Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Eljött az év vége, így másokhoz hasonlóan én is összegzem, melyik filmek tetszettek nekem legjobban idén a Magyarországon moziban bemutatott filmek közül. 49 ilyen filmet láttam moziban, és még jó párat egyéb formában. Amelyikről írtam véleményt, annak a címére ráklikkelve elolvashatjátok azt.

Íme a lista:

    1. Bosszúállók (The Avengers, Joss Whedon)
    2. Ted (Ted, Seth MacFarlane)
    3. Looper - A jövő gyilkosa (Looper, Rian Johnson)
    4. A sötét lovag - Felemelkedés (The Dark Knight Rises, Christopher Nolan)
    5. The Artist - A némafilmes (The Artist, Michel Hazanavicius)
    6. Holdfény királyság (Moonrise Kingdom, Wes Anderson)
    7. Utódok (The Descendants, Alexander Payne)
    8. A tetovált lány (The Girl with the Dragon Tattoo, David Fincher)
    9. Amíg alszol (Mientras duermes, Jaume Balagueró)
    10. Az utolsó műszak (End of Watch, David Ayer)

The Hobbit: An Unexpected Journey, 2012, R.: Peter Jackson, Sz.: Martin Freeman, Ian McKellen, Richard Armitage

Kilenc esztendő elteltével ismét visszatérünk Középföldére, hogy hőseinket újabb kalandos úton kövessük, melynek célja a címből sejthetővel ellentétben nem a kanadai Avonlea.

hobbit_an_unexpected_journey_ver9.jpgA század elején Peter Jackson nagy fába vágta a fejszéjét, és megfilmesítette A Gyűrűk Ura című regényt, melynek eredménye az a bizonyos epikus méretű és hosszúságú filmtrilógia (nálam 90%, 85%, 95%), valamint összesen 17 Oscar-díj lett. Jackson elhatározta, hogy megfilmesíti annak előzményét, A hobbitot is, amelyet úgy volt, hogy Guillermo del Toro rendez, de mégis kedvenc (?) szakállas direktorunk vezényelte le. Eredetileg két filmet tervezett, de ebből is trilógia lesz, melynek első része a Váratlan utazás.
Hatvan évvel járunk A Gyűrűk Ura eseményei előtt. A törpök királyságát elfoglalta Smaug, a sárkány. Gandalf a törpök vezetője, Tölgypajzsos Thorin és még tizenvalahány törp társaságában felkeresi Zsákos Bilbót, hogy legyen segítségükre a királyság visszafoglalásában. A csoportnak tehát konkrét célja van egy nagyon messze levő helyen, és mire odaérnek, számtalan kalandba keverednek. Tulajdonképpen ebben az első részben nem sok érdemleges történik, ami előrevinné az egész sztorit. Menet közben történik ugyan néhány lényeges esemény, de sok a kalandos epizód is. Bő lére van eresztve, sajnálatos, hogy így lesz belőle három hosszú film. Öröm az ürömben, hogy ezek a kalandos részek legalább mozgalmas és nem unalmas jelenetek. Az is örömteli, hogy ismét találkozhatunk pár szereplővel A Gyűrűk Urából.
A látvány csillagos ötös, amiért mindig jó visszatérni Középföldére. Több olyan helyszínt látunk, amit már ismerünk, de feltűnnek újak is. Az akciójelenetek pörgősek és látványosak, köszönhetően a nagyon sok CGI-nak. Előnyére vált A hobbitnak, hogy rengeteget fejlődött ez a technika az elmúlt majd' egy évtized alatt, ami legjobban Gollam megjelenítésén látszik.
Howard Shore magasra tette a mércét a korábbi trilógia zenéjével, és ezúttal is tudott produkálni hasonló szintet. A főtémát relatíve keveset hallhattuk A Gyűrűk Urában, most azonban sokszor feltűnik, de annyira jó ez a törpök szomorú dalának dallamára épülő rövid zenei elem, hogy nem unjuk meg. Érdekes, hogy ha a korábbi trilógiából ismert mozdulat, motívum vagy helyszín tűnik fel, akkor az ahhoz már korábban társított zenei téma hallható.
A Váratlan utazás előtt magasan volt a léc, amit levert, de panaszra így sincs okunk, élvezetes és kalandokkal teli 169 percet láthatunk. Bár még egy évet kell rá várni, de várom a folytatást.

