Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

IvánBélaCsubakka 2013.06.20. 23:27

Az Acélember

Man of Steel, 2013, R.: Zack Snyder, Sz.: Henry Cavill, Amy Adams, Michael Shannon, Diane Lane, Russell Crowe, Kevin Costner, Laurence Fishburne

Emlékszem, 2006. július 7-én, amikor legutóbb láttam Supermant a moziban, ugyanilyen gatyarohasztó kánikula volt. Megint hőség és megint Superman. Két éve vártam erre a filmre, de megérte.

man_of_steel_ver4.jpgAnnak idején 1978-ban Christopher Reeve-vel nagyon jól indult Superman mozis kalandja, amit nem egészen egy évtized alatt sikerült jól hazavágni. 2006-ban jött Brandon Routh, aki a kissé félresikerült filmben nem tett mély benyomást a nézőkre, de nekem azért valahogy nagyon tetszett a Superman visszatér is. A Warnernél úgy döntöttek, hogy kell a figurának egy reboot, és ebben a filmben tényleg sok minden máshogyan van, mint ahogy eddig láthattuk.
Klasszikus eredettörténettel van dolgunk, aminek az elején Jor-El a halódó Kryptonról fiát, Kal-Elt a Földre küldi. Eddig oké, viszont a folytatásban már nincs meg a megszokott romantikus együgyűség sem a főhősben, sem a sztoriban, és az ismert figurákat sem azon az úton-módon ismerjük meg, ahogy már többször. Érdekes a cselekményvezetés is, hiszen epizódokon és flashbackeken keresztül ismerjük meg főhősünket, egészen addig még nem lesz belőle Superman. Nagyon aprólékosan és türelmesen építi a film a sztorit és a karaktereket, pont úgy, mint a '78-as Superman.
A játékidő felénél aztán megérkezik Zod tábornok, a főgonosz, és onnantól kezdetét veszi a zúzás. Igazából a korábbi építkezés után ez a fajta váltás először kicsit unalmas, de később ugyanolyan élvezetes lesz ez a rész is. Látványos és nagyszabású akciójeleneteket láthatunk, alig győzzük befogadni a látványt, miközben nem merünk pislogni. Zack Snyder kitűnően tárja elénk a film világát, mind az érzelmek, mind az akció ábrázolása nagyon jól sikerült. Feszes tempót diktál végig, amiben az is közrejátszik, hogy szokásától eltérően ezúttal nem használ lassításokat. Ezen kívül a filmnek sikerült az érzelmeimre is hatnia, amiben a rendezés mellett nagy szerepe van Hans Zimmer újfent csodálatos és intenzív zenéjének is.
Úgy vélem, hogy Henry Cavill jó választás volt a főszerepre, csak az a gond, hogy végig ott motoszkált a fejemben, hogy Christopher Reeve személyében már volt egy tökéletes Superman. Zod tábornok szimpatikus főköcsög, ami jó, Michael Shannon nagyon  jól kelti életre a karizmatikus figurát. Lois Lane szerepében látni Amy Adamst először furcsa, de bebizonyítja, hogy nincs olyan szerep, amivel ne tudna megbirkózni.
Nagyon élvezetes film lett Az Acélember, és egyszerűen kívánja a folytatást, amit az egyértelmű és nem egyértelmű jelek alapján jól meg lehetne oldani. Én már most nagyon várom, hogy önállóan vagy az Igazság Ligája tagjaként, de Superman szerepeljen egy (vagy több) újabb filmben.

80%


A szinkron nagyon jó lett, köszönhetően annak, hogy majdnem mindenki tökéletes magyar hangot kapott.

Henry Cavill - Welker Gábor
Amy Adams - Ruttkay Laura
Michael Shannon - Széles Tamás
Diane Lane - Kovács Nóra
Russell Crowe - Kőszegi Ákos
Kevin Costner - Kovács István
Laurence Fishburne - Gáti Oszkár

IvánBélaCsubakka 2013.06.12. 22:08

A Föld után

After Earth, 2013, R.: M. Night Shyamalan, Sz.: Will Smith, Jaden Smith

Igen, igen, 2013 még mindig a sci-fi éve, de azért vannak szabályok, amiket be kell tartani. M. Night, Will, részegek vagytok, menjetek haza!

