboy days are over." - "Vége a betyárkodásnak."

IvánBélaCsubakka 2012.03.29. 00:25

Fehér pokol

The Grey, 2011, R.: Joe Carnahan, Sz.: Liam Neeson, Dermot Mulroney, Frank Grillo, Dallas Roberts, James Badge Dale

Túlélőtúra a semmi közepén sok hóval és farkassal. A túravezető: Liam Neeson.

 

Egy alaszkai olajfúrótelepről utazik egy repülőnyi dolgozó a civilizáció felé, ám útközben lezuhannak, hét túlélő marad. Nehéz dolguk van, mert mindent hó borít, kurva hideg van, viharos erejű szél fúj, ráadásul a közelben egy farkasfalka cirkál. Még jó, hogy ott van Ottway (Liam Neeson), akinek pont az a melója, hogy ért a farkasokhoz.
A film első harmada megadja az alaphangot, a kemény és drámai felütés, valamint a gép lezuhanása után sejtjük, hogy durva dolgok várnak ránk. Jönnek is, csak aztán a középső harmadban ellaposodik a film, jönnek szokásos jelenetek: sorban hullanak a szereplők, emlékezés a tábortűz körül. De nincs nagy baj, mert az utolsó harmadban újból jön a kemény dráma és küzdelem, hogy aztán a befejezésben csúcsosodjon ki az egész. Egyébként érdemes végignézni a stáblistát!
A szereplők tipikus figurák, akiket a hasonló filmekben megszokhattunk, mindnek kiemelkedik egy fontos tulajdonsága. Liam Neeson ismét jól teljesít a kemény, de jószívű fickó szerepében, amit az elmúlt pár évben már többször láttunk tőle.
Joe Carnahan stílusa végig erősen jelen van. Az a stílus, amit a Narkóban még túlzásba vitt, a Füstölgő ászokban már letisztultan alkalmazott, és ami A szupercsapatban alig van jelen. Nagyon jól teremti meg a már-már reménytelen, küzdelmes drámai hangulatot, sok közelit alkalmazva.

75%


A felirat nagyon jól sikerült, rendesen le lett fordítva a szöveg, nem emlékszem kirívó hibára. Külön pozitívum, hogy a havon is teljesen jól látszik.

Azaz hogy kellett volna végződnie a Ponyvaregénynek. Helyes animációs szösszenet, a How It Should Have Ended című sorozat legújabb része. Nézzétek meg, aztán a korábbi részeket is, mert majdnem mind zseniális!

Megérkezett a tökéletes film trailere! Minden megvan benne, ami kell: sztárrendezők, sztárszínészek, akció, dráma, romantika, robbanás, robotok. Nézzétek! Angoltudás kell!

The Hunger Games, 2012, R.: Gary Ross, Sz.: Jennifer Lawrence, Josh Hutcherson, Woody Harrelson, Liam Hemsworth, Stanley Tucci, Wes Bentley, Donald Sutherland, Elizabeth Banks, Lenny Kravitz

Nem sok jóval kecsegtető disztópia, amelyből akkora őrületet akarnak, mint a Twilight.

 

Panemben járunk nagyon sok év múlva. A Kapitóliumban jóság van, a 12 körzetben szarság. Évente kiválasztanak minden körzetből egy-egy 12-18 éves fiút és lányt, hogy részt vegyen az Éhezők viadalán, ahol egy győztes van, a többi megszívja (ergo meghal). A 12. körzetből Peeta Mellarkot (Josh Hutcherson) kiválasztják, Katniss Everdeen (Jennifer Lawrence) pedig kemény csaj, és önként jelentkezik a húga helyett.
Kurva jól meg van teremtve az egész jövőkép, főleg a Kapitólium és a peremvidék közti különbség. Értem ezt az emberekre is, minden kerületben szegénység van, a fővárosiak viszont teljesen elbaszott burzsuj népek, akiknek csak a külsőségek számítanak. Arról viszont keveset tudunk meg, hogy hogyan jutott idáig a világ, csak egy-egy elejtett félmondat tartalmaz erre irányuló információkat.
Jennifer Lawrence tökéletes választás volt a főhős szerepére, jól is játszik. A készítők biztos látták a Winter's Bone-t. Viszont a karaktere olyanra lett megírva, hogy a néző számára nem könnyű feladat a neki való szurkolás. Josh Hutcherson játéka ezzel szemben egyhangú. A mellékszereplők közül Woody Harrelsont és Stanley Tuccit kell megemlíteni, bennük lehet erőt felfedezni.
Gary Ross (Pleasantville, Vágta) jó, ám nem hibátlan munkát végzett a rendezéssel. Már az elején átjön az egésznek a ridegsége és keménysége, hiszen a reménytelen jövőkép nem móka és kacagás. Viszont végig hiányzott az egészből valami merészség, átütő erő, amitől még keményebb lehetett volna a film. Olyan érzésem volt, mintha visszafogták volna magukat a készítés során. Az akciójelenetekben annyira remeg a kamera, és annyira szét van vágva, hogy szinte semmit nem lehet látni. Biztos vagyok benne, hogy az R besorolás a PG-13 helyett sokat dobott volna a filmen.
Az éhezők viadala jó és szórakoztató film lett. A Twilightnál meg pláne ezerszer jobb, úgyhogy sokkal inkább ebből legyen őrület, mint abból. Ja, hogy abból már van. Akkor legyen ebből is. Mindenesetre várom a folytatást, a Futótűzt.

75%

 

A feliratban észrevettem pár helyesírási hibát és több tapasztalatlanságra utaló hülyeséget.

Ajánlott olvasmány:

Rangadó előtt

Arra számítottam, hogy jó kedvem lesz, de nem lett. Na, de miért?

Az egész reggel kezdődött, pontosabban délelőtt, amikor felkeltem. Maradandó volt az előző este, pedig nem is vittem túlzásba (gy. k.: másnapos voltam). Ebéd után el szokott múlni az egész, de most nem így volt. Mindennek tetejébe egyeseknek sikerült felidegesítenie. Na, nézzük elemeire bontva a dolgokat!

A meccs
Nagy volt az idegesség a pályán, az összes láb remegett. A Loki be volt fosva tőlünk. Igen! Ugyanúgy meghunyászkodtak, mint az összes csapat, ha Sóstóra jön: nekik jó az X, ezért húzzák az időt, ölik a játékot az elejétől fogva. Végül egy balfasz gólnak köszönhetően nyertek 1-0-ra. Coulibaly begurította az üres kapuba, aztán úgy ünnepeltette magát, mintha kibaszott nagyot ragasztott volna a ficakba.
Nagyképű ez a debreceni csapat, pályán és azon kívül is. Majd megint szopkodnak a BL-ben, aztán mindenki siratja őket, mert ők lesznek az ország szeme fénye. Kurva nagy a pofájuk! Főleg Kondásnak, akinél nagyobb parasztot nem hordott hátán a Föld. Magyarország szégyenei!
Iványi spori újfent balfasz volt, ezen nincs is min csodálkozni. Nincs normális magyar bíró! Nem, még Kassai sem az. Ő nemzetközileg tényleg a legjobbak között van, de itthon pont ugyanolyan szarházi, mint a többi.
De még mindig nem ezek, amik felbasztak.

