Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Tavaly Jimmy Kimmel elhozta nekünk a tökéletes filmet. Idén pedig a folytatását! Nézzétek!

Release the Tatum!

Mármint a UPC-nek a kurva anyja, az Oscarnak nem. Mindjárt kiderül minden.

Ahogy már sok éve szokásosan, hétfő hajnalban is élőben néztem az Oscart az HBO-n. Tök élveztem, Seth MacFarlane jó választás volt, még az is előfordult, ami az elmúlt pár évben nem, mégpedig az, hogy több alkalommal is hangosan nevettem a házigazda poénos megnyilvánulásain. A díjazás természetesen idén sem egyezik a személyes véleményemmel, de az kit érdekel, még engem sem (csak egy kicsit). A lényeg, hogy a műsor számomra teljesen szórakoztató volt, vagyis inkább lett volna.
Magyar idő szerint 5:30 magasságában Chris Terrio elindult átvenni a díját, és mikor a második lépcsőfoknál járt, eltűnt az adás, és nem is jött vissza. Baszd meg! Aztán kiderült, hogy a net is elment, mert azt is tőlük kapjuk. Hála a különböző liveblogoknak és a mobilnetnek, nem maradtam le a fontos infókról. Ezután azt terveltem ki, hogy gyorsan alszom egyet, délutánra pedig biztos lesz net, jól letöltöm a gála felvételét, és jól megnézem a végét. De nem! Délután sem volt semmi. És, baszd meg, ma délután csinálták meg, azaz másfél napig se kép, se hang. Az csak a kisebbik gond, hogy a kibaszott szolgáltató szolgáltatása elmegy másfél napra, hiszen csak sok ezret kap tőlünk havonta. A nagyobbik baj, hogy pont akkor kellett beütnie a szarnak, amikor az az esemény zajlott, amire pont egy éve vártam. Na, de azért ma délután letöltöttem, és megnéztem a végét, így lezárult ez a sztori is.

De akkor is! UPC, a kurva anyádat!

Köszöntem!

... akkor én osztanám ki az Oscar-díjakat. Ez persze nem így lesz, de azért összeállítottam egy listát, hogy nálam melyik kategóriában ki nyerne, természetesen maximális szubjektivitás alkalmazásával. Igyekeztem minél több témában minél inkább kompetens lenni, mindent megnéztem, ami érdekelt, így pl. a Szerelem kiesett, mert nagyon nem érdekel. Külön öröm, hogy a díjátadóig mindegyik legjobb filmre jelölt alkotást bemutatták Magyarországon. A gála közvetítése magyar idő szerint vasárnapról hétfőre virradóra (tehát már hétfőn) 1:00-kor kezdődik, és az HBO-n lesz látható.

Lássuk a személyes listámat!

Film: Napos oldal

Rendező: David O. Russell - Napos oldal

Férfi főszereplő: Bradley Cooper - Napos oldal

Női főszereplő: Jennifer Lawrence - Napos oldal

Férfi mellékszereplő: Robert De Niro - Napos oldal

Női mellékszereplő: Amy Adams - The Master

Adaptált forgatókönyv: David O. Russell - Napos oldal

Eredeti forgatókönyv: Quentin Tarantino - Django elszabadul

Animációs film: Rontó Ralph

Látványtervezés: A hobbit - Váratlan utazás

Fényképezés: Robert Richardson - Django elszabadul

Jelmez: Lincoln

Vágás: Napos oldal

Maszk: A hobbit - Váratlan utazás

Zene: Thomas Newman - Skyfall

Betétdal: Adele - Skyfall

Hangkeverés: Skyfall

Hangvágás: Skyfall

Vizuális effektek: Prometheus

Zero Dark Thirty, 2012, R.: Kathryn Bigelow, Sz.: Jessica Chastain, Jason Clarke, Kyle Chandler, Mark Strong, James Gandolfini, Joel Edgerton, Chris Pratt

Oszama bin Láden állítólag 2011. május 2-án halt meg. A bombák földjén (70%) rendezőjének jóvoltából most megtudhatjuk, hogyan jutottunk el idáig.

