Megint jó régen volt utoljára bejegyzés. Ennek is ez a kurva nyár meg a finom sör az oka. A következő három hétben ugyanilyen passzív leszek, rögtön meg is mondom, miért.
Ezen a héten csütörtökön a denevér befejezi röptét, azaz megérkezik a hazai mozikba A sötét lovag - Felemelkedés. Ezt még aznap megnézem, és pénteken lesz róla firkálmány.
Utána viszont sok ideig megint nem lesz semmi, mert beindul mindenféle nagyüzem. Pénteken kezdődik az Olimpia, aminek az lesz köszönhető, hogy napi kb. 12 órában rá leszek cuppanva a tévére, és valószínűleg ötkarikás lesz tőle a szemem. Emellett augusztus első napjaiban még meglátogatom a FEZEN-t is.
Jövő héten lehet, hogy bele fog még férni a Míg a világvége el nem választ című film, így erről is lehet írás a közeljövőben a Batman mellett, de aztán jó ideig tényleg kussolok. Ez lesz tehát egy ideig, aztán az Olimpia után beindul a nagyüzem, mert 6 augusztusi filmet is kinéztem magamnak. Csak bírjam nézni.
The Amazing Spider-Man, 2012, R.: Marc Webb, Sz.: Andrew Garfield, Emma Stone, Rhys Ifans, Denis Leary, Martin Sheen, Sally Field
Sam Raimi trilógiája után (90%, 90%, 60%) a Sony szerette volna folytatni Pókember kalandjait, de a dolgok nem úgy alakultak. Helyette teljesen új stábbal gyártottak egy rebootot, mert ha már náluk van a megfilmesítési jog, pénzt kell belőle csinálni.
Megint egy eredettörténetet láthatunk: Peter Parkert megcsípi az a bizonyos pók, stb., és bumm, így lesz a Pókember. Van szerelem, főellenség meg minden, ami kell.
Érdekes a film felütése és expozíciója, mert nem igazán következik belőle, hogy ebből szuperhősös akciófilm lesz. Nekem inkább olyan volt, mint egy tinédzserdráma sok tudományos fantasztikummal. A karaktereket nagyon alaposan megismerjük, de még ennél is jobban meg akarták őket ismertetni velünk, mert többet mutatnak mindenkit, mint amennyit bemutatnak belőlük. Mindenkinek teljesen világossá válik a motivációja, de aztán a film többi részében, főleg az utolsó harmadban, a kezdéshez képest nagyon leegyszerűsödnek. Ennek ellenére van izgalom a filmben, méghozzá nagyon jól adagolva, a végére összpontosítva mindent. Bár Marc Webb korábban csak egy nagyjátékfilmet rendezett (500 nap nyár), őt ismerve nem is olyan meglepő, amit eddig elmondtam. Kétkedve fogadtuk a hírt, mikor bejelentették, hogy ő lesz a rendező, de bebizonyította, hogy jó választás volt. Minden jeleneten érződik a precizitás, és az akciójelenetek is jól lettek megkoreografálva.
Az esetlen, majd hirtelen szuperhős Peter Paker karaktere egész jól ki lett dolgozva, Andrew Garfield jó választás volt a címszerepre. Bár azt még mindig nem értem, hogy hogy fért bele az a sok haja a maszk alá. Ezúttal Gwen Stacy a hőn áhított nő, bár nem értem, hogy Peter mit eszik rajta, mert nagyon semmilyen. Emma Stone szőkén furcsa, aztán mintha ott sem lenne, a karakterével együtt beleolvad a környezetébe. A félkezű Dr. Connors érdekes figura, gyíkká változva pedig meglehetősen félelmetes. Jó főellenség egy szuperhősös filmben, akit Rhys Ifans jól kelt életre. Ben bácsi (Martin Sheen) jó arc, akit ezúttal is utolér a végzete. May néni (Sally Field) kevés olyat mond, ami tanulságos akar lenni, de idegesítő. Gwen faterja (Denis Leary), a főzsaru keménykedik, de ő is jó arc.
James Horner zenéje telitalálat, sokat javít a hangulaton, amire szükség is van. John Schwartzman képei végig gyönyörűek, legyen szó közeliről, vagy totálról. Az ugrándozós jeleneteknél a hatást fokozza a 3D, ami több jelenetben tériszonyban nyilvánul meg, ezeken kívül meg mintha ott sem lenne.
Pókember új első filmes kalandja a hibái ellenére szórakoztató lett. Elegendő bevétel esetén szokták folytatni az ilyen sztorikat, ami ebben az esetben nem lenne ellenemre.
A szinkron nem lett jó, mégpedig a hangválasztások miatt.