75%


A szinkron jó lett. A magyar szöveget ismét Pataricza Eszter írta. Martin Freeman magyar hangja Görög László, és a többiek is jó hangot kaptak. A régi karakterek a már megszokott magyar hangjukon szólalnak meg.

Seven Psychopaths, 2012, R.: Martin McDonagh, Sz.: Colin Farrell, Sam Rockwell, Woody Harrelson, Christopher Walken

Először gratulálok az intelligens embereknek, akik kitalálták a magyar címet, aztán elmondom a véleményem Martin McDonagh új filmjéről.

A hét pszichopata és a si-cu.jpgSzegény Martin McDonagh-nak nincs szerencséje a magyar címekkel, bár jelen filmünk névadói kevésbé voltak elvetemülve, mint az Erőszakik esetében. Szóval az In Bruges nagyon jó film, sokan is szeretik. Ennek ellenére nekem nem jött be, mert nem éreztem át azt, ahogyan keveredik a komolyság a komolytalansággal. Nálam csak közepes (50%).
A hét pszichopatában van minden, mint a búcsúban: válságát élő forgatókönyvíró, őrült kutyatolvaj, öreg kutyatolvaj, maffiózó és egyéb nyalánkságok. Mindenki csinálja a saját kis dolgát, de annyira, hogy hamar minden összefügg, összefut és nagyon bonyolódik. Zavarosak a karakterek, a történetszálak pedig csomósodnak, és látszólag a semmibe tartanak. Aztán mikor már úgy tűnik, hogy nincs kiút, rájövünk, hogy mégis van. Ez a film nem az, aminek látszik, ugyanis ez nem egy őrült krimivígjáték még őrültebb figurákkal, annak ellenére, hogy a műfaj minden stílusjegyét felfedezhetjük. Ez a film arról szól, ahogyan ez a film megszületik. Menet közben, a szemünk láttára alakulnak ki a szereplők sorsai és a történet folyása. Olyan ez, mint amikor az Űrgolyhókban most vannak a mostban: még csak félig készült el a film, de már moziban láthatjuk. A film menet közbeni alakításának központi figurája a Colin Farrell által játszott forgatókönyvíró, aki az író-rendező McDonagh alteregójaként van jelen, így lesz ebből az alkotásból szerzői önvallomás és önreflexió. Olyan ez neki, mint Fellininek a 8 és 1/2.
Az előbb boncolgatott dolgot nagyon jó ötletnek tartom, és nagyon jól is van kivitelezve az egész, de ezúttal is jelen van az, ami az In Bruges-ben nem tetszett. Fantasztikusan megírt párbeszédek és ugyanilyen jól megrendezett jelenetek vannak a filmben, de nekem megint nem tetszett a komoly és komolytalan hangnem egyidejű jelenléte és annak egyensúlya. Ugyanilyen párhuzam a két film között, hogy remek színészi teljesítményeket láthatunk, ám az általuk játszott karaktereket mégsem tekintem olyan jónak. Megnyugtatok mindenkit, a hiba nem a filmben, hanem bennem van. Egyelőre jobban csípem a rendező úr tesóját.

70%


A szinkron sajnos gyenge lett. A szöveg jó lett, de lehet hallani, hogy lehetett volna jobb is. A Colin Farrell - Czvetkó Sándor és Christopher Walken - Barbinek Péter párosok most is beváltak, viszont a Sam Rockwell - Viczián Ottó és Woody Harrelson - Széles Tamás duók kialakítása nagyon rossz döntés volt. Az összes magyar hang visszafogottan teljesít, pedig a film színészei láthatóan mindent kiadtak magukból.