Ted, 2012, R.: Seth MacFarlane, Sz.: Mark Wahlberg, Mila Kunis, Seth MacFarlane, Joel McHale, Giovanni Ribisi
Seth MacFarlane tévés körökben nagy ember, hiszen ő a Family Guy és az Amerikai fater megalkotója, valamint ezekben a rajzfilmsorozatokban több szereplő hangját is ő adja. Most rendezőként előrukkolt egy élőszereplős mozifilmmel. Nem is akármilyennel!
John egy kertvárosi kisfiú, akinek nincsenek barátai. Karácsonyra kap egy plüssmackót, aki egy kívánság hatására életre kel, és onnantól a srác legjobb barátja lesz. 27 évvel később Johnnak választani kell a barátnője és a maci között.
Seth MacFarlane-től megszokhattuk az alpári és arconcsapó humort, amit sikerült első mozifilmjére is átültetnie. Ilyen téren ugyanazt a stílust és minőséget kapjuk, mint amit megszokhattunk főleg a Family Guyban, de az Amerikai faterban is. Szinte másodpercenként röpködnek a poénbombák, ha nem figyel eléggé az ember, le is maradhat párról. Igazi térdcsapkodós, sírvaröhögős vígjátékkal van dolgunk, amit ténylegesen végig lehet nevetni. Ki merem jelenteni: az utóbbi pár év legviccesebb filmje a Ted. A hangulat is fergeteges lett ezáltal, ám érdekes, hogy korhatáros létére olyan, mint egy Disney családi film a '80-as vagy a '90-es évekből.
Hasonlóan a rendező sorozataihoz a poénok nem kis része itt is a popkulturális utalásokból születik. Tájékozottnak kell lenni az ilyesfajta humor megértéséhez, viszont a tájékozottság által nagy kincsre lehet lelni ebben a filmben. Sajnos a magyar fiatalok nagy része nem fogja érteni, hiszen nem ismerik Flash Gordont, de még a Star Warst sem, hogy csak a legfontosabbakat említsem. Sokszor előfordult, hogy a moziban csak én röhögtem, vagyis inkább nyerítettem, a közönség többi tagja pedig csöndben volt. Ennyi elég is a személyes dolgokból.
Ted hangját maga MacFarlane mondta alá nagyszerűen, megteremtve ezzel az emberi medvét. Szerencsére ezt a szinkron nem rontotta el, sőt ugyanolyan lett. Marky Markot láttuk már komédiázni a Pancser police-ban (ez a cím... blöe...), és itt is ugyanolyan jól teljesít.
Érdemes még megemlíteni, hogy annak ellenére, hogy első ránézésre ez csak egy alpári vígjátéknak tűnhet, a háttérben tanulság és komoly szimbólumok is meghúzódnak. Itt van például a 35 éves férfi esete a plüssmacival, akitől nem akar elszakadni, ezáltal megtart még egy darabot a gyerekkorából, és nem válik teljesen felnőtté.
Mondtam már, hogy régen láttam ilyen jó vígjátékot? Régen láttam a Flash Gordont, meg kéne nézni...
Kiváló filmhez kiváló szinkron dukál. Speier Dávid ismét megmutatta, hogy szinkronfordítás terén ő a legjobb. Ütősek a poénok magyarul is, de egy-két magyarításért kár (Família Kft.). A színészek teljesen passzoló magyar hangokat kaptak, akik jól is teljesítenek.
Mark Wahlberg - Stohl András
Mila Kunis - Pikali Gerda
Seth MacFarlane - Nagypál Gábor
Joel McHale - Dévai Balázs
Giovanni Ribisi - Elek Ferenc
Total Recall, 2012, R.: Len Wiseman, Sz.: Colin Farrell, Kate Beckinsale, Jessica Biel, Bryan Cranston, Bokeem Woodbine, Bill Nighy, John Cho
Philip K. Dick novellája ihlette azt a hasonló című 1990-ben bemutatott kurva nagy akcióklasszikust, melyet Paul Verhoeven rendezett, és amelynek Arnold Schwarzenegger a főszereplője. Most itt van egy újabb film, melyet ugyanaz a Dick-novella inspirált. Kellett ez nekünk?
A távoli jövőben járunk, amikor már kevés a lakható hely a Földön, és nagy a társadalmi megosztottság. Douglas Qaid (Colin Farrell) egyszerű gyári melós, aki többre vágyik. Felkerekedik hát, hogy beültessék az agyába a titkosügynöklét hamis emlékét, azonban homok kerül a gépezetbe.
Igazából a bonyodalomnál kisiklik az egész sztori, mert már itt kiderül, hogy főhősünk valójában kém, és nem a hamis emlékeit látjuk. Menetközben próbálják még csűrni-csavarni ezt a szálat, és megpróbálnak átbaszni azzal, hogy nem a valóságot látjuk, de sikertelenül, hiszen az elejétől kezdve tudjuk, hogy mit kell hinni. Ennek köszönhetően a fordulatok semmilyenné válnak, a feszültség minimálisra redukálódik, és megdöglik a hangulat. Ehhez még hozzájön az is, hogy ugyanolyan jelenetek követik egymást. Ez alatt azt értem, hogy menekülnek, kicsit halad előre a sztori, aztán megint menekülnek.
A feszültség és a hangulat lerontásában szerepet játszanak a funkciótlan akciójelenetek is. Ugyan van sok bunyó, lövöldözés meg robbanás, de semmi hasznuk, ráadásul alig van lendülete ezeknek jeleneteknek.
A karakterek kétdimenziósak és teljesen érdektelenek. Kivételt képez a főhős, akivel minimálisan azért lehet azonosulni. Mellette Jessica Biel idegesítő. A rossz oldalon játszó Kate Backinsale-ből megpróbáltak harcos amazont kreálni, de a végeredmény teljesen hiteltelen lett. Bryan Cranston személyében pedig egy újabb antikarizmatikus főgonoszt tisztelhetünk.
Harry Gregson-Williams zenéje rövid idő után unalmassá válik, ezért nem sikerül betöltenie a a szándék szerinti szerepét. A fényképezés jó lehetett volna, ha nincs az állandó lens flare. Bizonyára ezzel akarták minél érdekesebbé tenni a filmet, ezzel szemben hamar idegesítővé vált, hogy random hirtelen megcsillan valami.
A sok negatívum után illene valami pozitívumot is írni, mert van az is. A jó vizuális trükkök mellett meg kell említeni, hogy a jövőkép jól ki lett dolgozva, érdekes a filmben látható antiutópisztikus világ.
Hogy válaszoljak az elején feltett kérdésre: így, ebben a formában nem volt szükség erre a filmre. Inkább nézzétek a Verhoeven-féle klasszikust, vagy olvassátok el a novellát!
A szinkron nem lett jó. Érdekes, hogy Heltai Olga ezúttal nem szabadult el, viszont több helyen eléggé magyartalanra sikerült a fordítás. A színészekhez jó magyar hangok lettek párosítva, de nem teljesítettek jól, kicsit lelógtak a vászonról.
Colin Farrell - Czvetkó Sándor
Kate Beckinsale - Kéri Kitty
Jessica Biel - Pikali Gerda
Bryan Cranston - Barbinek Péter
Bokeem Woodbine - Maday Gábor
Bill Nighy - Harsányi Gábor
John Cho - Seszták Szabolcs