Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Iron Man 3., 2013, R.: Shane Black, Sz.: Robert Downey Jr., Gwyneth Paltrow, Guy Pearce, Don Cheadle, Ben Kingsley

A Vasember 3-mal kezdetét vette a Marvel Cinematic Universe második fázisa. *Dörzsöli a tenyerét.*

Vasember 3..jpg

Tony Stark a Bosszúállók óta szarul van, de azért fejlesztgeti a páncéljait. Aztán jön a Mandarin (Ben Kingsley) és egy piperkőc tudós (Guy Pearce), a Vasembernek pedig aktivizálni kell magát. Nem kell semmi különösre számítani, van jó és rossz oldal, könnyen kitalálható, hogy melyik győz. Na, de a közben levő apró és nem apró történetvezetési ügyességek igazán jók. Itt sincs semmi újdonság, tele van a szokásos vagánysággal, de mégis ez a szuperhős és az ő kalandja harmadjára is ugyanolyan élvezetes és szórakoztató. Robert Downey Jr. újra kitesz magáért, Guy Pearce megint nagyon tenyérbemászóan köcsög, Ben Kingsley pedig zseniális, akár csak miatta érdemes megnézni a filmet.
A következőkben szeretném méltatni azt az urat, akinek nagyrészt köszönhetjük ezt a 130 percnyi felhőtlen szórakozást. Ő nem más, mint Shane Black. ’87 és ’96 között írt néhány veszettül frankó forgatókönyvet, ő szállította Hollywood legvagányabb sztorijait, és a legmenőbb dumákat adta a legnagyobb akciósztárok szájába. Jött egy kis pihenő, és 2005-ben visszatért, ám ekkor már nem csak a forgatókönyvet írta, hanem megszületett első rendezése is. Ez volt a Kiss Kiss Bang Bang, ami a kedvenc filmem ebből a századból. A Vasember 3 a második rendezése, és másodmagával írta. Egy ilyen jellegű és volumenű filmnél nyilván kompromisszumokat kellett kötnie, így a laikusok számára észrevehetetlenül, de benne van a stílusa, ami számomra külön öröm.
A Vasember 3. tehát ugyanolyan jó, látványos és könnyű szórakozás, mint két elődje, így ha azok tetszettek, ezt is nézd meg!

80%


A szinkron megint jó lett. A visszatérő színészek magyar hangjai maradtak ugyanazok, és az újak is megfelelő hangot kaptak.

IvánBélaCsubakka 2013.04.12. 03:07

Feledés

Oblivion, 2013, R.: Joseph Kosinski, Sz.: Tom Cruise, Morgan Freeman, Olga Kurylenko, Andrea Riseborough

2013 a sci-fi éve. A Tron: Örökség rendezőjének jóvoltából most már nyakig benne is vagyunk.

Feledés.jpg2017-ben a dögökként emlegetett ellenséges idegen lények felrobbantották a Holdat, és megtámadták a Földet. Az emberiség ugyan megnyerte a háborút ellenük, de 2077-re mégis elmenekült, csak néhány karbantartó maradt itt. Ebben a munkakörben dolgozik Jack (Tom Cruise) is, aki rutinszerű őrjáratai közben különös emberekkel találkozik.
Belecsaptunk a lecsóba, ugyanis a Feledés sci-fi a javából: van benne tudományos fantasztikum, posztapokaliptikus jövőkép és sok misztikum. Ez utóbbi a cselekmény gerince, a főhős nem érti, hogy mi történik körülötte, a nézővel együtt próbálja megfejteni a rejtélyt. Nagyon baszkurálja az agyunkat, hogy mi lehet a turpisság, menet közben azért tudatosul bennünk, hogy mikor fog kiderülni, és az odáig vezető út az, ami a film esszenciáját képezi. Sajnos azonban ezen a téren van néhány buktató is.
Joseph Kosinski a saját történetét vihette vászonra, amiben olyan elemeket használt fel, amik segítségünkre lehetnek a fordulatok előre kitalálásában, így a rendező saját akaratán kívül, de segít nekünk, ezáltal viszont csökken az izgalmi faktor. Ezek az elemek pedig nem mások, mint korábbi klasszikus és majdnem klasszikus sci-fik kulcsmomentumainak felhasználása. Értem én hogy a direktor úr rajongója az adott filmeknek, hiszen látható, hogy tisztelettel nyúlt hozzájuk, de ezzel saját filmje eredetiségét áldozta fel. Mindazonáltal érdekes, hogy a hozott anyag fel- és bedolgozása közben a legkreatívabb a rendezés, máskor pedig a túlzott akarás és önmegvalósítás, a saját alkotói képesség megmutatása köt béklyót Kosisnski kiteljesedésére. Ahogy a Tron 2-ben láthattuk, a rendezés itt is ingadozó színvonalú.
Szerencsére a felemás forgatókönyv és rendezés nem nagy mértékben csökkenti a film érdemeit, megemlítendő viszont két olyan eszköz, ami növeli azt. Egyik a fényképezés, ami a friss Oscar-díjas Claudio Miranda munkája. Csodálatos a látványvilág, mind a csúcstechnológia, mint a lepusztultság nagyon hihetőnek és igazinak hat a vásznon. A másik a filmzene, amihez a rendező az előző filmjéhez zenét szerző Daft Punk után egy másik francia formációt, az M83-at kérte fel. Érdekes a koncepció, miszerint nem csak a mozgalmas, de néhány helyen a lassabb jelenetek alatt is intenzív dallamokat hallhatunk, így a lendület a film során egy pillanatig sem lankad.
Kellően szórakoztató és élvezetes film a Feledés, de a hibái miatt sajnos nem talál be teljesen, pedig megvolt benne a lehetőség, hogy esetleg bebocsátást nyerjen a sci-fi nagyjai közé.

