Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Seven Psychopaths, 2012, R.: Martin McDonagh, Sz.: Colin Farrell, Sam Rockwell, Woody Harrelson, Christopher Walken

Először gratulálok az intelligens embereknek, akik kitalálták a magyar címet, aztán elmondom a véleményem Martin McDonagh új filmjéről.

A hét pszichopata és a si-cu.jpgSzegény Martin McDonagh-nak nincs szerencséje a magyar címekkel, bár jelen filmünk névadói kevésbé voltak elvetemülve, mint az Erőszakik esetében. Szóval az In Bruges nagyon jó film, sokan is szeretik. Ennek ellenére nekem nem jött be, mert nem éreztem át azt, ahogyan keveredik a komolyság a komolytalansággal. Nálam csak közepes (50%).
A hét pszichopatában van minden, mint a búcsúban: válságát élő forgatókönyvíró, őrült kutyatolvaj, öreg kutyatolvaj, maffiózó és egyéb nyalánkságok. Mindenki csinálja a saját kis dolgát, de annyira, hogy hamar minden összefügg, összefut és nagyon bonyolódik. Zavarosak a karakterek, a történetszálak pedig csomósodnak, és látszólag a semmibe tartanak. Aztán mikor már úgy tűnik, hogy nincs kiút, rájövünk, hogy mégis van. Ez a film nem az, aminek látszik, ugyanis ez nem egy őrült krimivígjáték még őrültebb figurákkal, annak ellenére, hogy a műfaj minden stílusjegyét felfedezhetjük. Ez a film arról szól, ahogyan ez a film megszületik. Menet közben, a szemünk láttára alakulnak ki a szereplők sorsai és a történet folyása. Olyan ez, mint amikor az Űrgolyhókban most vannak a mostban: még csak félig készült el a film, de már moziban láthatjuk. A film menet közbeni alakításának központi figurája a Colin Farrell által játszott forgatókönyvíró, aki az író-rendező McDonagh alteregójaként van jelen, így lesz ebből az alkotásból szerzői önvallomás és önreflexió. Olyan ez neki, mint Fellininek a 8 és 1/2.
Az előbb boncolgatott dolgot nagyon jó ötletnek tartom, és nagyon jól is van kivitelezve az egész, de ezúttal is jelen van az, ami az In Bruges-ben nem tetszett. Fantasztikusan megírt párbeszédek és ugyanilyen jól megrendezett jelenetek vannak a filmben, de nekem megint nem tetszett a komoly és komolytalan hangnem egyidejű jelenléte és annak egyensúlya. Ugyanilyen párhuzam a két film között, hogy remek színészi teljesítményeket láthatunk, ám az általuk játszott karaktereket mégsem tekintem olyan jónak. Megnyugtatok mindenkit, a hiba nem a filmben, hanem bennem van. Egyelőre jobban csípem a rendező úr tesóját.

70%


A szinkron sajnos gyenge lett. A szöveg jó lett, de lehet hallani, hogy lehetett volna jobb is. A Colin Farrell - Czvetkó Sándor és Christopher Walken - Barbinek Péter párosok most is beváltak, viszont a Sam Rockwell - Viczián Ottó és Woody Harrelson - Széles Tamás duók kialakítása nagyon rossz döntés volt. Az összes magyar hang visszafogottan teljesít, pedig a film színészei láthatóan mindent kiadtak magukból.

A bejegyzés trackback címe:

https://ivanbelacsubakka.blog.hu/api/trackback/id/tr94958435

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.