A vendéglátás
Készültek a sok népre, voltunk is 8120-an. Jött a Burger King marketingelni magát, adott ajándékba felfújható tapsolót meg kupont. Az ilyen tapsoló kibaszott idegesítő, nem futballstadionba való, normális focidrukker, sőt normális ember komolyan szándékból ilyet nem vesz a kezébe. Olyan hangja volt, mint mikor összeütsz két fazekat. Még jó, hogy erős szél volt, ezért nem ütögette senki, legalábbis hallótávolságon belül. A kuponért Vidi menüt lehetett venni, ami tulajdonképpen egy Whopper Junior menü, csak olcsóbban. Be is váltottam meccs után.
A tavaszra korszerűsített büféken kívül készültek külön sörpontokkal, ami dícséretes, csak nem ebben a formában. Az egyiknél egy nagyon fiatal fiú és a egy nagyon fiatal lány volt. Nem tudtak sört csapolni, talán meg kellett volna mutatni nekik, hogyan kell. Sorakoztak előttük a műanyag korsók, amikben volt hab és sör, 4:1 arányban a hab javára. Mindeközben pedig remegett a kezük. Nem emlékszem, hogy valaha csapoltam volna sört rendes sörcsapból, de biztos vagyok benne, hogy közel korrekt munkát végeztem volna, és a kezem sem remegett volna.

A  "szurkolók"
"Az igazi vidistát az jellemzi, hogy kedvenc csapata összes mérkőzésén megjelenik", írja Matók János a Fejér Megyei Hírlap mai számában. Legfeljebb 3000 ilyen volt a meccsen. Az előző firkálmányomban említett típusok közül az 1-3. típusúak jelentek meg nagy számban. Na, ők billentettek ki az amúgy is labilis lelki békémből, de kurvára. Ott kezdődött, hogy láttam a sok buta arcon, hogy nem tudták, milyen rendezvényen vannak. Miután elfoglaltam a helyem, mögöttem egy faszi, aki végig baromságokat pofázott, és véleményvezér volt a még hülyébb társai között, a rangadóbérletével menőzött. Most mondom meg: a rangadóbérlet NEM MENŐ! 3 perccel kezdés előtt szólt egy fickó, hogy üljek már le. Megmondtam neki, hogy megtisztelem azzal a csapatomat, hogy állva fogadom őket, amikor bevonulnak. A legtöbb ember ült, amikor bejöttek a fiúk.
Akkor borult ki nálam a bili, amikor Bozsót kifütyülték a bekapott gól miatt. Rászóltam a körülöttem levőkre, hogy ne csinálják, persze alpári stílusban, mert ezt érdemlik. Jóval a vége előtt többen panaszkodtak a játékosokra, meg arra, hogy kár volt kijönniük. Így van, maradjanak otthon, ilyen emberek nem kellenek. Inkább legyünk kevesen, de azok legalább igazi vidisták lennének.
10 perccel a meccs vége előtt elég sokan elkezdtek kifelé menni. 5 perccel a vége előtt tömeg vonult ki a főkapun. Odakiabáltam az éppen kifelé baktatóknak, ismét alpári stílusban, mert azt érdemlik, hogy minek mennek el, még nincs vége. Nem tudtak mit mondani. Aztán rövid időn belül többször megjegyeztem, hogy ilyen balfasz emberek nem kellenek meccsre, elég sokan hallották.
A lefújás után természetesen megtapsoltam a csapatot, mert küzdöttek, és mert imádom őket. Erre szólítottam fel a népet is, már, aki még ott maradt, kevés sikerrel. Balfasz emberek.
Hogy pozitívan is mondjak: minden elismerésem a hölgyeknek és uraknak a kanyarban! Végig magas színvonalon és nagy hangerővel buzdították a csapatot.

Az igazi vidista imádja a csapatát minden körülmények között. Én megjártam velük már nagyon rossz dolgokat, örülük, hogy most ilyen jól megy nekik. A divatdrukkerek persze panaszkodnak, amiért nem vagyunk harcban a címvédésért, na, de ők meg sem érdemelték volna, hogy ott legyenek, amikor megnyertük a bajnokságot.

Bocs, hogy ilyen hosszú lett. Remélem élvezettel olvastad, és van véleményed.

Hajrá, Vidi!