75%


A szinkron nagyon jó lett. Az igényes magyar szöveg Speier Dávid munkája. Tom Cruise a régóta szokásos és ismét kitűnő magyar hangját kapta, Morgan Freeman viszont a mostanában szokásos kettő közül a kevésbé jót.
Tom Cruise - Rékasi Károly
Morgan Freeman - Reviczky Gábor
Olga Kurylenko - Pikali Gerda
Andrea Riseborough - Pálfi Kata

G.I. Joe: Retaliation, 2013, R.: Jon M. Chu, Sz.: Dwayne Johnson, Jonathan Pryce, Byung-hun Lee, Ray Stevenson, D.J. Cotrona, Adrianne Palicki, Channing Tatum, Ray Park, Bruce Willis

A '90-es évek első felében, amikor ovis és kisiskolás voltam, rohadt sokat "dzsiájdzsóztam", voltak játékfiguráim, és a rajzfilmsorozatot is aktívan nézem. Ezért is örültem nagyon 2009-ben, amikor láthattam A Kobra árnyékát, ami nagyon bejött (80%). Most itt a folytatás, és én újfent örvendek.

G.I. Joe 2..jpgA sztori ott folytatódik, ahol az előző részben abbamaradt. Az elnök helyét átvette a Kobra egyik embere, és hogy végleg világuralomra törjenek, kiszabadítják a Kobra Parancsnokot, valamint kiiktatják a Joe-kat. Hárman azonban túlélik, akik úgy döntenek, hogy helyreállítják a világ rendjét.
A jó és a rossz oldalon is csak elvétve maradtak az első film karaktereiből, a hangsúly leginkább az új arcokon van. Ilyen Dwayne Johnson is, aki igazi akcióhősként uralja a vásznat karizmájával és karizmával. Mellette üdítő és szívmelengető jelenség Bruce Willis és Ray Stevenson mellékszerepe. A legjobb arc viszont a tükörálarcú Kobra Parancsnok, akit már a rajzfilmsorozatban is imádtam. (Legjobb arc, érted...)
A történet és ez által a film is teljesen komolytalan, hiszen minden csak alibi egy laza akciófilm létrejöttéhez. Igazából nem érdekes, hogy mi történik, a lényeg csak az, hogy legyen robbantás, lövöldözés, bunyó, zúzás, móka és kacagás. Ez mind megvan, a nagyszerűen kivitelezett akciójelenetek mellett jutott idő a viccelődésre is. Úgy tűnik, Jon M. Chu a zenés-táncos baromságok után (vagy annak ellenére) jó választás volt a rendezői székbe, hiszen még lendületesebb filmet hozott össze, mint Stephen Sommers, pedig aztán nála is volt lendületből bőven. Az akciójelenetek és ezáltal az egész film intenzitását két dolog növeli még. Az egyik a vágás, ami nagyon feszes, de nem az a szarul használt szarrávagdosós fajta, hanem olyan, hogy minden látható és logikus lesz általa. A másik pedig Henry Jackman filmzenéje, ami ha kell, pörgős vagy kemény, esetleg mindkettő egyszerre. Jackman az elmúlt pár évben több akciófilmhez szerzett már nagyon jó zenét, érdemes megjegyezni a nevét.
A G.I. Joe - Megtorlás maximálisan szórakoztató és kellemes akciófilm lett, pont olyan, mint az elődje. Habár annak frankó befejezését nem sikerült reprodukálni, azért most is olyan lezárást kapunk, ami simán folytatható, és én akciófilm-rajongóként szívesen látnék egy harmadik részt.

