The Raven, 2012, R.: James McTeigue, Sz.: John Cusack, Luke Evans, Alice Eve, Brendan Gleeson
Beröppent a mozikba Edgar Allan Poe hollója. Tudjátok, az, amelyik azt mondja: sohamár.
Baltimore-ban járunk 1849-ben. Egy sorozatgyilkos szedi áldozatait, de nem akárhogyan, hanem Edgar Allan Poe történeteit másolva. A rendőrfőnök meg is kéri a híres írót, hogy segítsen neki elkapni a tettest.
Egy többször látott sorozatgyilkosos-üldözős történet érdekes megvalósításával van dolgunk. Azaz a felütés érdekes, de aztán elveszik belőle a kreativitás nagy része. A sztori, a nyomozási folyamat tartja a figyelmet, mert érdekes. Ez viszont kevés egy igazán jó filmhez, ugyanis a feszültség minimális szinten marad. Érdekli a nézőt, hogy ki és miért gyilkolászik, az izgalom azonban elmarad.
A jó hír, hogy John Cusack tökéletes választás volt Poe szerepére, végig jól teljesít. Igazából nélküle kevesebb lenne ez a film, így viszont a közepesnél határozottan jobb lett.
A felirat jó lett. Nem vettem benne észre se hibát, se hülyeséget.
Nem kell megijedni, Sacha Baron Cohen legújabb agymenése az amerikai premier után egy nappal, azaz e hét csütörtökétől látható lesz a haza mozikban. Elhalasztva csak általam lesz, hogy szép magyarosan fogalmazzak. Normál esetben csütörtökön megnézném moziban, és utána rögvest írnék is róla, mert tudom, hogy nagyon várjátok már az értékelésemet (:)). A feltételes mód azért van, mert nem fogom megnézni, de nem azért mert nem akarom látni a filmet. Na de akkor miért?
Azért, kérem szépen, mert szinkronizált lesz. Ez a legnagyobb merénylet, amit ezzel a filmmel kapcsolatban a nézővel szemben el lehet követni. Cohen magyar hangja Sherer Péter, aki ugyan kiváló színész, de egyszerűen nem illik hozzá. Ha már itt tartunk, akkor kijelentem, hogy semelyik magyar hang nem illik hozzá, tehát szinkronizálhatatlan! Akkor meg főleg nem, amikor ilyen one-man-show-val áll elő.
Megkérdeztem a Dunafilmet, hogy mi a fasz van, mi a büdös lófaszért kell elrontani a filmélményt. Ezt az e-mailt háromszor is elküldtem nekik, egyszer sem érkezett választ. Pedig logikusan érvelve bizonygattam, hogy nem kéne, aztán feltettem a kérdést, hogy miért döntöttek mégis így. Miután meguntam a várakozást, írtam egy negyedik levelet, amelyben érdeklődtem, hogy miért nem kapok választ. Erre már válaszolt a sajtófőnök, de nem értette, hogy milyen kérdésre kéne válaszolnia. Baszd meg!
Újra feltettem neki a kérdést, ezúttal választ is kaptam. Megtudtam, hogy egy szakértő csapat döntött, és tudják, hogy mit hogyan kell. Azt is megtudtam, hogy a véleményem az csak az én véleményem, és nem tudhatom, hogy milyen lesz ez a film, illetve, milyen lesz a szinkronja. De tudom, baszd meg! A film bizonyára jó lesz, szinkronnal meg szar.
Ezek után megírtam a sajtófőnöknek, hogy egy filmről trailer alapján lehet tudni, hogy milyen lesz, és hogy lehet-e jó szinkront csinálni hozzá. Megkérdeztem azt is, hogy a szakértő csapat mitől szakértő, és hogy mi alapján döntik el, hogy szinkronizált legyen egy film, ellenőrzik-e a szinkron minőségét, stb. Ezekre már csak kitérő választ kaptam. Időhiányra hivatkozva nem akart engem tájékoztatni. Na persze...
Nem vagyok hajlandó tehát szinkronizáltan megnézni A diktátort, ezért megvárom, még itthon megnézhetem eredeti nyelven. Legyen az akár egy nézhető beszerezhető változat, amihez már van angol felirat, mert az így is jobb élmény lesz, mint moziban.
Tudom, hogy a MOM Parkban megnézhetem feliratosan, de az nekem anyagilag nem érné meg az utazás miatt.
A lényeg tehát: bassza meg a Dunafilm, és dugja fel a picsájába A diktátor szinkronját, amiért elvették a néptől a filmélményt!