Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

... akkor én osztanám ki az Oscar-díjakat. Ez persze nem így lesz, de azért összeállítottam egy listát, hogy nálam melyik kategóriában ki nyerne, természetesen maximális szubjektivitás alkalmazásával. Igyekeztem minél több témában minél inkább kompetens lenni, mindent megnéztem, ami érdekelt, így pl. a Szerelem kiesett, mert nagyon nem érdekel. Külön öröm, hogy a díjátadóig mindegyik legjobb filmre jelölt alkotást bemutatták Magyarországon. A gála közvetítése magyar idő szerint vasárnapról hétfőre virradóra (tehát már hétfőn) 1:00-kor kezdődik, és az HBO-n lesz látható.

Lássuk a személyes listámat!

Film: Napos oldal

Rendező: David O. Russell - Napos oldal

Férfi főszereplő: Bradley Cooper - Napos oldal

Női főszereplő: Jennifer Lawrence - Napos oldal

Férfi mellékszereplő: Robert De Niro - Napos oldal

Női mellékszereplő: Amy Adams - The Master

Adaptált forgatókönyv: David O. Russell - Napos oldal

Eredeti forgatókönyv: Quentin Tarantino - Django elszabadul

Animációs film: Rontó Ralph

Látványtervezés: A hobbit - Váratlan utazás

Fényképezés: Robert Richardson - Django elszabadul

Jelmez: Lincoln

Vágás: Napos oldal

Maszk: A hobbit - Váratlan utazás

Zene: Thomas Newman - Skyfall

Betétdal: Adele - Skyfall

Hangkeverés: Skyfall

Hangvágás: Skyfall

Vizuális effektek: Prometheus

Zero Dark Thirty, 2012, R.: Kathryn Bigelow, Sz.: Jessica Chastain, Jason Clarke, Kyle Chandler, Mark Strong, James Gandolfini, Joel Edgerton, Chris Pratt

Oszama bin Láden állítólag 2011. május 2-án halt meg. A bombák földjén (70%) rendezőjének jóvoltából most megtudhatjuk, hogyan jutottunk el idáig.

Zero Dark Thirty.jpg9/11-et Oszama bin Ládennek tulajdonították, majd egy évtizednyi nyomozás után megtalálták és megölték. Aztán lehet, hogy már rég halott volt addigra, csak kellett a megnyugtató infó a népnek. Az előbbi verziót, tehát a tízéves kutakodást és annak beteljessülését tárja elénk a Zero Dark Thirty, természetesen fikciós formában.
Főhősünk egy CIA-s nő (Jessica Chastain), aki az egész nyomozás központi figurája, és akinek folyamatosan rögeszméjévé válik a terroristavezér kézre kerítése. Tulajdonképpen szinte csak munkavégzés közben látjuk, így csak ebben a tekintetben ismerjük meg, de úgy nagyon. A mellékszereplők esetében sincs ez másképp, belőlük is csak annyit látunk, amennyi a funkciójuk szempontjából lényeges. Ezzel nincs is semmi gond, hiszen ezáltal a film a lényegre koncentrál, és nem terelődik mellékvágányra a cselekmény. Jessica Chastainre nagy figyelem hárul az idei díjszezonban, hiszen többek közt Golden Globe-ot kapott és Oscarra jelölték, és valóban kiemelkedően teljesít, de mellette az összes többi színész is nagyon jól játszik. A mellékszerepekben is csupa jól és kevésbé ismert arcot lehet látni, számomra külön öröm Mark Strong és James Gandolfini feltűnése.
Ahogy a rendezőnő előző munkája, A bombák földjén esetében, ezúttal is Mark Boal írta a forgatókönyvet. A cselekmény szerkezete is hasonló, epizódokból áll mindkét film, amelyek után eljutunk a végkifejletig. Csak míg az előbbi filmben problémát okozott, hogy az egymáshoz csak minimálisan kapcsolódó epizódok hirtelen átcsaptak egy folyamatos, de kissé érdektelen történetbe, a Zero Dark Thirtyben minden részletnek megvan a maga helye és funkciója a részletek összekapcsolásában. Végig érdekes dolgok zajlanak a vásznon, és bár vannak üresjáratok, sikerült megtölteni a 157 perces játékidőt.
Kathryn Bigelow annak idején összehozta nekünk a Holtpontot, ezért örökké hálásak lehetünk. Ahogy már megszoktuk tőle, nő létére ezúttal is kemény, férfiasnak mondható filmet tár elénk. Helyenként tapintani lehet a feszültséget a jó értelemben vett egyszerű módon megrendezett jelenetekben, így megállapítható, hogy a rendező jól választotta meg a történet filmre vitelének mikéntjét. A végén természetesen látható a már jó előre beharangozott valós idejű akciójelenet, ami érdekes módon nem lett a film legerősebb része, hiszen kevesebb az izgalom a korábbiakhoz képest, de lehet, hogy csak azért, mert tudjuk a végkifejletet.
Összességében elmondható, hogy A bombák földjén megkapta testvérfilmjét a Zero Dark Thirty személyében, hiszen az alkotók és a téma mellett a főhős motivációjának ábrázolása és annak végkifejlete is hasonló. És ha már itt tartunk: ez a testvér bizony nagytestvér, hiszen határozottan jobbra sikerült, mint elődje.

75%


A felirat nem lett jó. Túl sok benne a fordítási hülyeség, az értelmetlen fogalmazás és a trehány helyesírási és egyéb hiba.

A Good Day to Die Hard, 2013, R.: John Moore, Sz.: Bruce Willis, Jai Courtney, Sebastian Koch

Ahogyan a minap írtam, rajongásig imádom a Die Hardot, ezért az ötödik részt is tárt karokkal vártam. Azt az ötödik részt, amelyet ezentúl is csak Die Hard 5-ként fogok emlegetni, mert már egyszerűen lehetetlen követni a magyar címadásokat.

Die Hard 5..jpgJohn McClane Budapestre Moszkvába utazik, mert a fia bajba keveredett, és ki kell húznia a szarból. Közben belekeverednek valamiféle ügyletbe, és elkezdenek együtt akciózni. Tulajdonképpen már az elején sántít a dolog, mármint az, ahogyan kedvenc New York-i zsarunk beszáll a balhéba, mert ez a mozzanat teljesen esetleges, mintha a forgatókönyvíró lökte volna meg hátulról. Aztán pislantunk egyet, és McClane már benne is van abban a harcban, amiről nagyon keveset tudunk, amikor sokkal később fény derül a lényegre, már egyáltalán nem érdekel a hepaj epicentruma. Van pár párbeszéd a filmben, de azok nagyrészt kínosan szarok, majdnem teljesen lényegtelen, ami elhangzik. McClane szájába próbáltak adni pár vagány egysorost, de ezek is pár kivételével nagyon gázak. A "yippie-ki-yay motherfucker" természetesen hallható ezúttal is, ami szívmelengető.
Bruce Willisen azt vettem észre, hogy kurvára unja már ezt az egészet, ami érthető is, hiszen McClane figurájába ötödjére már nem sikerült megfelelő mennyiségű életet lehelni. Unott pofával nézni végig az egész filmet, még a fentebb említett híres odamondását is minimális intenzitással produkálja. Azért nem olyan rossz a helyzet, mert az akcióhős szerepkörében gyűjtött nagy mennyiségű rutinját beveti. McClane Jr. szerepében Jai Courtney látható, aki alkalmazkodik érdektelen figurájához. Apa és fia viszonya a kínos párbeszédek alapján tárulkozik fel, tulajdonképpen Willis és Samuel L. Jackson között is sokkal jobb volt a kémia. A rossz oldalon is voltak páran, akik szó szerint csak úgy ott voltak, hogy ott legyenek, teljesen jellegtelenek egyedek.
Az akciójelenetek nagyszerűek lehettek volna, hiszen azok a mutatványok, amiket végrehajtottak, nagyon látványosak, bármelyik akciófilm megirigyelné őket, de sajnos a vágás és a fényképezés elrontotta őket. A vágás nem csak akciózás közben, hanem az egész filmben ütemtelen. A fényképezés egyik baja, hogy az 1,85:1 képarány túl szűk egy ehhez a filmhez, szélesebb kellett volna, másrészt a kameramozgások több helyen idegesítőek. Marco Beltrami zenéje nagyon intenzív, végig pörgőssé teszi a filmet, és még Michael Kamen klasszikus taktusai is felcsendülnek.
Az R korhatár ellenére nem lett ez olyan mocskos akciófilm, mint a klasszikus évtizedekben, de azért megjárja. A 97 perces játékidő első ránézésre rövidnek tűnt, ám a film a negatívumai miatt mégis hosszabbnak érződik. A végeredmény sajnos csak közepes lett, ami méltatlan a Die Hard sorozat eddigi tagjaihoz, de azért örültem, hogy újra láthattam ackiózni John McClane-t és vele együtt Bruce Willist. Remélem, John Moore, ezentúl nem fog klasszikusokhoz nyúlni.

50%


A szinkron jobb lett, mint a film. Bruce Willis magyar hangja természetesen Dörner György, a többi hang pedig ehhez képest majdnem érdektelen, de azért nem volt gond.

