The Amazing Spider-Man, 2012, R.: Marc Webb, Sz.: Andrew Garfield, Emma Stone, Rhys Ifans, Denis Leary, Martin Sheen, Sally Field
Sam Raimi trilógiája után (90%, 90%, 60%) a Sony szerette volna folytatni Pókember kalandjait, de a dolgok nem úgy alakultak. Helyette teljesen új stábbal gyártottak egy rebootot, mert ha már náluk van a megfilmesítési jog, pénzt kell belőle csinálni.
Megint egy eredettörténetet láthatunk: Peter Parkert megcsípi az a bizonyos pók, stb., és bumm, így lesz a Pókember. Van szerelem, főellenség meg minden, ami kell.
Érdekes a film felütése és expozíciója, mert nem igazán következik belőle, hogy ebből szuperhősös akciófilm lesz. Nekem inkább olyan volt, mint egy tinédzserdráma sok tudományos fantasztikummal. A karaktereket nagyon alaposan megismerjük, de még ennél is jobban meg akarták őket ismertetni velünk, mert többet mutatnak mindenkit, mint amennyit bemutatnak belőlük. Mindenkinek teljesen világossá válik a motivációja, de aztán a film többi részében, főleg az utolsó harmadban, a kezdéshez képest nagyon leegyszerűsödnek. Ennek ellenére van izgalom a filmben, méghozzá nagyon jól adagolva, a végére összpontosítva mindent. Bár Marc Webb korábban csak egy nagyjátékfilmet rendezett (500 nap nyár), őt ismerve nem is olyan meglepő, amit eddig elmondtam. Kétkedve fogadtuk a hírt, mikor bejelentették, hogy ő lesz a rendező, de bebizonyította, hogy jó választás volt. Minden jeleneten érződik a precizitás, és az akciójelenetek is jól lettek megkoreografálva.
Az esetlen, majd hirtelen szuperhős Peter Paker karaktere egész jól ki lett dolgozva, Andrew Garfield jó választás volt a címszerepre. Bár azt még mindig nem értem, hogy hogy fért bele az a sok haja a maszk alá. Ezúttal Gwen Stacy a hőn áhított nő, bár nem értem, hogy Peter mit eszik rajta, mert nagyon semmilyen. Emma Stone szőkén furcsa, aztán mintha ott sem lenne, a karakterével együtt beleolvad a környezetébe. A félkezű Dr. Connors érdekes figura, gyíkká változva pedig meglehetősen félelmetes. Jó főellenség egy szuperhősös filmben, akit Rhys Ifans jól kelt életre. Ben bácsi (Martin Sheen) jó arc, akit ezúttal is utolér a végzete. May néni (Sally Field) kevés olyat mond, ami tanulságos akar lenni, de idegesítő. Gwen faterja (Denis Leary), a főzsaru keménykedik, de ő is jó arc.
James Horner zenéje telitalálat, sokat javít a hangulaton, amire szükség is van. John Schwartzman képei végig gyönyörűek, legyen szó közeliről, vagy totálról. Az ugrándozós jeleneteknél a hatást fokozza a 3D, ami több jelenetben tériszonyban nyilvánul meg, ezeken kívül meg mintha ott sem lenne.
Pókember új első filmes kalandja a hibái ellenére szórakoztató lett. Elegendő bevétel esetén szokták folytatni az ilyen sztorikat, ami ebben az esetben nem lenne ellenemre.
A szinkron nem lett jó, mégpedig a hangválasztások miatt.
Andrew Garfield - Molnár Levente: Ez a hang gyenge hozzá.
Emma Stone - Parti Nóra: Eleve nem kéne engedni színészkedni olyat, aki nem tud rendesen beszélni, nemhogy szinkronizálni. Egyelőre úgy tűnik, Emma Stone szinkronizálhatatlan.
Rhys Ifans - Schnell Ádám: Ez akár jó is lehetne, mert be van járatva, de neki Viczián Ottó a tökéletes hang.
Denis Leary - Mihályi Győző: Ez nem az igazi, vannak jobbak neki.
Martin Sheen - Szersény Gyula: Ez jó, de Papp János lenne az igazi.
Sally Field - Kovács Nóra: Ez oké.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