Zero Dark Thirty.jpg9/11-et Oszama bin Ládennek tulajdonították, majd egy évtizednyi nyomozás után megtalálták és megölték. Aztán lehet, hogy már rég halott volt addigra, csak kellett a megnyugtató infó a népnek. Az előbbi verziót, tehát a tízéves kutakodást és annak beteljessülését tárja elénk a Zero Dark Thirty, természetesen fikciós formában.
Főhősünk egy CIA-s nő (Jessica Chastain), aki az egész nyomozás központi figurája, és akinek folyamatosan rögeszméjévé válik a terroristavezér kézre kerítése. Tulajdonképpen szinte csak munkavégzés közben látjuk, így csak ebben a tekintetben ismerjük meg, de úgy nagyon. A mellékszereplők esetében sincs ez másképp, belőlük is csak annyit látunk, amennyi a funkciójuk szempontjából lényeges. Ezzel nincs is semmi gond, hiszen ezáltal a film a lényegre koncentrál, és nem terelődik mellékvágányra a cselekmény. Jessica Chastainre nagy figyelem hárul az idei díjszezonban, hiszen többek közt Golden Globe-ot kapott és Oscarra jelölték, és valóban kiemelkedően teljesít, de mellette az összes többi színész is nagyon jól játszik. A mellékszerepekben is csupa jól és kevésbé ismert arcot lehet látni, számomra külön öröm Mark Strong és James Gandolfini feltűnése.
Ahogy a rendezőnő előző munkája, A bombák földjén esetében, ezúttal is Mark Boal írta a forgatókönyvet. A cselekmény szerkezete is hasonló, epizódokból áll mindkét film, amelyek után eljutunk a végkifejletig. Csak míg az előbbi filmben problémát okozott, hogy az egymáshoz csak minimálisan kapcsolódó epizódok hirtelen átcsaptak egy folyamatos, de kissé érdektelen történetbe, a Zero Dark Thirtyben minden részletnek megvan a maga helye és funkciója a részletek összekapcsolásában. Végig érdekes dolgok zajlanak a vásznon, és bár vannak üresjáratok, sikerült megtölteni a 157 perces játékidőt.
Kathryn Bigelow annak idején összehozta nekünk a Holtpontot, ezért örökké hálásak lehetünk. Ahogy már megszoktuk tőle, nő létére ezúttal is kemény, férfiasnak mondható filmet tár elénk. Helyenként tapintani lehet a feszültséget a jó értelemben vett egyszerű módon megrendezett jelenetekben, így megállapítható, hogy a rendező jól választotta meg a történet filmre vitelének mikéntjét. A végén természetesen látható a már jó előre beharangozott valós idejű akciójelenet, ami érdekes módon nem lett a film legerősebb része, hiszen kevesebb az izgalom a korábbiakhoz képest, de lehet, hogy csak azért, mert tudjuk a végkifejletet.
Összességében elmondható, hogy A bombák földjén megkapta testvérfilmjét a Zero Dark Thirty személyében, hiszen az alkotók és a téma mellett a főhős motivációjának ábrázolása és annak végkifejlete is hasonló. És ha már itt tartunk: ez a testvér bizony nagytestvér, hiszen határozottan jobbra sikerült, mint elődje.

75%


A felirat nem lett jó. Túl sok benne a fordítási hülyeség, az értelmetlen fogalmazás és a trehány helyesírási és egyéb hiba.

A Good Day to Die Hard, 2013, R.: John Moore, Sz.: Bruce Willis, Jai Courtney, Sebastian Koch

Ahogyan a minap írtam, rajongásig imádom a Die Hardot, ezért az ötödik részt is tárt karokkal vártam. Azt az ötödik részt, amelyet ezentúl is csak Die Hard 5-ként fogok emlegetni, mert már egyszerűen lehetetlen követni a magyar címadásokat.