Mivel csütörtöktől látható a mozikban a Die Hard széria ötödik része, és amúgy is régen láttam az eddigi négy részt, a napokban megnéztem őket. A következőkben megosztanám élmenyeimet és véleményemet a szóban forgó akciófilmekkel kapcsolatban. A magyar címeket direkt nem említem.

Érdekes korszak volt a '90-es évek. Én '87-ben születtem, így az az évtized volt, amikor a legtöbb popkulturális impulzust magamba szívtam, értve itt az akciófilmeket is. Akkoriban a felsőbb vezetés (szüleim) engedett nézni Halálos fegyvert, A terror iskoláját, Beverly Hills-i zsarut és 48 órát, de érdekes módon Terminátort, Robotzsarut és Die Hardot nem. Amikor a Die Hard 3-at először vetítette az MTV valamelyik csatornája, elkezdtem nézni, mert annak idején a Top TV-n sokszor buzdítottak a moziban való megnézésére. Kb. a film felénél szóltak, hogy nem szabad, és különben is ilyenkor már aludni kell. Így hát csak 2002-ben tudtam megkezdeni pályafutásomat John McClane-nel, amikor is az RTL Klub levetítette az akkor még trilógiát.

Sajnos az első rész egy újraszinkronizált változat volt, ami már akkor sem volt ínyemre, ehhez képest azért láttam párszor ezzel a magyar változattal. Pár éve meg tudtam tekinteni az eredeti szinkronnal, de az sem nyerte el a tetszésemet, de a napokban végre sikerült megnézni eredeti hanggal, és így már teljes az örömöm. Bruce Willist amúgy A simlis és a szende című sorozatban ismertem meg először, amit kiskoromban hétfő esténként néztem. John McClane-ként ismádtam, ahogy férfias és vagány módon leszámol a terroristákkal és a végén a vezérükkel Hansszal. John McTiernan összehozta a tökéletes karácsonyi filmet. 95%

A második résznek szerencsére csak egy szinkronja van, ami kurva jó, kivéve, mikor McClane kijelenti, hogy már úgyis le akart szokni a dohányzásról. Kedvenc New York-i zsarunk ezúttal Renny Harlin vezetésével keveredik ugyabba a gubancba. Ez a rész határozottan gyengébb, viszont nekem majdnem ugyanannyira tetszik a mai napig is. 90%

A harmadik részhez akkoriban még az egy szinkron volt, amit szintén imádok. Ismét John McTiernan vezérletével csapunk bele a lecsóba. A helyszín ezúttal egy egész nagyváros, McClane pedig egy sidekicket is kap Samuel L. Jackson személyében. A főköcsög Hans öccse, Simon, aki szintén megkapja a magáét. Úgy kell annak a halálmadárnak! Számomra ez az egyik tökéletes akciófilm: végig pörgős tempó, látványos és izgalmas akciók, valamint rengeteg idézhető duma. Ez a kedvenc Die Hard-filmem. 100%

A negyedik részt akkor már rajongóként láttam moziban, természetesen a premier napján (2007. június 27.). Ez a film már nagyon messze van a többitől, csak minimálisan "dájhárdos". Az egész szituáció nem olyan, a főgonosz sem olyan kemény, Len Wiseman sem tudott olyan jó hangulatot teremteni, és a korhatár is csak PG-13. Nekem valamilyen megmagyarázhatatlan módon mindezek ellenére semmi bajom a filmmel, többedszeri nézésre is ugyanúgy élveztem. 85%

Az ötödik részben McClane ellátogat Budapestre Moszkvába, és majd meglátjuk milyen lesz, már csak kettőt kell aludni. A rendező John Moore, akiben nem bízom, mert egyre gyengébb filmeket hoz össze. Így hát Bruce papában és az R korhatárban minden bizodalmam.

A végén pedig hadd szóljon a Guyz Nite slágere, amely óda a Die Hardhoz. Küldöm mindenkinek, aki szereti, és aki nem! Yippie-ki-yay motherfucker!

Gangster Squad, 2013, R.: Ruben Fleischer, Sz.: Josh Brolin, Ryan Gosling, Sean Penn, Emma Stone, Robert Patrick, Giovanni Ribisi, Anthony Mackie, Michael Pena, Nick Nolte

Rendőrök kontra gengszterfőnök a negyvenes években, mindez Ruben Fleischertől, akinek olyan vígjátékokat köszönhetünk, mint a Zombieland és a 30 perc vagy annyi se.

gangster_squad.jpg

1949, Los Angeles. A várost Mickey Cohen uralja, még a rendőrség nagy része is a kezében van. A zsaruknál azonban alakul egy nem hivatalos osztag, amelynek feladata, hogy tönkretegye és elkapja a főgengsztert. A sztori elég egyszerűnek tűnik, az is, de még csak nem is bonyolították túl, hiszen jól ismert sablonokból építkezik. Ezzel még önmagában nem is lenne baj, csak a panelek használata már éppen átbillen arra a szintre, hogy elkezd bántó lenni, a film előrehaladtával pedig ez az érzés kis mértékben ugyan, de egyre erősebb. A fordulatok és a lezárás könnyen kitalálhatóak előre.
A forgatókönyv mellett sajnos a karakterek is elég sablonosak lettek. Egy idő után előre tudható, ki végzi be idő előtt, ki éli túl, kinek mi lesz a sorsa. Az antikarizmatikus és súlytalan gengszterfőnök csak keménykedik, nem félelmetes és nem is szimpatikus, ezen sajnos még Sean Penn sem tud segíteni . Az osztag vezetőjét Josh Brolin játssza, aki nagy örömünkre minden rutinját bevetve életet visz egyszerű figurájába. A másik jelentős zsaru szerepében Hollywood egyik ügyeletes szépfiúja, Ryan Gosling díszeleg, aki minden sármját beveti, színészi teljesítménye viszont elmarad a tőle megszokottól. Emma Stone A csodálatos Pókember után megint tök fölösleges.
Na, de nem kell félni, összességében nem olyan rossz a helyzet, mint eddig leírtam. Az említett negatívumokon sokat javít Ruben Fleischer rendezése, akinek láthatóan megnehezítették a dolgát, ám sikerült jó hangulatot és látványos akciójeleneteket csempésznie a filmbe.
A Gengszterosztag minden negatívuma ellenére összességében egyszeri szórakozásnak megfelelő. Azonban történet, stílus és hangulat szempontjából. sokkal inkább ajánlom a Szigorúan bizalmas és az Aki legyőzte Al Caponét című filmeket, mert azok nagyszerűek.

60%


A felirat Tóth Tamás munkája, és nagyon jó lett, nem véltem benne felfedezni hülyeséget.

The Last Stand, 2013, R.: Kim Jee-woon, Sz.: Arnold Schwarzenegger, Forest Whitaker, Johnny Knoxville, Eduardo Noriega, Peter Stormare, Luis Guzmán, Jaimie Alexander, Rodrigo Santoro

I'm back! - mondta a közkedvelt és népszerű Arnold, aztán visszavette a vásznon az uralmat.

Erőnek erejével.jpgA korombeli és az idősebb srácok és urak egyik hőse Arnold Schwarzenegger, ez alól én sem vagyok kivétel. Az én generációmat ő nevelte és tanította hasznos dolgokra a '90-es években. Ám akad pár egyén, akiknek nincsenek hasonló élményeik, ők minden bizonnyal homokba dugott fejjel töltöttek el kb. egy évtizedet. A fiatalabbak pedig önhibájukon kívül maradtak ki a jóból, az viszont már nehezen bocsátható meg, ha nem művelődtek utólag. Lényeg a lényeg: az Osztrák Tölgy újra mozifilm főszerepében látható, és ennek mi örülünk.
Ray Owens (Schwarzenegger) egy kis porfészek seriffje a mexikói határnál. Egy nagyon veszélyes szökött bűnöző pont az ő városkájánál akar átkelni a határon, és éppen a szabadnapján. Nem hagyja ezt annyiban, és kicsiny állományával felveszi a harcot a rosszfiú és felfegyverzett bandája ellen.
A történet természetesen jól ismert panelekből áll nagyrészt, de ezeket nagyon jól alkalmazták, és a köztes részeket is sikerült megtölteni. Meglepő fordulatok nincsenek, de itt nem is ez a lényeg. Az akciójelenetek látványosak és élvezetesek, a sok lövöldözés közepette pedig megcsillan az a humor, ami a filmben végig jelen van. A műfaj rajongói elégedetten csettinthetnek. Köszönhetjük ez a koreai direktornak, Kim Jee-woonnak, aki a végeredményt tekintve sokkal jobb választás volt, mint valamelyik hollywoodi iparos, hiszen a messziről jött szemlélet hatására a megszokottnál frissebb, de az oldschool akciófilmek erényeit jól használó alkotást láthatunk. A legjobb az egészben, hogy sikerült ráhúzni a filmre egyfajta westernhangulatot, ami még jobban halmozza az élvezeteket.
A mellékszereplők nagy számuk ellenére is érdekesek lettek, főleg Johnny Knoxville karaktere, de a legfontosabb természetesen Schwarci, aki ezúttal nem kapott olyan abszolút főszerepet, mint fénykorában, ám minden egyes jelenetében úgy uralja a vásznat, mint hajdanán. Igaz, a formája nem a régi, hiszen ő sem lesz már fiatalabb, ennek ellenére most is a tőle megszokott stílusban és intenzitással akciózik. Nagyon örülök, hogy megfelelő minőségben lett rehabilitálva, és remélem, láthatunk még tőle pár hasonló filmet.