80%


A szinkron nagyon jó lett, sokat hozzátesz a film jó hangulatához. Az korábbi szereplők hangja maradt ugyanaz, az újaknak pedig sikerült jót választani. A magyar szöveg Speier Dávid munkája.
Dwayne Johnson - Bognár Tamás
Jonathan Pryce - Perlaki István
Byung-hun Lee - Seszták Szabolcs
Ray Stevenson - Epres Attila
D.J. Cotrona - Zámbori Soma
Adrianne Palicki - Pikali Gerda
Channing Tatum - Széles László
Bruce Willis - Dörner György

Olympos Has Fallen, 2013, R.: Antoine Fuqua, Sz.: Gerard Butler, Aaron Eckhart, Morgan Freeman

A 24-nek vége lett, aztán meg a Die Hard szart be, de most itt egy film, ami ilyen irányú vágyainkat csillapítja, amíg várunk Roland Emmerich hasonló témájú filmjére.

Támadás a Fehér Ház ellen.jpgAz amerikai elnökhöz (Aaron Eckhart) érkezik tárgyalni a dél-koreai miniszterelnök, amikor észak-koreai terroristák megtámadják és megszállják a Fehér Házat, és túszul ejtik a legfontosabb embereket. Egy parkolópályára állított egykori titkosszolgálati ügynök (Gerard Butler) a nagy hepaj közepette beoson az épületbe, és megpróbálja megmenteni az elnököt.
Bizonyára a leírtakból is nyilvánvaló mindenki számára, hogy igazi "dájhárdos" szituációval van dolgunk, azt viszont már kevesebben tudják, hogy egyszer a 24-ben is megtörtént egy ilyen eset. A film nem is rejtegeti azon szándékát, hogy az imént említett két mozgóképes alkotás elemeit használja fel, így akar örömet szerezni az akciófilm-rajongóknak. A gonosz csúf terroristák nem lacafacáznak, eltakarítanak mindent és mindenkit az útjukból, röpködnek a golyók, emelkednek a hullahegyek, és majdnem minden felrobban. A CGI nagyon szar, ami rontja az összhatást, de legalább nem kell sokat nézni, hiszen nem az dominál. Feszültség van, ha nem is kézzel fogható, és gyakorta megjelenik egy óra a képen, hogy tudjuk a pontos időt. Antoine Fuqua, mint már többször, most is sikerrel növesztett tököt a filmjének, férfias élményben lehet része a nézőnek. Ebben igen nagy szerepe van Gerard Butlernek is, aki ismét jól hozza a kemény csávót. A figurája John McClane és Jack Bauer keveréke, mindkettőből egy kicsi, de csak a jó tulajdonságok, profin megoldja a dolgokat, és hamar likvidálja azt, aki ebben megpróbálja megakadályozni.
Külön öröm látni, hogy a film könnyedén előrukkolhatott volna jó néhány olyan sablonos megoldással, amit egyszerű lett volna megjátszani, de mégsem tette, így ez is hozzáad az élvezeti értékéhez. Ezzel együtt a Die Hard és a 24 rutinos és edzett rajongói nem fognak meglepődni semmilyen fordulaton vagy megoldáson. A Támadás a Fehér Ház ellen maradandó károsodást nem okoz, viszont két órán keresztül szórakoztat, és elültet egy gondolatot az ember fejében: lehet, hogy ezt a sztorit kellett volna Die Hard 5-nek szánni...

70%


A szinkron jó lett, hozza, amit kell. Gerard Butler eddig nem hallható magyar hangot kapott, ami kicsit öreg hozzá, de rövid idő alatt megszokható, és legalább nem Széles László. A többieknek is sikerült megfelelő hangot találni.
Gerard Butler - Kőszegi Ákos
Aaron Eckhart - Epres Attila
Morgan Freeman - Helyey László

süti beállítások módosítása