Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

"Csodállak, ámde nem szeretlek" - röviden ezzel a Petőfi-idézettel tudnám jellemezni kapcsolatomat a Star Trek univerzumával. Mindig is lenyűgözött a komplexitása, de sosem sikerült igazán közel kerülnöm hozzá, és csak egy részét tudtam befogadni. Na, de haladjunk csak sorjában!

Először a rövid életű TV3-on találkoztam a Star Trekkel. Minden hétvégén ebéd után néztem a TOS-t, ami nagyon lekötött akkoriban. Tetszett a tudományos fantasztikuma és a misztikuma, mindig jól szórakoztam, kiskamaszként egyáltalán nem tűnt gagyinak vagy idejétmúltnak. Ami a legjobban tetszett, az a Kirk-Spock-McCoy trió és az ő elképesztő vagányságuk. Pár éve a Viasat6-on volt látható a sorozat egy számomra nem túl jó időpontban, de azért sikerült pár epizódot elkapnom, viszont az élmény sajnos már egyáltalán nem volt a régi, úgy éreztem az idő eljárt felette. Szintén a TV3 vetítette a TOS után a TNG-t, amiből csak pár részt láttam, mert ez már messze nem volt olyan érdekes számomra. Picard, Riker és Data szimpatikus figurák, de más nem tetszett benne. A többi sorozat ezek után már semennyire sem érdekelt.

2009-ben az új mozifilm előtt úgy döntöttem, hogy megnézem a korábbi filmeket. Mivel a TOS karaktereit mindig is bírtam, ezért nagyon vártam az ő filmjeiket, de az első nagyon nem jött be. Úgy láttam, hogy ez pont annyit tud, mint egy átlagos epizód a sorozatból, csak két és félszer olyan hosszú és szélesvásznú. Túl hosszú lett és ehhez képest nem elég érdekes. Ezek után lejjebb adtam az elvárásaimat, ami nem bizonyult szükségszerűnek, mert amit láttam, már jobb volt. A Khan haragja egyértelműen a mozifilmek csúcsa, bár nekem egy kicsit kevésbé tetszett, mint a többségnek. A kedvencem viszont a Spock nyomában, ez jobban elnyerte a tetszésemet, mint másoknak. A következő három film már nem érte el az előbbiek színvonalát, de így is megfelelőek voltak. A hetedik filmben elején még megjelentek a régi szereplők, de ez már a TNG karaktereiről szólt, és annyit moralizáltak és filozofáltak benne, hogy nagyon untam, de azért végignéztem. Még volt három film Picard-ékkal váltakozó színvonalon, így nem könnyen, de végére értem a sorozatnak.

Aztán jött a 2009-es vadonatúj mozifilm, amit már moziban tekintettem meg. Ez volt J.J. Abrams második nagyfilmje, ami után azt állapítottam meg, hogy ő az egyik legszimpatikusabb kortárs fiatal rendező, amit a mai napig tartok. Ennek a filmnek a castingja okés lett, nem a legjobb, de menet közben hamar megszokható. A legnagyobb erősségének a zenéjét tartom, na meg a fényképezést, csak ne lenne annyi lens flare. Igazi színes, szagos, szélesvásznú sci-fi-akció-kalandfilmet kaptunk, amire tényleg illik a reboot szó, mert az időutazásos történettel az egész átkerült egy párhuzamos idősíkba, így már bármerre lehet vinni a sztorit. Harmadszori nézésre úgy döntöttem, hogy az össze Star Trek-film közül ez tetszik a legjobban, de csak minimális előnnyel vezet a 2. és 3. rész előtt.

Ha érdekel a legújabb film, és nem akarsz sötétségben tapogatózni (érted... ;)), ajánlom megtekintésre a TOS 1. évadának 22. epizódját, valamint a Khan haragja című mozifilmet, amelyekben Ricardo Montalbant érdemes figyelni.

A bejegyzés trackback címe:

https://ivanbelacsubakka.blog.hu/api/trackback/id/tr905299238

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.