75%


A szinkron nagyon jó lett. Arnie természetesen az egyik megszokott magyar hangját kapta, és a mellékszereplők is megszokott vagy megfelelő hangot kaptak.
Arnold Schwarzeneggel - Gáti Oszkár
Forest Whitaker - Gesztesi Károly
Johnny Knoxville - Kálloy Molnár Péter
Eduardo Noriega - Király Attila
Peter Stormare - Haás Vander Péter
Luis Guzmán - Besenczi Árpád
Jaimie Alexander - Pálmai Anna
Rodrigo Santoro - Hujber Ferenc

Django Unchained, 2012, R.: Quentin Trantino, Sz.: Jamie Foxx, Christoph Waltz, Leonardo DiCaprio, Kerry Washington, Samuel L. Jackson

Az általam nagyra tartott, sőt bálványként imádott Mester, Quentin Tarantino legújabb alkotásában ismét imádott műfajai előtt tiszteleg, ezzel egyidejűleg pedig művészileg kifejezi önmagát.

Django elszabadul.jpgAz USA déli államaiban járunk 1858-ban, amikor még nagyban folyik a rabszolgatartás és -kereskedelem. Django (Jamie Foxx) is rabszolga, akit a német fogorvos-fejvadász, Dr. King Schultz (Christoph Waltz) megvásárol, hogy aztán rögtön fel is szabadítsa abból a célból, hogy kollégák legyenek. Közben céljuk az lesz, hogy kiszabadítsák Django feleségét (Kerry Washington) a burzsuj ültetvényes (Leonardo DiCaprio) birtokáról.
Első és talán második ránézésre ez a film westernnek tűnik, és valóban annak is mondható, hiszen sokat felvonultat a műfaj ismertetőjegyeiből. Azonban Tarantino, mivel a történet a déli államokban játszódik, inkább southernnek titulálja művét. Ha viszont a műfaj- és stíluskavalkádban kicsit a külsőségek és  a nyilvánvalóan látható dolgok mögé tekintünk, láthatjuk, hogy ezek az elemek kevésbé jelentősek, és legerősebben bizony a blaxploitation stílusjegyei dominálnak, hiszen mindvégig a kemény feka fickó szándéka a fő motivációs tényező.
Ahogy láthatjuk, Quentin Tarantino ismét ugrál és egyensúlyozik a műfajok, valamint a műfajiság és a szerzőiség között. Ezen kívül sokat idéz és átemel konkrét dolgokat korábbi művekből, tehát azt csinálja, amit eddig is: a hozott anyaghoz hozzáteszi a saját zsenialitását, hogy maximális szórakozást kínáljon a népnek. Van a filmben minden a patakvéres lövöldözős jelenettől a már-már szitkomba hajló részekig is, viszont a Mester most nem tudott annyira kreatív lenni, mint azt megszoktuk tőle, így az elvárttól alacsonyabb színvonalat produkált, de még így is bőven nagyon jó lett. Néhány jelenet túlnyújtott, pár helyen kicsit leül a sztori, de a hangulat végig nagyon erős, ahogy azt már megszoktuk a rendezőtől. Az atmoszférát erősíti a zeneválasztás, valamint Robert Richarson képei, aki szó szerint faltól falig kihasználja a vászon szélességét.
A színészek is nagyszerű teljesítményt nyújtanak. Jamie Foxx tökéletes választás volt a keményen bepipázott nigger szerepére. Christoph Waltz Hans Landa után ismét egy precíz német fejvadászt játszik, csak most a helyszín más, ám ő ugyanazt a kiemelkedő alakítást nyújtja. Leonardo DiCaprio lubickol a szerepében, ami nem is csoda, hiszen nagyon el lett találva a figurája.
Quentin Tarantino a Django elszabadul című filmjében sajnos nem hozta a tőle elvárt és megszokott produkciót, de még így is rutinból létrehozott egy nagyon hangulatos és maximálisan szórakoztató művet.

80%


A szinkron jó lett, bár szívesebben néztem volna eredeti nyelven. Heltai Olga ismét elszabadult (höhö) a magyar szöveggel, de ez most nagyjából jól sült el. Minden színész megfelelő magyar hangot kapott, még a kis szerepekben is olyan hangokat hallhatunk, mint Bezerédi Zoltán és Alföldi Róbert.
Jamie Foxx - Kálid Artúr
Christoph Waltz - Csankó Zoltán
Leonardo DiCaprio - Hevér Gábor
Kerry Washington - Bánfalvi Eszter
Samuel L. Jackson - Reviczky Gábor

Silver Linings Playbook, 2012, R.: David O. Russell, Sz.: Bradley Cooper, Jennifer Lawrence, Robert De Niro, Jacki Weaver, Chris Tucker

Az élet szar. Az is volt és az is marad. Csak enyhíteni lehet rajta, teljesen megjavítani nem.

Napos oldal.jpg Főhősünk, Pat félholtra verte a felesége szeretőjét, ezért gyogyóba küldték, ahonnan a szülei nyolc hónap után kihozzák. Ezután megismerjük őt magát, a környezetét és a környezetében élő embereket. Mindenkinek van valami problémája. Láthatunk a mániákus depresszióstól kezdve a kényszerbetegen át mindent, még fanatikus sportrajongót is. Van, aki a kezdetektől ilyen, de van olyan is, aki az élet miatt kattant meg. Igazából a legtöbb néző azt fogja látni, hogy egy rakás szerencsétlen balfasz ember szenved össze-vissza a vásznon, és nem érti, hogy miért kell, hogy ez őt érdekelje. Aki viszont van olyan "szerencsés", hogy már került közelebbi ismertségbe különböző mentális problémákkal, vagy egyszerűen csak képes átélni a szereplők helyzetét, az kitűnő alkotást láthat. Ez a film a maga hollywoodi kommersz módján rendkívül hatásos, szívbemarkoló és nyomasztó. Ráébreszti a nézőt, hogy kibaszott nehéz ebben a világban élni, nem is lesz soha könnyű, de meg lehet találni a jó dolgokat, amelyek segítségével valamilyen mértékben elviselhetőbb lehet. A Napos oldal olyan dolgokat dob fel ebben a témában, mint például a humor és a szerelem, ezek tehetnek arról, hogy a film nem taszít teljes letargiába.
Filmkészítési szempontból két tényezőt emelnék ki, aminek köszönhető, hogy ilyen jó filmet láthatunk. David O. Russell közel tökéletes forgatókönyve és szintén közel tökéletes rendezése okán az események középpontjában érezhetjük magunkat, így átélhetjük a groteszk, ám mégis teljesen életszagú szituációkat. A másik, aminek ez köszönhető, az a tökéletes színészi alakítás minden színész részéről. Van, akitől már megszoktuk, példáult Robert De Niro vagy Jennifer Lawrence, de Bradley Cooper eddig rejtegette képességeit, most viszont igazán megmutatja, hogy mit tud. Szerintem kihozta magából a maximumot.
Az évtized eddigi mozifilmjei közül a Napos oldal a legjobb és leghatásosabb.

95%


A felirat egy rakat lószar. A lényeget nagyrészt lefedi, de sok mondat nincs lefordítva, másik sok mondat helyett pedig más van a feliratban. Az angoltudást be kell vetni, hogy teljesen érthető legyen. Ezen felül van benne jó pár trehány helyesírási hiba is.

Jack Reacher, 2012, R.: Christopher McQuarrie, Sz.: Tom Cruise, Rosamund Pike, Richard Jenkins

Itt, kérem, átbaszás esete forog fenn, tudniillik nem erről volt szó!

Jack Reacher.jpg Arról volt szó a trailerek meg miegymás alapján, hogy jön Tom Cruise, és lövöldözésekkel, autós üldözésekkel, valamint sok zúzással tarkítva majd jól rendet rak. Ehhez képest nem ezt kaptuk, de dühöm pusztán irónia, mert szerintem a végeredmény jobb lett a vártnál.
Egy fickó fényes nappal távcsöves puskával lelő öt embert. A bizonyítékok alapján el is kapják a gyanúsítottat, aki viszont nem egyenlő a tettessel, mégsem mond semmit, csak azt akarja, hogy Jack Reacher (Cruise) segítsen neki. Reacher pedig jön, és elkezdi felgöngyölíteni az ügyet. És akkor itt van az, hogy ez a film nem is akciófilm, hanem krimi, sőt inkább amolyan neonoir, ami már az elején látszik. Főhősünk nagyjából egyedül nyomoz, időközben egyre közelebb jut a megoldáshoz, ezzel együtt pedig folyamatosan misztikusabb lesz az eset. Sajnos, mikor minden kiderül, érdeklődésünk lankad, így a film utolsó negyede már nem hozza az addigi színvonalat. Egészen odáig viszont nagyon baszkurálja a fejünket, hogy akkor most hogy is van ez, ami köszönhető a megfontolt történetvezetésnek és a tökéletesen elhelyezett fordulatoknak. Reacher figurája is jóra sikerült, ha kell, akkor körmönfont, ha kell, akkor pedig kemény. Tom Cruise-ra remekül illik a szerep.
Christopher McQuarrie-ről eddig is tudtuk, hogy jól tud írni, elég csak megemlíteni a Közönséges bűnözőket, és filmünknek is a forgatókönyv az erőssége. Azt eddig nem mutatta meg, hogy jól tudna rendezni, de most ebben a funkciójában is korrektül helytállt.

