Battleship, 2012, R.: Peter Berg, Sz.: Taylor Kitsch, Liam Neeson, Brooklyn Decker, Alexander Skarsgard, Rihanna

Emlékeztek a Torpedó nevű társasjátékra? Én annak idején nagyon sokat játszottam vele. Nem gondoltam volna, hogy normális, filmre való történetet lehet belőle kerekíteni.

A film sztorija pofonegyszerű. Gyakorlatozik a haditengerészet, de belerondítanak a földönkívüliek, egy kemény csávó (Taylor Kitsch) pedig kezébe veszi a dolgokat, és nem hagyja veszni az emberiséget. Itt meg is állt a tudomány. Az egészet ráhúzták a kurva jó és a műfajban etalonnak számító A függetlenség napja szerkezetére, és hadd szóljon. Teljesen ugyanazok a karakterek és ugyanazok a fordulatok köszönnek vissza. De nem csak annyira, hogy emlékeztetnek valahol a tudatalattiban, hanem konkrétan lejátszódnak benned a jól ismert jelenetek. A humort is a fent említett klasszikusból, valamint a Transformers trilógiából emelték át. Látszik, hogy próbálták olyanra csinálni, mint az elődök. A kulcsszó: próbálták. De nem sikerült nekik, nagyon nem. Görcsösen akarnak hasonlítani az elődökre, rontva ezáltal a film élvezeti értékén.
A rendező az a Peter Berg, aki már több jó filmet tető alá hozott (pl. Ronda ügy, A királyság, Hancock). Van neki egy tök jó rendezési stílusa, ami jelen esetben nem látható. A Csatahajó olyan, mintha kísérlet lenne Roland Emmerich és Michael Bay együttműködésére, ami felemás eredményt hozott. A producerek bizonyára szóltak Bergnek, hogy ha már a forgatókönyv másol, tegyen úgy ő is.
A filmzenét Steve Jablonsky követte el, aki a Transfomers trilógia muzsikáját is komponálta. Saját hozott anyagából dolgozott, nagyon sok helyen nagyon hasonló dallamok hallhatóak. Kész felüdülés, mikor felcsendül az AC/DC, vagy a stáblista alatt a Creedance.
A Hasbro a Transformers filmek után újabb kurva nagy blockbustert akart saját termékének filmre adaptálásából, ezért a készítők be is vetettek mindent: telepakolták látványos akciókkal és csilivili effekorgiával. Még jó, hogy a szereplők érzelmi világával keveset szaroztak, és a látványra helyezték a hangsúlyt, igazi audiovizuális adrenalinbombával van dolgunk. Ez tehet arról, hogy a film nem csap át unalomba, és azért kicsit élvezhető is.

60%

A szinkron nem lett olyan jó, mint amennyire elvárjuk egy ilyen blockbuster mozis szinkronjától, de azért a célnak megfelel. A magyar hangok a legtöbb esetben passzolnak a színészekhez, viszont a teljesítményük épphogy megfelelő.

Én, mint a stand-up comedy rajongója, vártam ezt az eseményt. Örülök, hogy Magyarországra is eljutott ez a műfaj. Lássuk, mi a véleményem az elsőről!

A roastnak, azaz égetésnek Amerikában már nagy hagyománya van. A közelmúltban többek közt olyan hírességek voltak az égetés tárgyai, mint Pamela Anderson, William Shatner, vagy Charlie Sheen. Nálunk is sikerült olyat választani, akit mindenki ismer, és sok mindent el lehet róla mondani, Nagy Ferót. Az egész a Showder Klub különkiadása volt.
Először mindenki béna, szokták mondani, és ez igaz erre a műsorra is, mert bizony döcögött. Először is szembetűnő volt, hogy a nagyon hatásos hangú Welker Gábort lecserélték Varga Rókusra, így máris nem ugyanolyan volt a hangulat. Viszont a zenei aláfestés Metallica volt, ami tök jó, mert szeretem.
A produkciók minősége változó volt. Ilyenkor nem csak az égetettet égetik az égetők (aztamindenit!), hanem egymást is, ami kell is, mert különben nem lenne túl változatos. Megtalálták egymást, ment a zrika folyamatosan, Feróról is sikerült vicces dolgokat mondani. Azt viszont nem értem, hogy mi a fasznak kellett olyan embereket hívni, akik eddig nem soha nem mutatták meg vicces oldalukat. Nyilván nem véletlenül nem tették eddig. Most sem sikerült nekik, eléggé lebőgtek.
Három embert azért kiemelnék. Kiss Ádám és Kovács András Péter hozták a tőlük megszokott színvonalat, ők voltak a legjobbak. Ganxsta Zolee zenei munkásságának nagy részét bírom, de tőle nem vártam itt semmi jót. Ehhez képest elég jókat mondott. A többiek közül Sipos Petitől azért többet vártam volna.
A végén persze Feró is megmondta a magáét. Bár ne tette volna. Látszott, hogy súgógépről olvassa minimális átéléssel azt, amit talán nem is ő írt. Ez így nem talált.
A műsoridő szűkössége miatt, ami kb. nettó 50 perc, nyilván muszáj volt megszabdalni a dolgokat, ami látszott is, így túl sűrű lett az egész. Ma pedig azt olvastam, hogy az összes olyan részt kivágták, ahol az RTL Klubot fikázzák. Mondjuk, ezt érthető, de akkor is...

Összességében azt mondom, hogy van ebben lehetőség, érdemes lenne vele próbálkozni legalább még egyszer, hátha tanulnak a hibákból. Szerintem fognak is, mert a jelentések szerint 606 ezren nézték, ami jónak mondható.