Silver Linings Playbook, 2012, R.: David O. Russell, Sz.: Bradley Cooper, Jennifer Lawrence, Robert De Niro, Jacki Weaver, Chris Tucker
Az élet szar. Az is volt és az is marad. Csak enyhíteni lehet rajta, teljesen megjavítani nem.
Főhősünk, Pat félholtra verte a felesége szeretőjét, ezért gyogyóba küldték, ahonnan a szülei nyolc hónap után kihozzák. Ezután megismerjük őt magát, a környezetét és a környezetében élő embereket. Mindenkinek van valami problémája. Láthatunk a mániákus depresszióstól kezdve a kényszerbetegen át mindent, még fanatikus sportrajongót is. Van, aki a kezdetektől ilyen, de van olyan is, aki az élet miatt kattant meg. Igazából a legtöbb néző azt fogja látni, hogy egy rakás szerencsétlen balfasz ember szenved össze-vissza a vásznon, és nem érti, hogy miért kell, hogy ez őt érdekelje. Aki viszont van olyan "szerencsés", hogy már került közelebbi ismertségbe különböző mentális problémákkal, vagy egyszerűen csak képes átélni a szereplők helyzetét, az kitűnő alkotást láthat. Ez a film a maga hollywoodi kommersz módján rendkívül hatásos, szívbemarkoló és nyomasztó. Ráébreszti a nézőt, hogy kibaszott nehéz ebben a világban élni, nem is lesz soha könnyű, de meg lehet találni a jó dolgokat, amelyek segítségével valamilyen mértékben elviselhetőbb lehet. A Napos oldal olyan dolgokat dob fel ebben a témában, mint például a humor és a szerelem, ezek tehetnek arról, hogy a film nem taszít teljes letargiába.
Filmkészítési szempontból két tényezőt emelnék ki, aminek köszönhető, hogy ilyen jó filmet láthatunk. David O. Russell közel tökéletes forgatókönyve és szintén közel tökéletes rendezése okán az események középpontjában érezhetjük magunkat, így átélhetjük a groteszk, ám mégis teljesen életszagú szituációkat. A másik, aminek ez köszönhető, az a tökéletes színészi alakítás minden színész részéről. Van, akitől már megszoktuk, példáult Robert De Niro vagy Jennifer Lawrence, de Bradley Cooper eddig rejtegette képességeit, most viszont igazán megmutatja, hogy mit tud. Szerintem kihozta magából a maximumot.
Az évtized eddigi mozifilmjei közül a Napos oldal a legjobb és leghatásosabb.
A felirat egy rakat lószar. A lényeget nagyrészt lefedi, de sok mondat nincs lefordítva, másik sok mondat helyett pedig más van a feliratban. Az angoltudást be kell vetni, hogy teljesen érthető legyen. Ezen felül van benne jó pár trehány helyesírási hiba is.