75%

 
A felirat Speier Dávid munkája, aki ismét a tőle már megszokott magas színvonalon végezte a dolgát.

Eljött az év vége, így másokhoz hasonlóan én is összegzem, melyik filmek tetszettek nekem legjobban idén a Magyarországon moziban bemutatott filmek közül. 49 ilyen filmet láttam moziban, és még jó párat egyéb formában. Amelyikről írtam véleményt, annak a címére ráklikkelve elolvashatjátok azt.

Íme a lista:

    1. Bosszúállók (The Avengers, Joss Whedon)
    2. Ted (Ted, Seth MacFarlane)
    3. Looper - A jövő gyilkosa (Looper, Rian Johnson)
    4. A sötét lovag - Felemelkedés (The Dark Knight Rises, Christopher Nolan)
    5. The Artist - A némafilmes (The Artist, Michel Hazanavicius)
    6. Holdfény királyság (Moonrise Kingdom, Wes Anderson)
    7. Utódok (The Descendants, Alexander Payne)
    8. A tetovált lány (The Girl with the Dragon Tattoo, David Fincher)
    9. Amíg alszol (Mientras duermes, Jaume Balagueró)
    10. Az utolsó műszak (End of Watch, David Ayer)

The Hobbit: An Unexpected Journey, 2012, R.: Peter Jackson, Sz.: Martin Freeman, Ian McKellen, Richard Armitage

Kilenc esztendő elteltével ismét visszatérünk Középföldére, hogy hőseinket újabb kalandos úton kövessük, melynek célja a címből sejthetővel ellentétben nem a kanadai Avonlea.

hobbit_an_unexpected_journey_ver9.jpgA század elején Peter Jackson nagy fába vágta a fejszéjét, és megfilmesítette A Gyűrűk Ura című regényt, melynek eredménye az a bizonyos epikus méretű és hosszúságú filmtrilógia (nálam 90%, 85%, 95%), valamint összesen 17 Oscar-díj lett. Jackson elhatározta, hogy megfilmesíti annak előzményét, A hobbitot is, amelyet úgy volt, hogy Guillermo del Toro rendez, de mégis kedvenc (?) szakállas direktorunk vezényelte le. Eredetileg két filmet tervezett, de ebből is trilógia lesz, melynek első része a Váratlan utazás.
Hatvan évvel járunk A Gyűrűk Ura eseményei előtt. A törpök királyságát elfoglalta Smaug, a sárkány. Gandalf a törpök vezetője, Tölgypajzsos Thorin és még tizenvalahány törp társaságában felkeresi Zsákos Bilbót, hogy legyen segítségükre a királyság visszafoglalásában. A csoportnak tehát konkrét célja van egy nagyon messze levő helyen, és mire odaérnek, számtalan kalandba keverednek. Tulajdonképpen ebben az első részben nem sok érdemleges történik, ami előrevinné az egész sztorit. Menet közben történik ugyan néhány lényeges esemény, de sok a kalandos epizód is. Bő lére van eresztve, sajnálatos, hogy így lesz belőle három hosszú film. Öröm az ürömben, hogy ezek a kalandos részek legalább mozgalmas és nem unalmas jelenetek. Az is örömteli, hogy ismét találkozhatunk pár szereplővel A Gyűrűk Urából.
A látvány csillagos ötös, amiért mindig jó visszatérni Középföldére. Több olyan helyszínt látunk, amit már ismerünk, de feltűnnek újak is. Az akciójelenetek pörgősek és látványosak, köszönhetően a nagyon sok CGI-nak. Előnyére vált A hobbitnak, hogy rengeteget fejlődött ez a technika az elmúlt majd' egy évtized alatt, ami legjobban Gollam megjelenítésén látszik.
Howard Shore magasra tette a mércét a korábbi trilógia zenéjével, és ezúttal is tudott produkálni hasonló szintet. A főtémát relatíve keveset hallhattuk A Gyűrűk Urában, most azonban sokszor feltűnik, de annyira jó ez a törpök szomorú dalának dallamára épülő rövid zenei elem, hogy nem unjuk meg. Érdekes, hogy ha a korábbi trilógiából ismert mozdulat, motívum vagy helyszín tűnik fel, akkor az ahhoz már korábban társított zenei téma hallható.
A Váratlan utazás előtt magasan volt a léc, amit levert, de panaszra így sincs okunk, élvezetes és kalandokkal teli 169 percet láthatunk. Bár még egy évet kell rá várni, de várom a folytatást.

75%


A szinkron jó lett. A magyar szöveget ismét Pataricza Eszter írta. Martin Freeman magyar hangja Görög László, és a többiek is jó hangot kaptak. A régi karakterek a már megszokott magyar hangjukon szólalnak meg.

Seven Psychopaths, 2012, R.: Martin McDonagh, Sz.: Colin Farrell, Sam Rockwell, Woody Harrelson, Christopher Walken

Először gratulálok az intelligens embereknek, akik kitalálták a magyar címet, aztán elmondom a véleményem Martin McDonagh új filmjéről.

A hét pszichopata és a si-cu.jpgSzegény Martin McDonagh-nak nincs szerencséje a magyar címekkel, bár jelen filmünk névadói kevésbé voltak elvetemülve, mint az Erőszakik esetében. Szóval az In Bruges nagyon jó film, sokan is szeretik. Ennek ellenére nekem nem jött be, mert nem éreztem át azt, ahogyan keveredik a komolyság a komolytalansággal. Nálam csak közepes (50%).
A hét pszichopatában van minden, mint a búcsúban: válságát élő forgatókönyvíró, őrült kutyatolvaj, öreg kutyatolvaj, maffiózó és egyéb nyalánkságok. Mindenki csinálja a saját kis dolgát, de annyira, hogy hamar minden összefügg, összefut és nagyon bonyolódik. Zavarosak a karakterek, a történetszálak pedig csomósodnak, és látszólag a semmibe tartanak. Aztán mikor már úgy tűnik, hogy nincs kiút, rájövünk, hogy mégis van. Ez a film nem az, aminek látszik, ugyanis ez nem egy őrült krimivígjáték még őrültebb figurákkal, annak ellenére, hogy a műfaj minden stílusjegyét felfedezhetjük. Ez a film arról szól, ahogyan ez a film megszületik. Menet közben, a szemünk láttára alakulnak ki a szereplők sorsai és a történet folyása. Olyan ez, mint amikor az Űrgolyhókban most vannak a mostban: még csak félig készült el a film, de már moziban láthatjuk. A film menet közbeni alakításának központi figurája a Colin Farrell által játszott forgatókönyvíró, aki az író-rendező McDonagh alteregójaként van jelen, így lesz ebből az alkotásból szerzői önvallomás és önreflexió. Olyan ez neki, mint Fellininek a 8 és 1/2.
Az előbb boncolgatott dolgot nagyon jó ötletnek tartom, és nagyon jól is van kivitelezve az egész, de ezúttal is jelen van az, ami az In Bruges-ben nem tetszett. Fantasztikusan megírt párbeszédek és ugyanilyen jól megrendezett jelenetek vannak a filmben, de nekem megint nem tetszett a komoly és komolytalan hangnem egyidejű jelenléte és annak egyensúlya. Ugyanilyen párhuzam a két film között, hogy remek színészi teljesítményeket láthatunk, ám az általuk játszott karaktereket mégsem tekintem olyan jónak. Megnyugtatok mindenkit, a hiba nem a filmben, hanem bennem van. Egyelőre jobban csípem a rendező úr tesóját.

70%


A szinkron sajnos gyenge lett. A szöveg jó lett, de lehet hallani, hogy lehetett volna jobb is. A Colin Farrell - Czvetkó Sándor és Christopher Walken - Barbinek Péter párosok most is beváltak, viszont a Sam Rockwell - Viczián Ottó és Woody Harrelson - Széles Tamás duók kialakítása nagyon rossz döntés volt. Az összes magyar hang visszafogottan teljesít, pedig a film színészei láthatóan mindent kiadtak magukból.

Argo, 2012, R.: Ben Affleck, Sz.: Ben Affleck, Bryan Cranston, Alan Arkin, John Goodman

Ben Affleck már a Hideg nyomon (80%) és a Tolvajok városa (70%) című filmjeivel bebizonyította, hogy sokkal jobb rendező, mint színész, legújabb filmjével pedig megerősíti ezt a tényt.