Megérkezett az első rendes trailer. Csak kicsit csípem az Alient (a Predatort viszont nagyon), de ez már engem is felcsigázott. Az azonban aggaszt, hogy Ridely Scott-tal úgy vagyok a Galdiátor óta, hogy egy sima, egy fordított, egy filmje tetszik, a következő nem, az utána következő megint igen. A Robin Hood nagyon tetszett...

 

Project X, 2012, R.:Nima Nourizadeh, Sz.: Thomas Mann, Oliver Cooper, Jonathan Daniel Brown

Vigyázni kell, hogy mit, merre, hogyan, mert könnyen túlzás lehet a vége.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Adott három srác, akik az egyikük 17. szülinapjára világraszóló házibulit akarnak kerekíteni, és még valakit meg is kérnek, hogy filmezze le az egész napot. Mivel túl sok ember szerez tudomást a az eseményről, és a srácok nem tudják kézben tartani a dolgokat, elszabadul a pokol. Szó szerint.
Eddig majdnem olyan mint a Superbad, és tényleg. A különbség abban áll, hogy hőseink bénábbak, valamint az egész kézikamerás felvétel. És itt el is értünk a lényeghez. Ez a rész annyira jól van megcsinálva, hogy ha átadod magad a filmnek (nekem sikerült), teljesen magába szippant az egész hangulata. A srácok antihősök, senki sem akar ilyen lenni, vagy ilyen helyzetekbe keveredni, mégis könnyű azonosulni velük. Általuk a buli közepén érezheted magad. Viszont a látottakból semmit sem sem szabad komolyan venni, mivel maximálisan el van túlozva az egész. A hangulatot még jobban feldobják a teljesen odaillő zeneszámok is.
Ezeknek, valamint az üresjáratok szinte teljes hiányának köszönhetően válik a Project X maximálisan szórakoztatóvá. Igazi bűnös élvezet.

80%

 

A felirat elég sok félrefordítást, átírást tartalmaz. Emellett sok olyan dolog, ami a magyarok számára ismeretlen, ki lett cserélve ismertebbre. Ez mind Heltai Olgának köszönhető, aki, mint mindig, ezúttal is új filmet akart írni.

Tim Burton új filmje, a változatosság kedvéért Johnny Depp-pel a főszerepben. A világpremierrel egy időben, május 10-én nálunk is látható lesz.

Imádom a focit. Az életem jelentős hányadát tölti ki, ezt hamar észre is lehet venni rajtam, akár ismeretlenek számára is. Mikor megkérdezik, melyik csapatnak szurkolok, azt válaszolom, a Videotonnak. Ekkor nagy részük csodálkozóan néz, hogy mekkora hülye lehetek, hogy magyar csapatom van. Pedig igazán rajongani csak olyanért lehet, ami időről időre karnyújtásnyi távolságba kerül. A meccsek helyszínen való megtekintése pedig felülmúlhatatlan élmény. Egy VB-döntő a tévében közel sem olyan élmény, mint a Vidi bármelyik meccse. Mondhatom úgy is, hogy a Videoton az életem, és szerencsére még sok ilyen embert ismerek. 1998 óta folyamatosan járok meccsre, és 2006 áprilisában hagytam ki utoljára hazai bajnokit. Életem legszebb napja volt, amikor 2011. május 11-én bajnokok lettünk. Tavaly őszig a B-közép tagja voltam, de indén tavasszal áttettem a székhelyem egy másik szektorba.