A Föld után.jpgM. Night Shyamalan az a filmrendező, aki a Magyarországon szinte ismeretlen első két filmje után előrukkolt a nagyon nagyszerű Hatodik érzékkel, és utána egyre rosszabb filmeket csinált. Ez egy ideig nem is volt baj, mert jött pár jó filmje, aztán meg pár nem jó, míg végül eljött 2010 és Az utolsó léghajlító. Hát az annyira borzalmasan szarfoshugy lett, hogy ha gyenge személyiség lennék, még vallatni is lehetne vele. Azért rémálmaimban néha még előjön. Na, neki vitte el saját sztoriját Will Smith, és fel is bérelte, hogy rendezzen belőle filmet. Hogy miért? Hát azért, hogy ebben majd lesz jó apa-fiú kapcsolat, és hogy a kölyke, Jaden Smith minél inkább filmsztárabb legyen.
A történet szerint a nagyon távoli jövőben járunk, amikor az emberiség már réges-régen elhagyta a Földet, és egy másik bolygón él. Egy nap apuka és fia csoportos űrutazáson vesz részt, majd űrhajótörést szenvednek pont a Földön, és csak ők ketten élik túl. Apuka megsérül, ezért a roncsban marad, ahonnan távvezérléssel segíti a fiát, akinek az ismeretlen erdőben kalandozva kell megmenteni a helyzetet.
Ez a Jaden gyerek teljesen előtérbe van helyezve az egész film során, és ilyen mennyiségben már nagyon idegesítő tud lenni. Nem színésznek való, de ezen film alapján Willt sem lehetne vászonra valónak mondani, mert ő is nagyon gyengén muzsikál, csak hát a rutin meg az évek megteszik a hatásukat, ha kell. Kettejük családdinamikája gyenge, a köztük levő kapcsolat megnyilvánulása unalmas, pedig látszik, hogy erre gyúrtak nagyon.
És ha már kalandos sci-fit látunk, el kell mondani, hogy pont a fentebb említettek miatt a kalandozás nem vonzza az ember figyelmét, a fordulatok előre lejátszhatók, és hamar unalomba fullad az egész. A tudományos fantasztikum azért korrektre sikerült, hogy valami pozitívumot is mondjak. Na, meg láthatunk szépen fényképezett tájakat, és James Newton Howard rutinból komponált zenéje is jó.
M. Night Shyamalan igyekezett, de megint sikerült egy jellegtelen és rossz filmet összehoznia. Ami bíztató a jövőre nézve, hogy volt rosszabb. Vagyis... nem, még sincs itt semmi olyan, ami bizakodásra adna okot, ez itt a vég. Ennyi, kész. Nem kell több film. Köszönjük a részvételt!

35%


A szinkron a filmhez képest korrekt. Will Smith magyar hangja természetesen Kálid Artúr, aki már rutinos ezen a téren. Jaden Smith hangja először leugrik a képről, aztán megszokható.

IvánBélaCsubakka 2013.06.07. 00:10

Transz

Trance, 2013, R.: Danny Boyle, Sz.: James McAvoy, Vincent Cassel, Rosario Dawson

Jó kis mindfuck Danny Boyle-módra.

Transz.jpgA Danny Boyle filmjeiben megszokott belső monológos filmkezdésben megismerjük Simont (James McAvoy), aki biztonsági őr egy londoni aukciós házban. Belső emberként segít egy bűnbandának elrabolni egy nagyon értékes festményt. Azonban a hepaj közepette erős ütést mérnek a fejére, aminek hatására elfelejti, hogy hova rejtette a képet. A banda elviszi őt egy hipnotizőrhöz, hogy ássa elő a meglehetősen fontos elfelejtett elméket.
Ahogy Boyle-tól megszokhattuk, nagyon erős a kezdés a fent említett módszernek köszönhetően, de ami utána jön, az sem semmi. Mikor elkezdünk vájkálni főhősünk memóriájában, éles hangulatváltás következik be. Elkezd keveredni az emlék és a valóság mindennel, és kapunk egy nagyon erős, de csapongó és nyugtalanító valamit, ami megpróbál bevonni minket a láncszemek összerakásába. Tulajdonképpen jelenetenként, sőt néha egy jeleneten belül váltakozik az atmoszféra, ami a cselekmény kacifántosságával összeadódva eléggé kellemetlen élmény. Viszont szerintem ez azért nem baj, mert látszott, hogy ez volt a cél, minél több és minél erősebb ingerek sugárzása a nézők felé. Kellemetlen tehát, de nagyon is hatásos. Ez a hatás pedig abban nyilvánul meg, hogy a film egész végig baszkurálja az ember agyát a sztori fő talányával, hogy akarjon már rájönni, hogy mi a fasz is van akkor. A sok csűrés-csavarás után a katarzis szándékával prezentált tetőponttal természetesen elérkezik a végső lökés az agynak, hogy aztán amikor elkezdődik a végefőcím, azt mondhassuk a vászonnak: "Az anyád picsáját!"
A három főszereplő jól teljesít a jól megírt szerepekben, de ez nem lehetne elég a teljes hatáshoz. A szép képeket gyors és ütemes vágás fűzi össze. A leginkább hangulatfokozó ereje azonban a zenének van, ami ott lágyul el és ott keményedik be, ahol kell, nem hagyva esélyt a nézőnek, hogy ne a filmre figyeljen. Danny Boyle pedig ismét kreatív és mesteri munkát végzett, újabb jó filmet készített nekünk. Örülök, hogy visszatalált a régi útjára, hiszen ezen a filmjén végre látszik, hogy nem Oscar bácsinak csinálta, hanem mindenkinek, aki szereti.

75%


Üdeszínfolt mostanság a feliratos film a multiplex mozik műsorán. Örülök is neki, hogy feliratosan láthattam ezt a filmet, nem pedig szinkronizáltan. A felirat egyébként rendben van.