Man of Steel, 2013, R.: Zack Snyder, Sz.: Henry Cavill, Amy Adams, Michael Shannon, Diane Lane, Russell Crowe, Kevin Costner, Laurence Fishburne
Emlékszem, 2006. július 7-én, amikor legutóbb láttam Supermant a moziban, ugyanilyen gatyarohasztó kánikula volt. Megint hőség és megint Superman. Két éve vártam erre a filmre, de megérte.
Annak idején 1978-ban Christopher Reeve-vel nagyon jól indult Superman mozis kalandja, amit nem egészen egy évtized alatt sikerült jól hazavágni. 2006-ban jött Brandon Routh, aki a kissé félresikerült filmben nem tett mély benyomást a nézőkre, de nekem azért valahogy nagyon tetszett a Superman visszatér is. A Warnernél úgy döntöttek, hogy kell a figurának egy reboot, és ebben a filmben tényleg sok minden máshogyan van, mint ahogy eddig láthattuk.
Klasszikus eredettörténettel van dolgunk, aminek az elején Jor-El a halódó Kryptonról fiát, Kal-Elt a Földre küldi. Eddig oké, viszont a folytatásban már nincs meg a megszokott romantikus együgyűség sem a főhősben, sem a sztoriban, és az ismert figurákat sem azon az úton-módon ismerjük meg, ahogy már többször. Érdekes a cselekményvezetés is, hiszen epizódokon és flashbackeken keresztül ismerjük meg főhősünket, egészen addig még nem lesz belőle Superman. Nagyon aprólékosan és türelmesen építi a film a sztorit és a karaktereket, pont úgy, mint a '78-as Superman.
A játékidő felénél aztán megérkezik Zod tábornok, a főgonosz, és onnantól kezdetét veszi a zúzás. Igazából a korábbi építkezés után ez a fajta váltás először kicsit unalmas, de később ugyanolyan élvezetes lesz ez a rész is. Látványos és nagyszabású akciójeleneteket láthatunk, alig győzzük befogadni a látványt, miközben nem merünk pislogni. Zack Snyder kitűnően tárja elénk a film világát, mind az érzelmek, mind az akció ábrázolása nagyon jól sikerült. Feszes tempót diktál végig, amiben az is közrejátszik, hogy szokásától eltérően ezúttal nem használ lassításokat. Ezen kívül a filmnek sikerült az érzelmeimre is hatnia, amiben a rendezés mellett nagy szerepe van Hans Zimmer újfent csodálatos és intenzív zenéjének is.
Úgy vélem, hogy Henry Cavill jó választás volt a főszerepre, csak az a gond, hogy végig ott motoszkált a fejemben, hogy Christopher Reeve személyében már volt egy tökéletes Superman. Zod tábornok szimpatikus főköcsög, ami jó, Michael Shannon nagyon jól kelti életre a karizmatikus figurát. Lois Lane szerepében látni Amy Adamst először furcsa, de bebizonyítja, hogy nincs olyan szerep, amivel ne tudna megbirkózni.
Nagyon élvezetes film lett Az Acélember, és egyszerűen kívánja a folytatást, amit az egyértelmű és nem egyértelmű jelek alapján jól meg lehetne oldani. Én már most nagyon várom, hogy önállóan vagy az Igazság Ligája tagjaként, de Superman szerepeljen egy (vagy több) újabb filmben.
A szinkron nagyon jó lett, köszönhetően annak, hogy majdnem mindenki tökéletes magyar hangot kapott.
Henry Cavill - Welker Gábor
Amy Adams - Ruttkay Laura
Michael Shannon - Széles Tamás
Diane Lane - Kovács Nóra
Russell Crowe - Kőszegi Ákos
Kevin Costner - Kovács István
Laurence Fishburne - Gáti Oszkár
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
