Quentin Tarantino az én személyes bálványom, csak szuperlatívuszokban tudok róla beszélni. Az új filmjét, ami egy spagetti western, karácsonykor mutatják be odaát. Nálunk biztosan késni fog, hiszen akkortájt érkezik a mozikba Zsákos Bilbó is, az pedig fontosabb a magyar forgalmazók szempontjából. Mindenesetre QT újabb várhatóan zseniális művét elmondhatatlanul várom. Addig nesztek poszter!
UPDATE! Hozzánk 2013. január 31-én jön. Az több, mint egy hónap, bassza meg! No, nem baj, kivárjuk. Most a Bosszúállók a legjobban várt film, de miután azt megnéztem, ez veszi át a státuszt.
Igen, jól látod. Volt az igazi TV Maci, amit több százszor, esetleg több ezerszer láttunk olyan számunkra kedves mesék előtt, mint a Frakk, Magyar népmesék, Krisztofóró vagy az Égből pottyant mesék. Na, ez a Maci nincs többé. Helyette minden este az M2-n az Esti mese előtt ezt az újat kell megnéznie a mai gyerekeknek. De ez valami kibaszottul förtelmesen borzasztó, kurvára szörnyűséges rakat lószar lett!
A Maci megjön a focizásból, leül a számítógép elé, majd a kishúga elrángatja a TV elé mesét nézni. Miután megnézték a mesét, még rajzolnak. Hogy mi? Baszd meg! Mi a keserves búbánatért nem mennek aludni? Ja, persze! Még meg kell nézni a Barátok köztöt, addig meg van még egy óra.
A koncepció szerintem az volt, hogy legyen teljesen új, de mégis idézze a régi időket. Sikerült. Közben pedig legyen szar. Ez is sikerült.
Alább megnézhetitek magatok is, hogy milyen lett az eredmény. De talán inkább mégse! Mindenesetre én nem vállalom a felelősséget. Csak erős idegzetűeknek ajánlom!
American Reunion, 2012, R.: John Hurwitz, Hayden Sclossberg, Sz.: Jason Biggs, Alyson Hannigan, Chris Klein, Thomas Ian Nicholas, Tara Reid, Seann William Scott, Mena Suvari, Eddie Kaye Thomas, Eugene Levy
Megérkezett a negyedik szelet pite, aminek már a címéből is árad a nosztalgia szaga. De vajon milyen lett az íze?
Az Amerikai pite mérföldkő és kötelezően nézendő volt az én korosztályom számára, szerettük is nagyon. Mint ahogyan a majdnem ugyanolyan jó folytatást is. Aztán a harmadik rész már nem volt az igazi. A későbbiekben készült még négy egyből DVD-re szánt spinoff, ami tehát nem folytatás. Mert a folytatás, az igazi negyedik epizód most érkezett meg. A srácok összegyűlnek az osztálytalálkozó alkalmából, ami tök jó, mert úgyis régen találkoztak.
A Hurwitz-Schlossberg író-rendező párosnak köszönhetjük a filmet, akik korábban Harold és Kumar, azaz a Kalandférgek mindhárom kalandját papírra vetették, a másodikat pedig rendezték is. Ezekből kifolyólag várható volt, hogy igazi bűnös élvezet lesz a film, de nem igazán lett az. A forgatókönyv döcög, minden karakternek kerekítettek valami mondvacsinált konfliktust, amit aztán a végén egy beszélgetéssel meg is oldanak. A viccesnek szánt helyzetek, poénok körülbelül fele nem üt, vagy nem elég nagyot, de azért így is akad elég mulatságos pillanat. A karakterek nagyjából ugyanolyanak maradtak, mint amilyennek megszerettük őket, csak hát azóta felnőttek, és velük nőttünk fel mi is.
A film legnagyobb pozitívuma a nosztalgiafaktor. Már erről a plakátról is árad, de a film tele van ilyenekkel. Megelevenednek az első rész emlékezetes jelenetei és fordulatai, úgy, hogy konkrétan ugyanazt a beállítást és aláfestő zenét használják. Önreflexió és visszautalások, ezek uralják a filmet, ezek mentik meg a középszertől, ezektől válik szórakoztatóvá és szívet melengető élménnyé.
Összehasonlításképpen: Amerikai pite 90%, Amerikai pite 2. 85%, Amerikai pite 3. 65%
A szinkron hasonlóan az előző részekhez kiemelkedően jó lett. A fordítás Speier Dávid munkája, ismét hozza a tőle megszokott magas színvonalat, bár a Rapülőkért kár volt. A magyar hangok nagyjából a megszokottak maradtak, mindegyik csere érthető okokból történt.