Die Hard 5..jpgJohn McClane Budapestre Moszkvába utazik, mert a fia bajba keveredett, és ki kell húznia a szarból. Közben belekeverednek valamiféle ügyletbe, és elkezdenek együtt akciózni. Tulajdonképpen már az elején sántít a dolog, mármint az, ahogyan kedvenc New York-i zsarunk beszáll a balhéba, mert ez a mozzanat teljesen esetleges, mintha a forgatókönyvíró lökte volna meg hátulról. Aztán pislantunk egyet, és McClane már benne is van abban a harcban, amiről nagyon keveset tudunk, amikor sokkal később fény derül a lényegre, már egyáltalán nem érdekel a hepaj epicentruma. Van pár párbeszéd a filmben, de azok nagyrészt kínosan szarok, majdnem teljesen lényegtelen, ami elhangzik. McClane szájába próbáltak adni pár vagány egysorost, de ezek is pár kivételével nagyon gázak. A "yippie-ki-yay motherfucker" természetesen hallható ezúttal is, ami szívmelengető.
Bruce Willisen azt vettem észre, hogy kurvára unja már ezt az egészet, ami érthető is, hiszen McClane figurájába ötödjére már nem sikerült megfelelő mennyiségű életet lehelni. Unott pofával nézni végig az egész filmet, még a fentebb említett híres odamondását is minimális intenzitással produkálja. Azért nem olyan rossz a helyzet, mert az akcióhős szerepkörében gyűjtött nagy mennyiségű rutinját beveti. McClane Jr. szerepében Jai Courtney látható, aki alkalmazkodik érdektelen figurájához. Apa és fia viszonya a kínos párbeszédek alapján tárulkozik fel, tulajdonképpen Willis és Samuel L. Jackson között is sokkal jobb volt a kémia. A rossz oldalon is voltak páran, akik szó szerint csak úgy ott voltak, hogy ott legyenek, teljesen jellegtelenek egyedek.
Az akciójelenetek nagyszerűek lehettek volna, hiszen azok a mutatványok, amiket végrehajtottak, nagyon látványosak, bármelyik akciófilm megirigyelné őket, de sajnos a vágás és a fényképezés elrontotta őket. A vágás nem csak akciózás közben, hanem az egész filmben ütemtelen. A fényképezés egyik baja, hogy az 1,85:1 képarány túl szűk egy ehhez a filmhez, szélesebb kellett volna, másrészt a kameramozgások több helyen idegesítőek. Marco Beltrami zenéje nagyon intenzív, végig pörgőssé teszi a filmet, és még Michael Kamen klasszikus taktusai is felcsendülnek.
Az R korhatár ellenére nem lett ez olyan mocskos akciófilm, mint a klasszikus évtizedekben, de azért megjárja. A 97 perces játékidő első ránézésre rövidnek tűnt, ám a film a negatívumai miatt mégis hosszabbnak érződik. A végeredmény sajnos csak közepes lett, ami méltatlan a Die Hard sorozat eddigi tagjaihoz, de azért örültem, hogy újra láthattam ackiózni John McClane-t és vele együtt Bruce Willist. Remélem, John Moore, ezentúl nem fog klasszikusokhoz nyúlni.

50%


A szinkron jobb lett, mint a film. Bruce Willis magyar hangja természetesen Dörner György, a többi hang pedig ehhez képest majdnem érdektelen, de azért nem volt gond.

Mivel csütörtöktől látható a mozikban a Die Hard széria ötödik része, és amúgy is régen láttam az eddigi négy részt, a napokban megnéztem őket. A következőkben megosztanám élmenyeimet és véleményemet a szóban forgó akciófilmekkel kapcsolatban. A magyar címeket direkt nem említem.

Érdekes korszak volt a '90-es évek. Én '87-ben születtem, így az az évtized volt, amikor a legtöbb popkulturális impulzust magamba szívtam, értve itt az akciófilmeket is. Akkoriban a felsőbb vezetés (szüleim) engedett nézni Halálos fegyvert, A terror iskoláját, Beverly Hills-i zsarut és 48 órát, de érdekes módon Terminátort, Robotzsarut és Die Hardot nem. Amikor a Die Hard 3-at először vetítette az MTV valamelyik csatornája, elkezdtem nézni, mert annak idején a Top TV-n sokszor buzdítottak a moziban való megnézésére. Kb. a film felénél szóltak, hogy nem szabad, és különben is ilyenkor már aludni kell. Így hát csak 2002-ben tudtam megkezdeni pályafutásomat John McClane-nel, amikor is az RTL Klub levetítette az akkor még trilógiát.

Sajnos az első rész egy újraszinkronizált változat volt, ami már akkor sem volt ínyemre, ehhez képest azért láttam párszor ezzel a magyar változattal. Pár éve meg tudtam tekinteni az eredeti szinkronnal, de az sem nyerte el a tetszésemet, de a napokban végre sikerült megnézni eredeti hanggal, és így már teljes az örömöm. Bruce Willist amúgy A simlis és a szende című sorozatban ismertem meg először, amit kiskoromban hétfő esténként néztem. John McClane-ként ismádtam, ahogy férfias és vagány módon leszámol a terroristákkal és a végén a vezérükkel Hansszal. John McTiernan összehozta a tökéletes karácsonyi filmet. 95%

A második résznek szerencsére csak egy szinkronja van, ami kurva jó, kivéve, mikor McClane kijelenti, hogy már úgyis le akart szokni a dohányzásról. Kedvenc New York-i zsarunk ezúttal Renny Harlin vezetésével keveredik ugyabba a gubancba. Ez a rész határozottan gyengébb, viszont nekem majdnem ugyanannyira tetszik a mai napig is. 90%

