Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Mivel csütörtöktől látható a mozikban a Die Hard széria ötödik része, és amúgy is régen láttam az eddigi négy részt, a napokban megnéztem őket. A következőkben megosztanám élmenyeimet és véleményemet a szóban forgó akciófilmekkel kapcsolatban. A magyar címeket direkt nem említem.

Érdekes korszak volt a '90-es évek. Én '87-ben születtem, így az az évtized volt, amikor a legtöbb popkulturális impulzust magamba szívtam, értve itt az akciófilmeket is. Akkoriban a felsőbb vezetés (szüleim) engedett nézni Halálos fegyvert, A terror iskoláját, Beverly Hills-i zsarut és 48 órát, de érdekes módon Terminátort, Robotzsarut és Die Hardot nem. Amikor a Die Hard 3-at először vetítette az MTV valamelyik csatornája, elkezdtem nézni, mert annak idején a Top TV-n sokszor buzdítottak a moziban való megnézésére. Kb. a film felénél szóltak, hogy nem szabad, és különben is ilyenkor már aludni kell. Így hát csak 2002-ben tudtam megkezdeni pályafutásomat John McClane-nel, amikor is az RTL Klub levetítette az akkor még trilógiát.

Sajnos az első rész egy újraszinkronizált változat volt, ami már akkor sem volt ínyemre, ehhez képest azért láttam párszor ezzel a magyar változattal. Pár éve meg tudtam tekinteni az eredeti szinkronnal, de az sem nyerte el a tetszésemet, de a napokban végre sikerült megnézni eredeti hanggal, és így már teljes az örömöm. Bruce Willist amúgy A simlis és a szende című sorozatban ismertem meg először, amit kiskoromban hétfő esténként néztem. John McClane-ként ismádtam, ahogy férfias és vagány módon leszámol a terroristákkal és a végén a vezérükkel Hansszal. John McTiernan összehozta a tökéletes karácsonyi filmet. 95%

A második résznek szerencsére csak egy szinkronja van, ami kurva jó, kivéve, mikor McClane kijelenti, hogy már úgyis le akart szokni a dohányzásról. Kedvenc New York-i zsarunk ezúttal Renny Harlin vezetésével keveredik ugyabba a gubancba. Ez a rész határozottan gyengébb, viszont nekem majdnem ugyanannyira tetszik a mai napig is. 90%

A harmadik részhez akkoriban még az egy szinkron volt, amit szintén imádok. Ismét John McTiernan vezérletével csapunk bele a lecsóba. A helyszín ezúttal egy egész nagyváros, McClane pedig egy sidekicket is kap Samuel L. Jackson személyében. A főköcsög Hans öccse, Simon, aki szintén megkapja a magáét. Úgy kell annak a halálmadárnak! Számomra ez az egyik tökéletes akciófilm: végig pörgős tempó, látványos és izgalmas akciók, valamint rengeteg idézhető duma. Ez a kedvenc Die Hard-filmem. 100%

A negyedik részt akkor már rajongóként láttam moziban, természetesen a premier napján (2007. június 27.). Ez a film már nagyon messze van a többitől, csak minimálisan "dájhárdos". Az egész szituáció nem olyan, a főgonosz sem olyan kemény, Len Wiseman sem tudott olyan jó hangulatot teremteni, és a korhatár is csak PG-13. Nekem valamilyen megmagyarázhatatlan módon mindezek ellenére semmi bajom a filmmel, többedszeri nézésre is ugyanúgy élveztem. 85%

Az ötödik részben McClane ellátogat Budapestre Moszkvába, és majd meglátjuk milyen lesz, már csak kettőt kell aludni. A rendező John Moore, akiben nem bízom, mert egyre gyengébb filmeket hoz össze. Így hát Bruce papában és az R korhatárban minden bizodalmam.

A végén pedig hadd szóljon a Guyz Nite slágere, amely óda a Die Hardhoz. Küldöm mindenkinek, aki szereti, és aki nem! Yippie-ki-yay motherfucker!

A bejegyzés trackback címe:

https://ivanbelacsubakka.blog.hu/api/trackback/id/tr475077492

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása