Star Trek Into Darkness, 2013, R.: J.J. Abrams, Sz.: Chris Pine, Zachary Quinto, Zoe Saldana, Karl Urban, Simon Pegg, John Cho, Benedict Cumberbatch, Anton Yelchin, Bruce Greenwood, Peter Weller, Alice Eve
J.J. Abrams és az Enterprise csillaghajó második kalandja eléggé megadja a módját a szórakoztatásnak.
Khan (igen, az a Khan) terrortámadást intéz a Csillagflotta főhadiszállása ellen, majd a klingonok bolygójára menekül. Az Enterprise legénysége azonban a nyomába ered, mert a bűnösnek bűnhődnie kell.
Szerintem kurva nagy ötlet volt a Star Trek univerzumának leghíresebb gonoszát behozni a sztoriba, annál is inkább, mert a Ricardo Montalban által alakított Khanban nem láttam teljesen azt, ami miatt mások piedesztálra emelik. Ehhez képest Benedict Cumberbatch színészi játéka és a jól megírt figurája hatására ebben a Khanban már látom a mélyről jövő gonoszságot és a képességet a megfélemlítésre. Az ő eredettörténete rímel arra, amit a TOS-ben láthattunk, így aki tájékozott ezen a téren, örömére szolgálhat felfedezni az összefüggéseket és utalásokat. Emellett pedig a karakter kibontása közben a régi és új idősík összemosódása által észrevehetünk ide-oda utalásokat, amelyek szintén megdobogtathatják a rajongók szívét.
Az előzmények ismeretében viszont néhány fordulat idő előtt lelepleződik, de még így is bőven akad izgulnivaló, mivel nagyon klassz lett a forgatókönyv a remek párbeszédek és az izgalmas cselekményvezetésnek köszönhetően. Nem tudom, hogy ez annak hatása-e, hogy az előző rész íróduója kiegészült Damon Lindeloffal, de az biztos, hogy van benne plusz frissesség a 2009-es filmhez képest. A lényeges szereplők száma is megnőtt, de mindenkinek jut elég tér.
J.J. Abrams pedig nagyon jól összefogta ezt az egészet. Az egyik izgalmas jelenetből visz minket át a másikba, egy pillanatra sem unatkozunk a nagyon látványos és feszült helyzetek láttán, és mindenki megnyugvására még a lens flare-ből is jelentősen visszavett a direktor. A már említett nagy számú karaktert is jól és kreatívan mozgatja. Még mindig tartom, hogy ő az egyik legszimpatikusabb kortárs fiatal filmrendező. Természetesen hozta magával házi zeneszerzőjét, Michael Giacchinot, aki ismét fantasztikus filmzenét komponált. Ha kell, az érzelmeket, ha kell, akkor pedig az izgalmat fokozza, és talán nem túlzok, ha azt mondom, ezt a műve jobban sikerült, mint a négy évvel korábbi.
A Star Trek - Sötétségben maximálisan szórakoztató színes, szagos, szélesvásznú sci-fi-akció-kaland móka, amely határozottan jobbra sikerült, mint elődje.
A szinkron olyan, lett, mint az előző részé, mindenki ugyanazt a hangot kapta. Az új szereplők közül Anger Zsolt nagyon igyekszik Benedict Cumberbatch jó alámondásában, de nem sikerült teljesen visszaadni a karaktert. Legközelebb eredeti hangon fogom megnézni.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
