Lawless, 2012, R.: John Hillcoat, Sz.: Shia LaBeouf, Tom Hardy, Jason Clarke, Guy Pearce, Jessica Chastain, Mia Wasikowska, Dane DeHaan, Gary Oldman
Hozzávalók: '30-as évek, szesztilalom, szeszcsempészet, bűnözési hullám, korrupció. A szakácsok: John Hillcoat és Nick Cave.
1931. Franklyn megye, Virginia. A környéken a Bondurant-fiúk a legmenőbb szeszfőzők és -árusítók. Minden jól megy addig, míg meg nem érkezik az új nagyvárosi ficsúr főzsaru, aki némi jutalékért elnézi az említett illegális tevékenységet. A tesók nem fizetnek, így kemény idők várnak rájuk.
A történet pofonegyszerű, ehhez hasonul a cselekményvezetés is, ám Nick Cave forgatókönyve feldobja az egészet. A történet lassan, de biztosan folyik előre, néhol még epizódok közbeékelésére is van idő, amelyek elősegítik a szórakozást és a karakterábrázolást. Az összes figura nagyon jól lett megírva, főleg a már említett főzsaru, aki annyira gonosz és idegesítő, hogy az embernek kedve támad megforgatni a dákó vastagabbik végét a seggében. Guy Pearce nagyszerű a velejéig romlott korrupt kopó szerepében. A Shia LaBeouf, Tom Hardy és Jason Clarke által játszott testvérek külön-külön és együtt is érdekes karakterek, köszönhetően a színészek jó játékának is. Általuk szimpatikussá válnak a jó szándékú bűnözők.
John Hillcoat már az előző két filmjében (Az ajánlat, Az út) megmutatta mennyire jól tud kemény és dekadens hangulatot teremteni. A dekadencia ezúttal elmaradt, hiszen ez egy jóval optimistább film, de az erős és lehengerlő atmoszféra most is jelen van, a filmben ábrázolt kegyetlen miliőt a néző is könnyen átérezheti. Mindezek ellenére a Fékezhetetlen mégis könnyed szórakozást ígér. Érdekes, hogy sikerült egyfajta műfaji elegyet létrehozni, hiszen a filmben egyszerre vannak jelen a western és gengszterfilm stílusjegyei. A hangulatot és a szórakozást emelik Nick Cave és Warren Ellis fülbemászó dallamai, valamint Benoit Delhomme gyönyőrű képei.
John Hillcoat és Nick Cave rutinos páros, hiszen a Fékezhetetlen már a harmadik közös filmjük. Együttműködésük újabb gyümölcse egy igazán jó és szórakoztató film lett.
A felirat nagyon jó lett, köszönhetően a néhol igen kreatív fordításnak.
The Bourne Legacy, 2012, R.: Tony Gilroy, Sz.: Jeremy Renner, Rachel Weisz, Edward Norton
A zseniális Bourne-trilógiát nem sikerült folytatni, készítettek hát helyette egy spinoffot. Ismerős sztori ismeretlen emberrel a középpontban.
A Bourne hagyatékból megtudjuk, hogy a Kőlépcső és a Feketemamba mellett számtalan hasonló program van. Az egyiket meg kell szüntetni, azaz likvidálni kell az ügynököket. Aaron Cross (Jeremy Renner) azonban túljár a vezetőség eszén, és menekülnie kell.
A forgatókönyv egyik elkövetője az a Tony Gilroy, aki a trilógiában is részt vett íróként, hol egyedül, hogy többedmagával. Ezúttal azonban nem sikerült ugyanolyan jól megírni a történetet. Cross korántsem olyan érdekes figura, mint Bourne, és ez végig így is marad. A film első harmada nem törekszik arra, hogy megkedveltesse a nézővel a főhősét, sőt arra sem, hogy tartsa a figyelmet. Kb. a film harmadánál bekövetkezik egy fordulat, ahonnan felpörögnek az események, és élvezetesebb lesz az egész. Sajnos ez már nem sokat ér, hiszen nem sikerült elérni, hogy izguljunk a jó oldalon levőkért, sem azt, hogy félelmetesek legyenek a rosszfiúk. Azt azonban meg kell említeni, hogy Renner jól teljesít az akcióhős szerepkörében.
Tony Gilroy ezúttal nem csak íróként, hanem rendezőként is részt vett a filmben. Doug Liman és Paul Greengrass feszes tempót diktált és nagyszerű atmoszférát teremtett a trilógiában, ami Gilroynak nem sikerült. A hangulat semmilyen, se izgalom, se élvezet. A tempó is túl lassú lett, ami nagyon hátrányára vált a filmnek, mert így túl sok lett az unalmas lötyögés, és túl hosszú lett a játékidő. Ami viszont Gilroy javára szól, hogy elődeihez hasonlóan az akciójeleneteket ő is nagyon élvezetesre kreálta. Ezúttal nem rángatják a kamerát, így zökkenőmentesen élvezhetjük Robert Elswit gyönyörű képeit.
Véleményem szerint kár volt melléksztorit csinálni Jason Bourne kalandjaihoz, inkább nyugton kéne hagyni, mert az úgy kerek és tökéletes, ahogy van.
A felirat majdnem tökéletes lett, csak pár helyesírási hiba van benne.