Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

A Good Day to Die Hard, 2013, R.: John Moore, Sz.: Bruce Willis, Jai Courtney, Sebastian Koch

Ahogyan a minap írtam, rajongásig imádom a Die Hardot, ezért az ötödik részt is tárt karokkal vártam. Azt az ötödik részt, amelyet ezentúl is csak Die Hard 5-ként fogok emlegetni, mert már egyszerűen lehetetlen követni a magyar címadásokat.

Die Hard 5..jpgJohn McClane Budapestre Moszkvába utazik, mert a fia bajba keveredett, és ki kell húznia a szarból. Közben belekeverednek valamiféle ügyletbe, és elkezdenek együtt akciózni. Tulajdonképpen már az elején sántít a dolog, mármint az, ahogyan kedvenc New York-i zsarunk beszáll a balhéba, mert ez a mozzanat teljesen esetleges, mintha a forgatókönyvíró lökte volna meg hátulról. Aztán pislantunk egyet, és McClane már benne is van abban a harcban, amiről nagyon keveset tudunk, amikor sokkal később fény derül a lényegre, már egyáltalán nem érdekel a hepaj epicentruma. Van pár párbeszéd a filmben, de azok nagyrészt kínosan szarok, majdnem teljesen lényegtelen, ami elhangzik. McClane szájába próbáltak adni pár vagány egysorost, de ezek is pár kivételével nagyon gázak. A "yippie-ki-yay motherfucker" természetesen hallható ezúttal is, ami szívmelengető.
Bruce Willisen azt vettem észre, hogy kurvára unja már ezt az egészet, ami érthető is, hiszen McClane figurájába ötödjére már nem sikerült megfelelő mennyiségű életet lehelni. Unott pofával nézni végig az egész filmet, még a fentebb említett híres odamondását is minimális intenzitással produkálja. Azért nem olyan rossz a helyzet, mert az akcióhős szerepkörében gyűjtött nagy mennyiségű rutinját beveti. McClane Jr. szerepében Jai Courtney látható, aki alkalmazkodik érdektelen figurájához. Apa és fia viszonya a kínos párbeszédek alapján tárulkozik fel, tulajdonképpen Willis és Samuel L. Jackson között is sokkal jobb volt a kémia. A rossz oldalon is voltak páran, akik szó szerint csak úgy ott voltak, hogy ott legyenek, teljesen jellegtelenek egyedek.
Az akciójelenetek nagyszerűek lehettek volna, hiszen azok a mutatványok, amiket végrehajtottak, nagyon látványosak, bármelyik akciófilm megirigyelné őket, de sajnos a vágás és a fényképezés elrontotta őket. A vágás nem csak akciózás közben, hanem az egész filmben ütemtelen. A fényképezés egyik baja, hogy az 1,85:1 képarány túl szűk egy ehhez a filmhez, szélesebb kellett volna, másrészt a kameramozgások több helyen idegesítőek. Marco Beltrami zenéje nagyon intenzív, végig pörgőssé teszi a filmet, és még Michael Kamen klasszikus taktusai is felcsendülnek.
Az R korhatár ellenére nem lett ez olyan mocskos akciófilm, mint a klasszikus évtizedekben, de azért megjárja. A 97 perces játékidő első ránézésre rövidnek tűnt, ám a film a negatívumai miatt mégis hosszabbnak érződik. A végeredmény sajnos csak közepes lett, ami méltatlan a Die Hard sorozat eddigi tagjaihoz, de azért örültem, hogy újra láthattam ackiózni John McClane-t és vele együtt Bruce Willist. Remélem, John Moore, ezentúl nem fog klasszikusokhoz nyúlni.

50%


A szinkron jobb lett, mint a film. Bruce Willis magyar hangja természetesen Dörner György, a többi hang pedig ehhez képest majdnem érdektelen, de azért nem volt gond.

süti beállítások módosítása