1979-ben a teheráni amerikai nagykövetséget megszállják a lázongó irániak, és túszul ejtik az ott dolgozókat. Hatuknak azonban sikerül kimenekülni és elbújni a kanadai követségen. 1980-ban a CIA mentőakciót szervez az országból való kimenekítésükre, de nem akárhogyan: filmstábnak álcázzák őket.
Ezt a történet amennyire hülyén hangzik, annyira igaz, a stáblista alatt látható képek szerint maximálisan törekedtek a történelmi hűségre. A sztori jól felépített: a fordulatok jól lettek elhelyezve, és a feszültség is jól lett adagolva, kihegyezve az egészet a tetőpontra. Kis humort is sikerült az izgalmak közé csempészni, részben a filmes utalásoknak köszönhetően.
Mint említettem, Ben Affleck ismét bizonyította rendezői tehetségét, hiszen végig nagyon jó és feszült az atmoszférát teremtett. Ezúttal más a stílus, mint az első két filmjében, mivel most több realisztikusságot követelt a téma. Színészként hozza a szokásos elfogadható szintet, a kiemelkedő színészi játékot pedig Alan Arkin és John Goodman hozza mellékszerepeiknek köszönhetően.
Az eddigiekből világosan látható, hogy szép jövő áll Ben Affleck előtt, nem is bánnám, ha ezután csak rendezne.

75%

Múlt hét csütörtökön megjelent a Tankcsapda új lemeze, amely a Rockmafia Debrecen címet kapta. Érdekesség, hogy csak a MOL kutakon kapható, viszont csak 990 forintot kell érte perkálni. Ennek köszönhetően két nap alatt aranylemez lett, bár ez már nem akkora dicsőség, mint régen.

Tankcsapda.jpg

Ahogy a fenti képen is látható, digipak kiszerelést kapott a cucc. A borító mögött megbújik egy booklet is, amiben a dalszövegeket találjuk. A lemez hanganyaga nagyon bejött. Nekem jobban tetszik, mint a 2009-es Minden jót, nálam kb. egy szinten van a 2006-os Mindenki vár valamit című albummal.

A lemez utolsó száma a Számolj vissza, amihez videoklip is készült.

007 - Skyfall, 2012, R.: Sam Mendes, Sz. Daniel Craig, Judi Dench, Javier Bardem, Ralph Fiennes, Naomie Harris, Bérénice Marlohe, Albert Finney, Ben Whishaw, Rory Kinnear

James Bond, őfelsége titkos ügynöke már 50 éves, de még mindig jól tartja magát. Nekiveselkedik 23. küldetésének, ezúttal egy magasan kvalifikált rendező irányításával.

skyfall_ver6_xlg.jpgKözeli barátságot ápolok a 007-es ügynökkel, az első 20 alkalomból kevésszer vesztünk össze, főleg Sean Conneryvel és Pierce Brosnannel voltunk jóban. Mióta bejött a képbe Daniel Craig, megromlott a viszonyunk. Konzervatív Bond-kedvelőként nem volt ínyemre a karakter megújítása, így a Casino Royale közepes élmény volt (50%), A Quantum csendje már inkább volt kedvemre való, de még az sem az igazi (65%).
A Skyfall elején Bond meghal, de a főcím után kiderül, hogy mégis él, mert hogy nézne már ki egy Bond-film az ikonikus főhős nélkül. Miközben halottnak hiszik, robbantás történik az MI6 központjában, ezért kénytelen rehabilitálnia magát, hogy elkapja az elkövetőt. Érdekes történettel van dolgunk, amely az idő előrehaladtával konvergál az érdektelenség felé, de szerencsére attól elég messze áll meg. Sajnos sok lett az a 143 perc, pár jelenetből rétestészta lett, simán lehetett volna rövidíteni néhány érdektelen részlet szanálásával vagy kurtításával. Kisebb-nagyobb utalások a korábbi filmekre most is el vannak rejtve, a leginkább szívet melengetőek mégis azok, amelyeket belenyomják a néző arcába.
Sam Mendes Oscar-díjas rendező (Amerikai szépség), ráadásul angol, úgyhogy lehetett tudni előre, hogy nála jó kezekben van a projekt. Nem is okozott csalódást, a forgatókönyvből sikerült a legtöbbet kihoznia. Minden akciójelenet mesterien van megkoreografálva, és tele vannak feszültséggel. A már említett rétestésztákba is csempészett némi hangulatot, így azok sem lettek unalmasak. Tulajdonképpen a jó atmoszféra végig jelen van, én azért mégis visszasírom a régi idők stílusát és hangulatát.
Daniel Craig harmadszor bújik a 007-es bőrébe, és ezúttal is körülbelül azt láthatjuk tőle, amit korábban. Még mindig nem vagyok vele kibékülve, nem látom őt elég bondosnak. Az azért szimpatikus, hogy most keményebb és határozottabb, mint korábban. A főgonosz a film felénél hatásosan lép színre, de sajnos ahogy egyre jobban megismerjük, úgy lesz kevésbé érdekes és félelmetes. Javier Bardem nagyszerűen kelti életre a meglehetősen furcsa figurát. Ezúttal M sokkal nagyobb szerepet kap a sztoriban, mint korábban bármikor, ám ez a szál sem mentes az erőlködéstől. Annak viszont nagyon örülök, hogy ismét van a filmben Q, aki nekem már nagyon hiányzott. Érdekes figura még a Ralph Fiennes által játszott fejes, akinek nagyobb a szerepe, mint az első ránézésre tűnhet.
Mendes magával hozta házi zeneszerzőjét, Thomas Newmant, aki a sorozat egyik legjobb filmzenéjét hozta össze. A főcímben Adele Skyfall című dala hallható, ami nosztalgikusra sikerült, és a Bond-főcímdalok szokásos magas minőségét képviseli. Hasonló teljesítményt nyújt az operatőr, Roger Deakins is, akitől a már megszokott gyönyörű képeket láthatjuk.
A Skyfall felemás, de inkább pozitív irányba hajló élmény lehetett volna, de aztán jött az utolsó jelenet, ami annyira nagyszerű, és a rajongók számára szívet melengető, hogy felfelé húzza az egész film minőségét. Ennek köszönhetően még az is bocsánatos, hogy a szokásos pisztolycsöves nyitószekvencia ezúttal a végére került, hiszen most ott van a helye.

70%


A szinkron jó lett. Daniel Craig magyar hangja megint Stohl András, akit nehéz szívvel ugyan, de már megszoktam. Továbbá:
Judi Dench - Tímár Éva
Javier Bardem - Fekete Ernő
Ralph Fiennes - Csankó Zoltán
Naomie Harris - Nádasi Veronika
Bérénice Marlohe - Horváth Lili
Albert Finney - Rajhona Ádám
Ben Whishaw - Szatory Dávid
Rory Kinnear - Dolmány Attila

The Watch, 2012, R.: Akiva Schaffer, Sz.: Ben Stiller, Vince Vaughn, Jonah Hill, Richard Ayoade

Sokak által szeretett és sokak által nem szeretett nevettetők összejöttek nevettetni, de egy földönkívüli faj úgy döntött, hogy az nem megy csak úgy.

Kertvárosi kommandó.jpg Egy nyugodt amerikai kisvárosban különös és brutális gyilkosság történik, ami már meghaladja a helyi zsaruk képességeit, ezért Evan (Ben Stiller) úgy dönt, létrehoz egy polgárőrséget. Csatlakozik hozzá három fickó (Vince Vaughn, Jonah Hill, Richard Ayoade), ám időközben kiderül, hogy egy földönkívüli a gyilkos.
A film R korhatár-besorolást kapott, az ilyen vígjátékoknak mindig örülünk. A korhatáros poénok, ahogyan az lenni szokott, néha átmennek gusztustalanba, de még jó hogy ezen a téren magas az ingerküszöböm, valamint semmi bajom az ilyennel. Több ütős és/vagy durva poén van a filmben, nagy részük be is talál. Sokan nem szeretik azt a fajta humort, amit a Kertvárosi kommandó is képvisel, de aki vevő rá, az most is remekül szórakozhat. Én személy szerint szeretem az ilyesmit. A sci-fi vonal hasznára válik a filmnek, hiszen amellett, hogy a két műfaj jól megfér egymás társaságában, és kiegészíti egymást, kapunk izgalmat, bunyót, lövöldözést és robbantást.
A négy főszereplő közül Ben Stiller és Vince Vaughn a szokásos vicces oldalukat hozzák, valamint Richard Ayoade-től is leginkább azt láthatjuk, amit a Kockafejekben. Jonah Hill viszont ezúttal keményebb csávót alakít, sok mulatságos momentum fűződik hozzá. A bandát Akiva Schaffer irányította, aki amellett, hogy a Saturday Night Live-ban rendszeresen ír és rendez, összehozta Az örök kaszkadőr című pozitív értelemben vett ökörséget, és most is jó hangulatú és kellő mértékben vicces vígjátékot köszönhetünk neki.

75%


A magyar szöveget szerencsére nem Heltai Olga írta, ahogy az InterCom hasonló jellegű filmjeinél szokás, hanem Tóth Tamás, ami szinkron hasznára válik. Úgy, ahogy a bevált párosítások is, hiszen a Ben Stiller - Kálloy Molnár Péter és a Vince Vaughn - Haás Vander Péter párosok már sokszor bizonyítottak. Jonah Hill hangja ezúttal Kovács Lehel, ami megszokható. Richard Ayoade magyar hangja Simon Kornél, ami oké, bár Hevér Gábort már megszoktuk.