Vasárnap 16 órakor Videoton-Debrecen meccs lesz Sóstón. Az M1 közvetíti, de én természetesen megint ott leszek a nézőtéren. Meg még rajtam kívül 8-10 ezren. Nem szoktunk ennyien lenni, de most jönnek mindenféle emberek akik nem igazi drukkerek. Most nem azokról beszélek, akik anyagi vagy egyéb helyzetüknél fogva nem tudnak elmenni minden meccsre. Hirtelen 4 fajta jutott eszembe:

  1. Félig foteldrukkerek, akik a rangadóbérletnek köszönhetően 4 tavaszi meccsre jönnek.
  2. Majdnem teljesen foteldrukkerek, akik a Loki és a Fradi ellen jönnek csak.
  3. Divatdrukkerek, akik nincsenek teljesen tisztában a csapat helyzetével, de 1-2 nagy meccsre eljönnek.
  4. Foteldrukkerek, akik minden meccset tévében néznek, mert derogál nekik a meccsrejárás.

Kurva sokan leszünk tehát, sok arcról pedig sütni fog, hogy nem teljesen érzik, milyen rendezvényen vannak, miattuk kell majd baszott sokat várni a sörre meg a hugyozásra. Ők lesznek, akik nem teremtik a hangulatot, és fütyülnek, ha nem vezetünk a 20. percben.

De ez mindegy is, nekem nagy eséllyel jó kedvem lesz, főleg, ha nyerünk. Márpedig muszáj nyerni, mert csak akkor lehet címvédésről beszélni. Ezért is lesz nagyon fontos ez a meccs! Én ott leszek! És te?

Hajrá, Vidi!

Betértem a Media Marktba, hogy megvegyem a Derült égből fasírt című filmet 3D-s Blu-Rayen, erre látom, hogy ez a köcsög letáborozott a BD-s polc elé minden jött-mentre rásózni a saját CD-jét, mert magától nem venné meg senki. Én már nem fértem oda, főleg, mert az említett film a jobboldali nagyméretű fickó mögött volt, úgyhogy hagytam a picsába.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Itt nézheted meg nagyobban (Forrás: www.napiszar.com)

IvánBélaCsubakka 2012.03.13. 23:10

Krízispont

Margin Call, 2011, R.: J. C. Chandor, Sz.: Kevin Spacey, Paul Bettany, Jeremy Irons, Zachary Quinto, Penn Badgely, Simon Baker, Demi Moore, Stanley Tucci

Megnézhetjük, mitől ütött be a szar, avagy sok jó színész kis helyen is elfér.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A film a 2008-as válság előtti utolsó 36 órát mutatja be egy fiktív, ám a valósághoz kísértetiesen hasonlító sztoriban. Repkednek a szakzsargonból vett kifejezések, de végig érthető és követhető marad az egész. Egyszerű és letisztult a rendező által írt forgatókönyv, amit egyébként idén Oscarra jelöltek. A rendezés is jó, teljesen rideg és távolságtartó a hangulat, köszönhetően a fényképezésnek is. Teljesen valóságosnak hat az egész. Sok a karakter, de mindegyik jól ki van dolgozva, akiket nagyszerű színészek keltenek életre.
A Krízispont kemény és nem könnyű film, pont, mint az élet maga.

70%

Hála a sok kis forgalmazónak, tavaly rekordmennyiségű filmet mutattak be nálunk moziban. Ennek hatására én is rekordmennyiségűt voltam moziban, konkrétan 53-szor. Idén, az első 3 hónapban kibaszott sok új film jött, én már 12-szer voltam moziban. És még mennyi hátravan... Ebben a hónapban még 6-szor kéne menni: Project X, Lazacfogás Jemenben, Az éhezők viadala, Fehér pokol, Csempészek, Az igazi kaland.
A forgalmazók egymást és a pénztárcámat nyírbálják. Aztán majd áprilistól minden csendesebb lesz. Később pedig ki tudja, egyáltalán megnézhetjük-e időben a várva várt filmeket, mint például Prometheus, A sötét lovag - A felemelkedés, A csodálatos Pókember, Django Unchained. Hála az NMHH-nak és a filmtörvényének, amit balfaszmód megalkotott.

