Godzilla, 2014, R.: Gareth Edwards, Sz.: Aaron Taylor-Johnson, Elizabeth Olsen, Ken Watanabe, Bryan Cranston, Juliette Binoche, Davis Strathairn. Sally Hawkins
SPOILERES, de csak annyira, mint bármelyik trailer!
Itt a jó idő, közeleg a nyár, jönnek a blockbusterek. Ez a japán szörnyeteg pedig megvett engem kilóra.
1999-ben történt valami a Fülöp-szigeteken. Aztán Japánban is, ahol 15 évvel később előjön rejtekéből egy kurva nagy szárnyas ízeltlábú, aminek a MUTO nevet adják. A 60 éve pihenő Godzsira megérzi ezt, és aktivizálja magát, hogy helyreállítsa a világ egyensúlyát.
Miközben szépen lassan megismerkedünk az emberi szereplőkkel, fény derül bizonyos több évtizedes titkokra is. A karakterek pont jók, nincs bennük semmi eredeti, csak az ilyenkor szokásos, de arra éppen megfelelők, hogy az ő szemszögükből tudjuk nézni az eseményeket. Azokat az eseményeket, melyek először titkolózósan misztikusak, majd katasztrofálisan látványosak. Ami nekem legjobban tetszett a történetvezetésben, hogy végig jelen van az a relatíve komoly hangulat, ami a műfajból adódóan pont kellően komolyan vehetetlen, de mégis a kívánt szintre emeli a tétet.
A film erőssége természetesen a vásári katasztrofizálás. Mire Godzilla megmutatkozik teljes valójában, addigra annyira elszabadulnak a dolgok, hogy öröm nézni. A hatalmas szörnyek egymás elleni küzdelme és az egyéb monumentális jelenetek fantasztikusan látványosra és izgalmasra sikerültek. Ami viszont minden visz, azok a hangok. Mikor az óriásgyík üvöltött, kirázott a hideg, és össze kellett szorítani az ánuszomat, hogy be ne fossak. Ezek mellé társul Alexandre Desplat világbajnok zenéje, ami csak fokozza az izgalmakat.
A legújabb Godzilla ügyesen használja a katasztrófafilmes kliséket, valamint nagyon törekszik a monumentalitásra, hogy elérje a kívánt hatást, ami nálam nagyon is sikerült neki. Szeretem az ilyet, na!
A szinkronról:
Aaron Taylor-Johnson - Varju Kálmán
Elizabeth Olsen - Haffner Anikó
Ken Watanabe - Csankó Zoltán
Bryan Crasnton - Háda János
Juliette Binoche - Györgyi Anna
David Strathairn - Rosta Sándor
Sally Hawkins - Wégner Judit
A magyar változatban sok jól kiválasztott hangot hallhatunk, mint például Varju Kálmán, csak ő nem teljesen alkalmas szinkronizálásra. Az elején nagyon döcög, aztán relatíve sok idő után belejön, de ez így kevés. Haffner Anikó úgy visítozik, mint akit nem engedtek el a szalagavatóra. De hogy aki kitalálta, hogy Cranstonnak Háda János kell a Breaking Badbe, annak rohadjon már ki a lelki világa! Abszolút teljesen szar választás. És akkor még ide is ő kellett, mert miért ne! Hát gratulálok! Még jó hogy láttam a sorozatból nettó másfél részt magyarul, így tudtam, mire számítsak. Rosta Sándor kellett volna neki. De ő jelen esetben mást mondott alá, akihez viszont Jakab Csaba illett volna jobban.
Megmondom őszintén, felkészültem rá, hogy borzalmas lesz a szinkron, és ehhez képest alakult ki az a véleményem, miszerint elmegy. Az a jó, hogy a film műfajából adódóan keveset beszélnek benne.
Transcendence, 2014, R.: Wally Pfister, Sz.: Johnny Depp, Rebecca Hall, Paul Bettany, Cillian Murphy, Morgan Freeman
Nehéz úgy írni egy filmről, hogy pár órával a megtekintése után már nem emlékszem elég dologra belőle a cél eléréséhez, de azért megpróbálom.
Adva van Johnny Depp karaktere, aki valami nagyon menő sztárinformatikus. Mesterséges intelligenciával foglalkozik, de ez egyeseknek nem tetszik, ezért megmerénylik, és elkezd haldokolni. Agonizálás közben jön az ötlet, hogy akkor be kéne digitalizálni a tudatát, amit meg is tesznek. A test meghal, a digitális tudat életre kel, de elkezd istent játszani, és elszabadulnak a dolgok.
Ez egy tök érdekes felütés, amiből még annál is érdekesebbet lehetett volna kihozni. A szándék meg is volt, de a célt nem sikerült elérni. Látszik, hogy nagyon akartak egy izgalmas, látványos, társadalomkritikával átitatott sci-fit, de csak az akarat látszik. Eleve harmatgyenge a forgatókönyv, amiből aztán unalmas történetvezetést sikerült kihozni. Itt van nekünk Wally Pfister, aki nem mellesleg kurva jó és Oscar-díjas operatőr, és azt hiszi, hogy majd jól megrendez egy nagyköltségvetésű filmet. Hát faszt. Az még hagyján, hogy a munkája az első rendezés tipikus gyermekbetegségeit hordozza magán, de még arra is rátesz egy lapáttal. Lenne pár érdekes fordulat, de olyan szarul vannak előadva, hogy nem váltanak ki semmilyen hatást. A felétől pedig átmegy túlságosan hihetetlenbe, aminek köszönhetően már csak az edzettebb nézők maradnak meg, de sajnos ők is végig hülyének vannak nézve. A sztori legnagyobb pozitívuma, hogy a végével kezdődik. Na, meg a fényképezés is jó, hiszen nem is lehetne másmilyen, ha operatőr a rendező.