Taken 2., 2012, R.: Olivier Megaton, Sz.: Liam Neeson, Famke Janssen, Maggie Grace

Öt évvel ezelőtt (nálunk négy) hangos siker volt az Elrabolva. Nem mellesleg ennek a filmnek köszönhetően lett Liam Neeson akciósztár - vénségére. Naná, hogy folytatták.

Elrabolva 2..jpg Az Elrabolva óta tudjuk, hogy Bryan Millsszel (Liam Neeson) nem érdemes packázni, mert szarul járhatunk. Nem lacafacázik, teszi, amit tenni kell. Okos akciófilmmel volt dolgunk, melynek minőségét emelte Pierre Morel rendezése és a fasza akciójelenetek (80%). Úgy tűnik, vannak, akik nem ismerik eléggé Millst, hiszen a folytatásban az ő által likvidált albánok hozzátartozói úgy döntenek, hogy bosszút állnak. Mikor főhősünk családilag isztambuli kiruccanáson tartózkodik, meg is kezdődik az akció.
A forgatókönyvet az első részhez hasonlóan Luc Besson és Robert Mark Kamen követte el, viszont most közel sem sikerült olyan frappánsat alkotniuk. A történetvezetés kevésbé kreatív, ráadásul a sztori tele van logikai és egyéb jellegű hülyeségekkel. Pozitívum, hogy ezek felett simán szemet lehet hunyni, még akkor is, ha teljesen nyilvánvalóak, és akkor élvezhető lesz a film. Mills karaktere sem lett olyan jól megírva, mint korábban. Nem sikerül megoldania mindent lacafaca nélkül, ráadásul Neeson is csak megközelíti korábbi alakítását, így kevésbé lesz szerethető a figura.
A rendező ezúttal az az Olivier Megaton, akinek A szállító 3. és a Colombiana című nem túl jó akciófilmeket köszönhetjük. Nem sikerült felnőnie az elődjéhez, és az akciójelenetek sem olyan faszák, viszont még bőven élvezhetőek, és a feszültség is végig jelen van. Így hát akinek bejött az első rész, ezzel is érdemes próbát tennie.

70%


A felirat pár helyesírási hibától eltekintve jó lett.

Október 11. és 14. között, azaz ezen a héten csütörtöktől vasárnapig sokkal olcsóbban lehet jegyet vásárolni a Cinema City mozikban. Ez számszerűleg azt jelenti, hogy a hagyományos vetítések 690 Ft-ba, a 3D-s vetítések pedig 890 Ft-ba (+ a szemüveg ára) kerülnek.

Volt régen a Moziünnep, ez ahhoz hasonló lesz, csak nem az ország összes moziját lefedő akció. Moziünnepen voltam már párszor, de legutóbb 2006-ban, mert sok volt a negatív élményem. Ugyebár ilyenkor azok mennek moziba, akik amúgy nem járnak. Az a fajta, aki az ilyen akciók alkalmával megnéz egy filmet, hétfőn pedig az iskolában vagy a munkahelyen menőzik, hogy ő volt ám moziban. Sajnos az ilyenek között nagyon sok gyengeelméjű balfasz van. Ezt azokra értem, akik nem tudnak viselkedni a moziban.

Érdekes, hogy ezt az egész hepajt tegnap kezdték el reklámozni. Legalábbis a neten tegnap jelentek meg róla a konkrét infók. Azért pletyka szintjén már egy hete lehetett róla hallani. Bár rövid az idő, hogy a nép megtudja, hogy mi lesz, ennek ellenére biztos vagyok benne, hogy lesz valamekkora mértékű tódulás.

Mint már említettem, utálom az ilyen, de idén végre lesznek Fehérváron délelőtti vetítések, ami leginkább csak nyáron szokott előfordulni. Lehet, hogy csütörtök délelőtt megnézem az Elrabolva 2-t, hátha nem lesz még akkor sok balfasz.

filmunnep.jpg

Looper, 2012, R.: Rian Johnson, Sz.: Joseph Gordon-Levitt, Bruce Willis, Emily Blunt, Paul Dano, Noah Segan, Piper Perabo, Jeff Daniels, Pierce Gagnon

Rian Johnson első két filmjével (Beépülve, Szélhámos fivérek) elismert rendező lett, bár nekem egyik sem tetszett különösebben. Most végre megérkezett a témája miatt nagyon várt harmadik filmje, így teljessé vált a "Csináltam három filmet" trilógia.

looper_ver3.jpg
2044-ben még nem lehetséges az időutazás, 30 évvel később viszont már igen. A bűnözők arra használják, hogy visszaküldjék a halálra jelölteket, így a múltbéli bérgyilkosok végeznek velük, és levan a gond. Joe (Joseph Gordon-Levitt) is ilyen bérgyilkos, aki egy nap az öreg önmagával (Bruce Willis) találja magát szemben.
Akár már az expozíció is érdekessé tehetné az egész filmet, de van itt még több jóság is. Már az elején beszippant a film azzal, hogy - a főhős narrációjának is köszönhetően - tökéletesen kidolgozott és elfogadható jövőképet tár elénk. Nagyon érződik rajta a Szárnyas fejvadász hatása, csak a jövő nem annyira távoli. A bonyodalom megtörténése után sem unatkozunk, hiszen tökéletesen elhelyezett és időzített fordulatokat láthatunk, melyek a bizonytalanság érzését is keltik bennünk, mert lassan és egyenként derül fény a rejtélyekre, mi pedig a kezdettől fogva tudni akarjuk, hogy mi miért van. Ezt a fajta izgalmat az is fokozza, hogy a főhős fiatal és öreg változatának sem teljesen tiszta a célja, hosszú ideig homályos marad a motivációjuk. A forgatókönyv csak azért nem lett tökéletes, mert bár az egész időutazós dolgot jól kezeli az okok és következmények figyelembevételével, mégis csúszott bele pár logikai hiba.
A fentiekből az következne, hogy nagyon nehéz fogást találni a filmen, de ez nem teljesen igaz. Miközben keresed a fogást, a film fog meg téged rögtön az elején, és el sem ereszt a végéig. Ez Rian Johnsonnak köszönhető, hiszen a forgatókönyv mellett ő volt felelős a rendezésért is. A filmnek az elejétől a végéig nagyon erős az atmoszférája, ami által a történések közepén érezhetjük magunkat. Ezt erősíti a műfajok ötvözése és az azok közötti lavírozás is. Johnson már az első két filmjében is megmutatta, hogy ért a hangulatteremtéshez és a műfajokkal való játszadozáshoz, a Looperben viszont minden eddiginél jobban alkalmazza az eszközeit.
A rendező ismét kedvenc színészét választotta a főszerep egyik felére. Joseph Gordon-Levitt nagyon jól játszik, ismét bizonyítja, hogy ő az egyik legjobb jelenkori fiatal színész. A főszerep másik felére tökéletes választás volt Bruce Willis, aki szintén kiemelkedően teljesít, karrierje csúcsán láthattunk tőle hasonló alakításokat. Itt kell megdicsérni a maszkmestert, amiért sikerült JGL arcát Williséhez hasonlóvá varázsolni. Az egyik jelenetben egymással szemben ülnek, mindkettejüket profilból látjuk, és akkor lehet látni igazán a hasonlóságot.
Igazán nagyszerű film lett a Looper, amely az időutazós filmek rajongóinak igazi csemege, és mindenképpen ott a helye az év végi listák elején.

90%


A felirat nagyon jó lett, kivéve talán, hogy a looper szót nem sikerült elég jól lefordítani.

Lawless, 2012, R.: John Hillcoat, Sz.: Shia LaBeouf, Tom Hardy, Jason Clarke, Guy Pearce, Jessica Chastain, Mia Wasikowska, Dane DeHaan, Gary Oldman

Hozzávalók: '30-as évek, szesztilalom, szeszcsempészet, bűnözési hullám, korrupció. A szakácsok: John Hillcoat és Nick Cave.

lawless_ver8_xlg.jpg
1931. Franklyn megye, Virginia. A környéken a Bondurant-fiúk a legmenőbb szeszfőzők és -árusítók. Minden jól megy addig, míg meg nem érkezik az új nagyvárosi ficsúr főzsaru, aki némi jutalékért elnézi az említett illegális tevékenységet. A tesók nem fizetnek, így kemény idők várnak rájuk.
A történet pofonegyszerű, ehhez hasonul a cselekményvezetés is, ám Nick Cave forgatókönyve feldobja az egészet. A történet lassan, de biztosan folyik előre, néhol még epizódok közbeékelésére is van idő, amelyek elősegítik a szórakozást és a karakterábrázolást. Az összes figura nagyon jól lett megírva, főleg a már említett főzsaru, aki annyira gonosz és idegesítő, hogy az embernek kedve támad megforgatni a dákó vastagabbik végét a seggében. Guy Pearce nagyszerű a velejéig romlott korrupt kopó szerepében. A Shia LaBeouf, Tom Hardy és Jason Clarke által játszott testvérek külön-külön és együtt is érdekes karakterek, köszönhetően a színészek jó játékának is. Általuk szimpatikussá válnak a jó szándékú bűnözők.
John Hillcoat már az előző két filmjében (Az ajánlat, Az út) megmutatta mennyire jól tud kemény és dekadens hangulatot teremteni. A dekadencia ezúttal elmaradt, hiszen ez egy jóval optimistább film, de az erős és lehengerlő atmoszféra most is jelen van, a filmben ábrázolt kegyetlen miliőt a néző is könnyen átérezheti. Mindezek ellenére a Fékezhetetlen mégis könnyed szórakozást ígér. Érdekes, hogy sikerült egyfajta műfaji elegyet létrehozni, hiszen a filmben egyszerre vannak jelen a western és gengszterfilm stílusjegyei. A hangulatot és a szórakozást emelik Nick Cave és Warren Ellis fülbemászó dallamai, valamint Benoit Delhomme gyönyőrű képei.
John Hillcoat és Nick Cave rutinos páros, hiszen a Fékezhetetlen már a harmadik közös filmjük. Együttműködésük újabb gyümölcse egy igazán jó és szórakoztató film lett.