Kedvcsinálónak Az éhezők viadala trailere:


 

IvánBélaCsubakka 2012.03.12. 23:23

John Carter

John Carter, 2012, R.: Andrew Stanton, Sz.: Taylor Kitsch, Lynn Collins, Mark Strong, Dominic West, Willem Dafoe, Bryan Cranston

Edgar Rice Burroughs sci-fi alapvetését adaptálta vászonra a Pixar első élőszereplős filmjében.

john_carter_ver4.jpg

John Carter (Taylor Kitsch, Gambit a Rozsomákból) amerikai polgárháborús veterán, aki hirtelen a Marsra kerül, ott aztán kiderül, hogy három faj is él a bolygón, akik éppen egy régóta tartó hatalmi harc közepén vannak. Emberünk ha akar, ha nem, belekeveredik az egészbe. Nem maradhat el a szerelmi szál sem, hiszen jön a Mars hercegnője (Lynn Collins, szintén a Rozsomákból), aki egyébként az eredeti regény címszereplője, emellett pedig jó csaj.
A sztori teljesen egyszerű, láttunk már ilyet, sejtjük a végét. Két dolgot emelnék ki belőle. Az egyik, hogy egész úgy van elmesélve, hogy az író olvassa Carter memoárját, ez tök jó keretet ad a dolgoknak. A másik, hogy a sok karakter ellenére végig világos, hogy ki miért mit akar, és mit miért csinál. Ez a Marson játszódó csihi-puhi nem lett annyira érdekesre megírva, viszont a bolygók közti ugrálás misztikuma érdekes, ezért is zseniális a vége.
Andrew Stanton a rendező, aki már régi motoros a Pixarnál (Egy bogár élete, Némó nyomában, Wall-E). Most történetmesélésben nem volt olyan kreatív, viszont fasza akciójeleneteket kreált. Az animáció és az effektek kurva jók, de hát nem hiába.
Amúgy észre lehet venni, hogy az elmúlt 100 évben, mióta kijött a könyv, nagyon sok történet merített ebből a sztoriból, ami a film közben is megfigyelhető. Így hirtelen: Star Wars, Aladdin, South Park, stb.
A John Carter könnyű, nagyon látványos, néha izgalmas film, ami nem sokáig marad meg, de jó szórakozás.

70%


A szinkron a mozis szinkronok szokásos magas minőségét hozza. Jó volt hallani a személyes kedvencemet, Fekete Ernőt, valamint a manapság ritkán hallható Rékasi Károlyt és Gáti Oszkárt.
Taylor Kitsch - Fekete Ernő
Lynn Collins - Pikali Gerda
Mark Strong - Epres Attila
Dominic West - Rékasi Károly
Willem Dafoe - Blaskó Péter
Bryan Cranston - Gáti Oszkár

Magyar alcím: A kopasz osztag. Csak hogy az is ki tudja mondani, aki nem tud angolul. Egyébként annak a '80-as évekbeli sorozatnak a megfilmesítése, amelyikben Johnny Depp volt a főszereplő. Elvileg május elején nálunk is bemutatják.

 

Mi lesz?

Elkezdem csinálni azt a blogot, hogy magamnak és a népnek örömet okozzak vele. Remélem, sikerül. A témák majdnem teljesen random jönnek, aztán később lehet, hogy ki fog alakulni valami rendszer, de nem ígérek semmit. Egy biztos: velem focival és filmekkel kapcsolatban érdemes leginkább szóba állni. Szabadszájúság, mások iránti tisztelet hiánya, valamint bénázások (főleg kezdetben, de utána is) sűrűn elő fognak fordulni.

Honnan a név?

Ez a három legfrankóbb keresztnév az univerzumban. Örültem volna, ha az egyiket kapom a szüleimtől. Vagy mindhármat. De most már marad az eredeti, mert megszoktam.

Tehát mostantól mindenféle rendszer és határidők nélkül jönnek a bejegyzések. Ha tetszik, olvassátok! Jó étvágyat!