A karakterek szintén nullák, nincs köztük egy normális, az őket eljátszó színészek pedig nagyon gyengék. Szegény Johnny Depp-pel nem tudom, mi lesz így, kéne már neki valami rendes meló, hogy újra megmutathassa, mekkora király.
A szinkron sem jó. Szerencsére Johnny Depphez csak szökőévente erőltetik hozzá Stohl Andrást, így néha elviselhető. A többiek hol jó, hol nem jó magyar hangot kaptak. Morgan Freeman az egyetlen még élő rendes hangját, Papp Jánost kapta.
Captain America: The WInter Soldier, 2014, R.: Anthony Russo, Joe Russo, Sz.: Chris Evans, Samuel L. Jackson, Scarlett Johansson, Robert Redford, Sebastian Stan, Anthony Mackie
Madarat tolláról, embert barátjáról, Kapitányt pajzsáról.
Amerika Kapitány napjainkban tengeti az életét, edzeget, próbálja behozni a lemaradást. Szórakozni nem jár, mert a régi bandából már nem él senki, viszont, ha meló van, akkor elugrik akciózgatni, végrehajt néhány küldetést. Aztán hirtelen beüt a szar. Kiderül, hogy valami nem oké a SHIELD-nél, valamint lelepleződik a szervezet sötét múltja és jelenje. Egy régi ismerős is feltűnik.
Természetesen a filmet meghatározza az utóbbi évek Marvel-filmjeinek stílusa, de mint mindig, most is sikerült dobni egyet rajta, ugyanis a szokásos szuperhősködés mellé kapunk egy tök jó politikai paranoiathrillert. Főhőseink rejtőzködős nyomozásán és a nagyon jó fordulatokon keresztül egyre jobban belemélyedünk a szervezeti hierarchiába, megtudjuk, hogy mi miért és hogyan van. Ennek és a hiperlátványos akciójeleneteknek köszönhetően a film szinte folyamatosan izgalmas, mindezt csak a néhány üresjárat töri meg. A lezárás pedig elég pazar lett. A humor kevésbé van jelen, mint korábban, de azért pár áthallásos poénra futotta, melyek hatására én nyerítettem, a többi mozizó pedig kussolt, mert nem értette. A jó oldalon levő karaktereket egyre jobban megismerjük, és ami a legjobban tetszett, hogy Nick Fury egyre több teret kap. A rosszfiúk is érdekes figurák, de leginkább kemény ellenfelek/ellenségek, főleg az a kettő.
A rendezőpárosnak eddig egy jó és egy rossz filmet köszönhetünk, amelyek teljesen más műfajúak is stílusúak. Néztem is határozottat, mikor megláttam, hogy ők készítik a Kapitány legújabb mozgóképes kalandját, de nem aggódtam egy pillanatig sem. Nem is kellett, hiszen remekül eltalálták az arányokat az akciófilm és a thriller, valamint a bunyós-lövöldözős-robbantós gigalátvány és az izgalmas nyomozósdi között. Ami még sokat hozzátesz az élményhez, az Henry Jackman zenéje. Megénekeltem már a fickót, de nem győzöm hangsúlyozni, hogy még nem hallottam hibázni, úgyhogy tessék rá odafigyelni!
Ez a film nagyon frankó. Aki szereti az ilyet, mindenképp nézze meg! A Bosszúállók 2-ig hátralevő 13 hónap nagyon sok, de legalább augusztusban lesz másik jó móka.
A szinkron szokás szerint jó lett. A visszatérő szereplők magyar hangjaiban nem történt változás, az újak pedig mind jót kaptak, például Robert Redford Dunai Tamást.
Gyerekek! Nem győzöm hangsúlyozni: nézzétek már végig az egészet, mert a stáblista közben és után is kaptok nagyon hasznos információkat!
Vagy kórkép, ez majd eldől.
Hétfőn hajnalban lesz a 2014-es Oscar-díjátadás, ahol a 2013-as filmeket díjazzák. Sok éve óta tartó jó szokásomhoz híven idén is élőben nézem meg az egész hepajt vörös szőnyegestül, mindenestül. Az HBO-n. HD-ben (bleee :P). Remélem, jó lesz. Unatkozni úgysem fogok, mert nem szoktam.
Az is régóta tartó jó szokásom, hogy igyekszem minél több kategóriában minél kompetensebb lenni, hogy tudjam, mi micsoda, ki kicsoda, és hogy a jelöltek közül kiválasszam a magam kedvencét. Természetesen az Akadémia elküldte nekem az összes film screenerét, így amit akartam, sikerült megnézni időben. Első körben rövid véleményt mondok a legfőbb kategória nomináltjairól, aztán kiosztom a magam díjait. Maximális szubjektivitás, szófosás és sok fincsiség vár rád, ha elolvasod! ;)