80%


A felirat nagyon jó lett, köszönhetően a néhol igen kreatív fordításnak.

The Bourne Legacy, 2012, R.: Tony Gilroy, Sz.: Jeremy Renner, Rachel Weisz, Edward Norton

A zseniális Bourne-trilógiát nem sikerült folytatni, készítettek hát helyette egy spinoffot. Ismerős sztori ismeretlen emberrel a középpontban.

A Bourne hagyaték.jpg A Bourne hagyatékból megtudjuk, hogy a Kőlépcső és a Feketemamba mellett számtalan hasonló program van. Az egyiket meg kell szüntetni, azaz likvidálni kell az ügynököket. Aaron Cross (Jeremy Renner) azonban túljár a vezetőség eszén, és menekülnie kell.
A forgatókönyv egyik elkövetője az a Tony Gilroy, aki a trilógiában is részt vett íróként, hol egyedül, hogy többedmagával. Ezúttal azonban nem sikerült ugyanolyan jól megírni a történetet. Cross korántsem olyan érdekes figura, mint Bourne, és ez végig így is marad. A film első harmada nem törekszik arra, hogy megkedveltesse a nézővel a főhősét, sőt arra sem, hogy tartsa a figyelmet. Kb. a film harmadánál bekövetkezik egy fordulat, ahonnan felpörögnek az események, és élvezetesebb lesz az egész. Sajnos ez már nem sokat ér, hiszen nem sikerült elérni, hogy izguljunk a jó oldalon levőkért, sem azt, hogy félelmetesek legyenek a rosszfiúk. Azt azonban meg kell említeni, hogy Renner jól teljesít  az akcióhős szerepkörében.
Tony Gilroy ezúttal nem csak íróként, hanem rendezőként is részt vett a filmben. Doug Liman és Paul Greengrass feszes tempót diktált és nagyszerű atmoszférát teremtett a trilógiában, ami Gilroynak nem sikerült. A hangulat semmilyen, se izgalom, se élvezet. A tempó is túl lassú lett, ami nagyon hátrányára vált a filmnek, mert így túl sok lett az unalmas lötyögés, és túl hosszú lett a játékidő. Ami viszont Gilroy javára szól, hogy elődeihez hasonlóan az akciójeleneteket ő is nagyon élvezetesre kreálta. Ezúttal nem rángatják a kamerát, így zökkenőmentesen élvezhetjük Robert Elswit gyönyörű képeit.
Véleményem szerint kár volt melléksztorit csinálni Jason Bourne kalandjaihoz, inkább nyugton kéne hagyni, mert az úgy kerek és tökéletes, ahogy van.

55%


A felirat majdnem tökéletes lett, csak pár helyesírási hiba van benne.

The Expendables 2., 2012, R.: Simon West, Sz.: Sylvester Stallone, Jason Statham, Jet Li, Dolph Lundgren, Chuck Norris, Jean-Claude Van Damme, Bruce Willis, Arnold Schwarzenegger, Terry Crews, Randy Couture, Liam Hemsworth, Nan Yu

A ratataták két év után visszatértek, hogy újra összeálljanak egy melóra, aminek a célja természetesen nem is lehet más, mint a közönség szórakoztatása.

expendables_two_ver16_xlg.jpg

2010-ben láthattuk A feláldozhatók első részét, melyben Stallone összehozta a múlt nagy akciósztárjait, kiegészítette fiatalabb arcokkal a bandát, és kurva nagy zúzást produkáltak. A korombeli és idősebb srácok és férfiak legmerészebb álma teljesült be ezzel a filmmel. Nekem nagyon tetszett, bár egy kicsit elmaradt attól, amit vártam (80%). Két év szünet után ismét itt vannak az öregedő, de még nem kiöregedett akcióhősök, hogy megmutassák, mitől döglik a légy (Chemotoxtól :)).
A sztori abból áll, hogy a főköcsög (Van Damme) megszivatja Barney Rosst (Sly) és társait, amit ők nem hagyhatnak annyiban. Igazából ki a faszt érdekel a cselekmény, csak legyen benne zúzás, mert az kell a népnek! Meg is van minden, ami kell: lövöldözés, robbantás, bunyó. Akció akció hátán, más nagyon nincs is a filmben. Kár, hogy Stallone átadta a rendezői stafétát Simon Westnek, mert a folytatásban csak majdnem olyan jó akciójeleneteket láthatunk, mint az első részben. Azért párbeszédek is vannak a filmben. Vagyis úgy igazándiból nincsenek is, csak kemény beszólások, de az jó sok.
Örömteli, hogy az első részben csak rövid ideig látott Bruce Willis és Schwarzi most többet szerepel, sőt mindketten puskát ragadnak, és aprítják az ellent. Rövid, ám annál jelentősebb szerepben látható Chuck Norris is, feltűnése a film legjobb pillanatai közé tartozik. JCVD a rosszfiú szerepében nem igazán jó, viszont jól keménykedik.
A feláldoztatók második küldetése csak megközelíti az elsőt, viszont ugyanolyan jó szórakozást nyújt. Akciórajongóknak kötelező!

75%


A szinkron nem lett olyan jó mint az elő részé, köszönhetően a forgalmazóváltásnak. A magyar hangok ugyanazok maradtak, az új szereplők pedig megszokott vagy megfelelő hangot kaptak.

IvánBélaCsubakka 2012.08.24. 00:09

Ted

Ted, 2012, R.: Seth MacFarlane, Sz.: Mark Wahlberg, Mila Kunis, Seth MacFarlane, Joel McHale, Giovanni Ribisi

Seth MacFarlane tévés körökben nagy ember, hiszen ő a Family Guy és az Amerikai fater megalkotója, valamint ezekben a rajzfilmsorozatokban több szereplő hangját is ő adja. Most rendezőként előrukkolt egy élőszereplős mozifilmmel. Nem is akármilyennel!

Ted.jpgJohn egy kertvárosi kisfiú, akinek nincsenek barátai. Karácsonyra kap egy plüssmackót, aki egy kívánság hatására életre kel, és onnantól a srác legjobb barátja lesz. 27 évvel később Johnnak választani kell a barátnője és a maci között.
Seth MacFarlane-től megszokhattuk az alpári és arconcsapó humort, amit sikerült első mozifilmjére is átültetnie. Ilyen téren ugyanazt a stílust és minőséget kapjuk, mint amit megszokhattunk főleg a Family Guyban, de az Amerikai faterban is. Szinte másodpercenként röpködnek a poénbombák, ha nem figyel eléggé az ember, le is maradhat párról. Igazi térdcsapkodós, sírvaröhögős vígjátékkal van dolgunk, amit ténylegesen végig lehet nevetni. Ki merem jelenteni: az utóbbi pár év legviccesebb filmje a Ted. A hangulat is fergeteges lett ezáltal, ám érdekes, hogy korhatáros létére olyan, mint egy Disney családi film a '80-as vagy a '90-es évekből.
Hasonlóan a rendező sorozataihoz a poénok nem kis része itt is a popkulturális utalásokból születik. Tájékozottnak kell lenni az ilyesfajta humor megértéséhez, viszont a tájékozottság által nagy kincsre lehet lelni ebben a filmben. Sajnos a magyar fiatalok nagy része nem fogja érteni, hiszen nem ismerik Flash Gordont, de még a Star Warst sem, hogy csak a legfontosabbakat említsem. Sokszor előfordult, hogy a moziban csak én röhögtem, vagyis inkább nyerítettem, a közönség többi tagja pedig csöndben volt. Ennyi elég is a személyes dolgokból.
Ted hangját maga MacFarlane mondta alá nagyszerűen, megteremtve ezzel az emberi medvét. Szerencsére ezt a szinkron nem rontotta el, sőt ugyanolyan lett. Marky Markot láttuk már komédiázni a Pancser police-ban (ez a cím... blöe...), és itt is ugyanolyan jól teljesít.
Érdemes még megemlíteni, hogy annak ellenére, hogy első ránézésre ez csak egy alpári vígjátéknak tűnhet, a háttérben tanulság és komoly szimbólumok is meghúzódnak. Itt van például a 35 éves férfi esete a plüssmacival, akitől nem akar elszakadni, ezáltal megtart még egy darabot a gyerekkorából, és nem válik teljesen felnőtté.
Mondtam már, hogy régen láttam ilyen jó vígjátékot? Régen láttam a Flash Gordont, meg kéne nézni...

