Ted, 2012, R.: Seth MacFarlane, Sz.: Mark Wahlberg, Mila Kunis, Seth MacFarlane, Joel McHale, Giovanni Ribisi
Seth MacFarlane tévés körökben nagy ember, hiszen ő a Family Guy és az Amerikai fater megalkotója, valamint ezekben a rajzfilmsorozatokban több szereplő hangját is ő adja. Most rendezőként előrukkolt egy élőszereplős mozifilmmel. Nem is akármilyennel!
John egy kertvárosi kisfiú, akinek nincsenek barátai. Karácsonyra kap egy plüssmackót, aki egy kívánság hatására életre kel, és onnantól a srác legjobb barátja lesz. 27 évvel később Johnnak választani kell a barátnője és a maci között.
Seth MacFarlane-től megszokhattuk az alpári és arconcsapó humort, amit sikerült első mozifilmjére is átültetnie. Ilyen téren ugyanazt a stílust és minőséget kapjuk, mint amit megszokhattunk főleg a Family Guyban, de az Amerikai faterban is. Szinte másodpercenként röpködnek a poénbombák, ha nem figyel eléggé az ember, le is maradhat párról. Igazi térdcsapkodós, sírvaröhögős vígjátékkal van dolgunk, amit ténylegesen végig lehet nevetni. Ki merem jelenteni: az utóbbi pár év legviccesebb filmje a Ted. A hangulat is fergeteges lett ezáltal, ám érdekes, hogy korhatáros létére olyan, mint egy Disney családi film a '80-as vagy a '90-es évekből.
Hasonlóan a rendező sorozataihoz a poénok nem kis része itt is a popkulturális utalásokból születik. Tájékozottnak kell lenni az ilyesfajta humor megértéséhez, viszont a tájékozottság által nagy kincsre lehet lelni ebben a filmben. Sajnos a magyar fiatalok nagy része nem fogja érteni, hiszen nem ismerik Flash Gordont, de még a Star Warst sem, hogy csak a legfontosabbakat említsem. Sokszor előfordult, hogy a moziban csak én röhögtem, vagyis inkább nyerítettem, a közönség többi tagja pedig csöndben volt. Ennyi elég is a személyes dolgokból.
Ted hangját maga MacFarlane mondta alá nagyszerűen, megteremtve ezzel az emberi medvét. Szerencsére ezt a szinkron nem rontotta el, sőt ugyanolyan lett. Marky Markot láttuk már komédiázni a Pancser police-ban (ez a cím... blöe...), és itt is ugyanolyan jól teljesít.
Érdemes még megemlíteni, hogy annak ellenére, hogy első ránézésre ez csak egy alpári vígjátéknak tűnhet, a háttérben tanulság és komoly szimbólumok is meghúzódnak. Itt van például a 35 éves férfi esete a plüssmacival, akitől nem akar elszakadni, ezáltal megtart még egy darabot a gyerekkorából, és nem válik teljesen felnőtté.
Mondtam már, hogy régen láttam ilyen jó vígjátékot? Régen láttam a Flash Gordont, meg kéne nézni...
Kiváló filmhez kiváló szinkron dukál. Speier Dávid ismét megmutatta, hogy szinkronfordítás terén ő a legjobb. Ütősek a poénok magyarul is, de egy-két magyarításért kár (Família Kft.). A színészek teljesen passzoló magyar hangokat kaptak, akik jól is teljesítenek.
Mark Wahlberg - Stohl András
Mila Kunis - Pikali Gerda
Seth MacFarlane - Nagypál Gábor
Joel McHale - Dévai Balázs
Giovanni Ribisi - Elek Ferenc
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