A harmadik részhez akkoriban még az egy szinkron volt, amit szintén imádok. Ismét John McTiernan vezérletével csapunk bele a lecsóba. A helyszín ezúttal egy egész nagyváros, McClane pedig egy sidekicket is kap Samuel L. Jackson személyében. A főköcsög Hans öccse, Simon, aki szintén megkapja a magáét. Úgy kell annak a halálmadárnak! Számomra ez az egyik tökéletes akciófilm: végig pörgős tempó, látványos és izgalmas akciók, valamint rengeteg idézhető duma. Ez a kedvenc Die Hard-filmem. 100%

A negyedik részt akkor már rajongóként láttam moziban, természetesen a premier napján (2007. június 27.). Ez a film már nagyon messze van a többitől, csak minimálisan "dájhárdos". Az egész szituáció nem olyan, a főgonosz sem olyan kemény, Len Wiseman sem tudott olyan jó hangulatot teremteni, és a korhatár is csak PG-13. Nekem valamilyen megmagyarázhatatlan módon mindezek ellenére semmi bajom a filmmel, többedszeri nézésre is ugyanúgy élveztem. 85%

Az ötödik részben McClane ellátogat Budapestre Moszkvába, és majd meglátjuk milyen lesz, már csak kettőt kell aludni. A rendező John Moore, akiben nem bízom, mert egyre gyengébb filmeket hoz össze. Így hát Bruce papában és az R korhatárban minden bizodalmam.

A végén pedig hadd szóljon a Guyz Nite slágere, amely óda a Die Hardhoz. Küldöm mindenkinek, aki szereti, és aki nem! Yippie-ki-yay motherfucker!

Gangster Squad, 2013, R.: Ruben Fleischer, Sz.: Josh Brolin, Ryan Gosling, Sean Penn, Emma Stone, Robert Patrick, Giovanni Ribisi, Anthony Mackie, Michael Pena, Nick Nolte

Rendőrök kontra gengszterfőnök a negyvenes években, mindez Ruben Fleischertől, akinek olyan vígjátékokat köszönhetünk, mint a Zombieland és a 30 perc vagy annyi se.

gangster_squad.jpg

1949, Los Angeles. A várost Mickey Cohen uralja, még a rendőrség nagy része is a kezében van. A zsaruknál azonban alakul egy nem hivatalos osztag, amelynek feladata, hogy tönkretegye és elkapja a főgengsztert. A sztori elég egyszerűnek tűnik, az is, de még csak nem is bonyolították túl, hiszen jól ismert sablonokból építkezik. Ezzel még önmagában nem is lenne baj, csak a panelek használata már éppen átbillen arra a szintre, hogy elkezd bántó lenni, a film előrehaladtával pedig ez az érzés kis mértékben ugyan, de egyre erősebb. A fordulatok és a lezárás könnyen kitalálhatóak előre.
A forgatókönyv mellett sajnos a karakterek is elég sablonosak lettek. Egy idő után előre tudható, ki végzi be idő előtt, ki éli túl, kinek mi lesz a sorsa. Az antikarizmatikus és súlytalan gengszterfőnök csak keménykedik, nem félelmetes és nem is szimpatikus, ezen sajnos még Sean Penn sem tud segíteni . Az osztag vezetőjét Josh Brolin játssza, aki nagy örömünkre minden rutinját bevetve életet visz egyszerű figurájába. A másik jelentős zsaru szerepében Hollywood egyik ügyeletes szépfiúja, Ryan Gosling díszeleg, aki minden sármját beveti, színészi teljesítménye viszont elmarad a tőle megszokottól. Emma Stone A csodálatos Pókember után megint tök fölösleges.
Na, de nem kell félni, összességében nem olyan rossz a helyzet, mint eddig leírtam. Az említett negatívumokon sokat javít Ruben Fleischer rendezése, akinek láthatóan megnehezítették a dolgát, ám sikerült jó hangulatot és látványos akciójeleneteket csempésznie a filmbe.
A Gengszterosztag minden negatívuma ellenére összességében egyszeri szórakozásnak megfelelő. Azonban történet, stílus és hangulat szempontjából. sokkal inkább ajánlom a Szigorúan bizalmas és az Aki legyőzte Al Caponét című filmeket, mert azok nagyszerűek.

60%


A felirat Tóth Tamás munkája, és nagyon jó lett, nem véltem benne felfedezni hülyeséget.

süti beállítások módosítása