90%


Kiváló filmhez kiváló szinkron dukál. Speier Dávid ismét megmutatta, hogy szinkronfordítás terén ő a legjobb. Ütősek a poénok magyarul is, de egy-két magyarításért kár (Família Kft.). A színészek teljesen passzoló magyar hangokat kaptak, akik jól is teljesítenek.
Mark Wahlberg - Stohl András
Mila Kunis - Pikali Gerda
Seth MacFarlane - Nagypál Gábor
Joel McHale - Dévai Balázs
Giovanni Ribisi - Elek Ferenc

Total Recall, 2012, R.: Len Wiseman, Sz.: Colin Farrell, Kate Beckinsale, Jessica Biel, Bryan Cranston, Bokeem Woodbine, Bill Nighy, John Cho

Philip K. Dick novellája ihlette azt a hasonló című 1990-ben bemutatott kurva nagy akcióklasszikust, melyet Paul Verhoeven rendezett, és amelynek Arnold Schwarzenegger a főszereplője. Most itt van egy újabb film, melyet ugyanaz a Dick-novella inspirált. Kellett ez nekünk?

Az emlékmás.jpgA távoli jövőben járunk, amikor már kevés a lakható hely a Földön, és nagy a társadalmi megosztottság. Douglas Qaid (Colin Farrell) egyszerű gyári melós, aki többre vágyik. Felkerekedik hát, hogy beültessék az agyába a titkosügynöklét hamis emlékét, azonban homok kerül a gépezetbe.
Igazából a bonyodalomnál kisiklik az egész sztori, mert már itt kiderül, hogy főhősünk valójában kém, és nem a hamis emlékeit látjuk. Menetközben próbálják még csűrni-csavarni ezt a szálat, és megpróbálnak átbaszni azzal, hogy nem a valóságot látjuk, de sikertelenül, hiszen az elejétől kezdve tudjuk, hogy mit kell hinni. Ennek köszönhetően a fordulatok semmilyenné válnak, a feszültség minimálisra redukálódik, és megdöglik a hangulat. Ehhez még hozzájön az is, hogy ugyanolyan jelenetek követik egymást. Ez alatt azt értem, hogy menekülnek, kicsit halad előre a sztori, aztán megint menekülnek.
A feszültség és a hangulat lerontásában szerepet játszanak a funkciótlan akciójelenetek is. Ugyan van sok bunyó, lövöldözés meg robbanás, de semmi hasznuk, ráadásul alig van lendülete ezeknek jeleneteknek.
A karakterek kétdimenziósak és teljesen érdektelenek. Kivételt képez a főhős, akivel minimálisan azért lehet azonosulni. Mellette Jessica Biel idegesítő. A rossz oldalon játszó Kate Backinsale-ből megpróbáltak harcos amazont kreálni, de a végeredmény teljesen hiteltelen lett. Bryan Cranston személyében pedig egy újabb antikarizmatikus főgonoszt tisztelhetünk.
Harry Gregson-Williams zenéje rövid idő után unalmassá válik, ezért nem sikerül betöltenie a a szándék szerinti szerepét. A fényképezés jó lehetett volna, ha nincs az állandó lens flare. Bizonyára ezzel akarták minél érdekesebbé tenni a filmet, ezzel szemben hamar idegesítővé vált, hogy random hirtelen megcsillan valami.
A sok negatívum után illene valami pozitívumot is írni, mert van az is. A jó vizuális trükkök mellett meg kell említeni, hogy a jövőkép jól ki lett dolgozva, érdekes a filmben látható antiutópisztikus világ.
Hogy válaszoljak az elején feltett kérdésre: így, ebben a formában nem volt szükség erre a filmre. Inkább nézzétek a Verhoeven-féle klasszikust, vagy olvassátok el a novellát!

40%


A szinkron nem lett jó. Érdekes, hogy Heltai Olga ezúttal nem szabadult el, viszont több helyen eléggé magyartalanra sikerült a fordítás. A színészekhez jó magyar hangok lettek párosítva, de nem teljesítettek jól, kicsit lelógtak a vászonról.

Colin Farrell - Czvetkó Sándor
Kate Beckinsale - Kéri Kitty
Jessica Biel - Pikali Gerda
Bryan Cranston - Barbinek Péter
Bokeem Woodbine - Maday Gábor
Bill Nighy - Harsányi Gábor
John Cho - Seszták Szabolcs

The Dark Knight Rises, 2012, R.: Christopher Nolan, Sz.: Christian Bale, Gary Oldman, Tom Hardy, Joseph Gordon-Levitt, Anne Hathaway, Marion Cotillard, Morgan Freeman, Michael Caine, Matthew Modine

Christopher Nolan Batman-trilógiája a végéhez ért, amelyben a rendező ígérete szerint lezárul a Denevérember története.

dark_knight_rises_ver15_xlg.jpg
2005-ben az addig kevésbé ismert angol rendező, Christopher Nolan újraindította Batman filmes kalandjait a Batman: Kezdődik! című filmmel. Sajátosan realisztikus szuperhőskalandja nagy sikert aratott a kritikusok és a közönség körében, nálam kevésbé (60%). Három évvel később jött a folytatás, A sötét lovag, amelyben Batman már nem központi figura volt, viszont kaptunk két másik nagyon erős karaktert Joker és Harvey Dent személyében. Katarzis, még nagyobb siker (80%). Négy évet vártunk a trilógia záródarabjára, amely végre megérkezett.
Nyolc évvel járunk az előző rész történései után. A nép úgy tudja, hogy Batman ölte meg Harvey Dentet, ezért a maszkos bűnüldöző visszavonul. Bruce Wayne a remete életmódot választotta, és hatalmas kastélya sötét zugaiban kuksol. Ám aktivizálnia kell magát, mert megjelenik egy újabb mindenre elszánt gonosztevő, Bane.
Jól felépített filmmel van dolgunk. Az elején eléggé nehezen indulnak be a dolgok, részben azért, mert az új szereplőket be kell mutatni. Később aztán beindul a pörgés, és onnantól csak néhol van megállás. Nagyon jól elhelyezett fordulatok, katartikus jelenetek és sajnos néhány helyen leülepedő hangulat jellemzik a cselekményt, amely határozottan halad az epikus és zseniális végkifejlet felé. Ez a film láthatóan nagyobbat akart szólni, mint az első két rész, ez sikerült is neki, bár nem teljesen szándéka szerint. A nagyravágyást jelzi a 164 perces játékidő is, amit a már említett leülepedés miatt nem sikerült teljesen egyforma minőségben kitölteni. Nagyot szólnak viszont az akciójelenetek. Nolan az első részben még nem tudott akciót rendezni, a másodikban viszont kitűnő akciójeleneteket láthatunk, ahogyan jelen filmünkben is.
Nolan filmjeiben már megszokhattuk, hogy sok egyformán jól kidolgozott és mozgatott karaktert láthatunk, és most sincs ez másképp. Bane figuráját nyugodtan lehet egy lapon emlegetni Jokerével. A fickónak már a megjelenése és az ereje is tekintélyt parancsoló, de őt igazából a félelmetes tettei és az intelligenciája határozzák meg. Selina Kyle, azaz a Macskanő motivációja sokáig homályos marad, de éppen emiatt lesz ő érdekes karakter. Az újak közül érdemes még megemlíteni a Joseph Gordon-Levitt által játszott Balke-et, aki a nép egyszerű közrendőre, ám a funkciója ennél jóval jelentősebb.
Bruce Wayne és Batman ezúttal sokkal központibb figura, mint A sötét lovagban. Kénytelen rehabilitálnia magát, ez vezet a szörnyűséges kálváriájához. A bőregér jelleme a trilógia lezárultával kiteljesedett. Az igazi szuperhős számomra még mindig a rendőrfőnök, Jim Gordon, aki ismét tanúbizonyságot tesz bátorságáról.
Hans Zimmer ismét zseniális zenét komponált. Taktusai révén lesz a film hangulata katartikus és epikus. Személy szerint megjutalmaznám egy Oscar-jelöléssel. Wally Pfister, Nolan házioperatőre ismét nagyszerű képekkel kényeztet minket.
Christopher Nolan részéről a Denevér befejezte röptét, de bizonyára látjuk majd őt még filmen a jövőben. Én megnézném az Igazság Ligája tagjaként.

85%


A szinkron meglepően jó lett, nem vártam ilyen magas minőséget. A színészek teljesen passzoló, vagy hamar megszokható magyar hangot kaptak.
Christian Bale - Fekete Ernő
Gary Oldman - Epres Attila
Tom Hardy - László Zsolt
Joseph Gordon-Levitt - Csőre Gábor
Anne Hathaway - Bogdányi Titanilla
Marion Cotillard - Györgyi Anna
Morgan Freeman - Revicky Gábor
Michael Caine - Fülöp Zsigmond
Matthew Modine - Lux Ádám

süti beállítások módosítása