Andrew Garfield - Molnár Levente: Ez a hang gyenge hozzá.
Emma Stone - Parti Nóra: Eleve nem kéne engedni színészkedni olyat, aki nem tud rendesen beszélni, nemhogy szinkronizálni. Egyelőre úgy tűnik, Emma Stone szinkronizálhatatlan.
Rhys Ifans - Schnell Ádám: Ez akár jó is lehetne, mert be van járatva, de neki Viczián Ottó a tökéletes hang.
Denis Leary - Mihályi Győző: Ez nem az igazi, vannak jobbak neki.
Martin Sheen - Szersény Gyula: Ez jó, de Papp János lenne az igazi.
Sally Field - Kovács Nóra: Ez oké.
Eddig négy-négy foci EB-t és VB-t követtem teljes egészében, de mind közül az idei volt a leggyengébb színvonalú. Kevés volt az olyan csapat, amelyiknek tudása és akarata is volt ahhoz, hogy megnyerje az egész hepajt. A spanyolok győzelmének két okból nem örülök. Egyrészt már az EB előtt megmondtam, hogy lehetőség szerint ne ők nyerjenek, mert nemrég nyertek egy ilyet meg egy olyat, legyen most már egy kis változatosság. Másrészt a győzelmükkel komoly bajba kerülhet a sportág. Várhatóan nagyon sok csapat próbálja elsajátítani a tiki-takát, aminek az lesz a következménye, hogy egyre több lesz az unalmas meccs, és egyre kevesebb a gól, még az elit eseményeken is.
Gatyarohasztóan kibaszott meleg van. Azzal védekezek ellene, hogy lehetőség szerint nem mozdulok ki, mert a házban 10 fokkal kevesebb van, mint kint árnyékban. Ha elmegyek itthonról, leginkább este 8 után teszem, és olyan helyre megyek, ahol lehet hideg sört inni, és a többiekkel társalogni. Így kibírható.
Jövő héten jön az új Pókember-mozi, lesz majd róla írás a blogon, utána majd Batmanről olvashattok. Aztán majd augusztusban jön több érdekes film, ami nem tudom, hogy fog elférni az olimpia mellett, de majd valahogy megoldom.
Rock of Ages, 2012, R.: Adam Shankman, Sz.: Julianne Hough, Diego Boneta, Tom Cruise, Alec Baldwin, Russell Brand, Chaterine Zeta-Jones, Paul Giamatti, Bryan Cranston, Malin Akerman
Furcsa időszak volt a '80-as évek a rock számára: kicsit kezdtek hanyatlani és változni a dolgok, ráadásul hátulról nem lehetett megkülönböztetni a fiúkat a lányoktól. Erről szól a legújabb menő Broadway-musical filmes adaptációja.
1987, Los Angeles. Vidéki kislány (Julianne Hough) jön a nagyvárosba, hogy sztár legyen. A két rocker (Alec Baldwin, Russell Brand) által vezetett szórakozóhelyen melózik a fiatal srác (Diego Boneta), aki szintén zenész. Akkora sztár akar lenni, mint Stacee Jaxx (Tom Cruise), mert ő a rockisten, mindenki imádja. Eközben az újonnan megválasztott polgármester (Bryan Cranston) buzgálkodó és konzervatív felesége (Chaterine Zeta-Jones) be akarja tiltani a rockzenét, mert az mocskos és különben is az ördög műve.
Igazából ezzel le is fedtem a film majdnem teljes történetét. Sok a karakter, mindegyik eléggé sablonos, és körülbelül ugyanannyi időt kapnak. Van pár kisebb fordulat, aztán szevasz. De ebben az esetben ez nem is baj, mert nem ezen van a hangsúly, hanem a zenéken. Nagyon sokat énekelnek benne, talán többet is, mint beszélnek. Nagyon jó számokat hallhatunk, mégpedig a '80-as évek legnagyobb rockslágereit a színészek előadásában. Olyan előadók számait hallhatjuk, mint például Guns 'n' Roses, Scorpions, Journey, Poison, Twisted Sister, Def Leppard, Whitesnake, Jon Bon Jovi. Az egyetlen problémám az volt, hogy nem minden szám olyan, amitől kedve támad az embernek kirúgni a ház oldalát.
Minden színész dalra fakad a filmben. A két fiatal főhős sokadik éneklése már idegesítő, mert egyrészt a karaktereik kezdenek unalmassá válni, másrészt a hangjuk sem egészen megfelelő ehhez a stílushoz. Külön öröm, hogy Alec Baldwint, de még Paul Giamattit is hallhatjuk énekelni, ha csak rövid ideig is. A pálmát egyértelműen Tom Cruise viszi, akinek a figuráját a kor rocksztár sablonjaiból gyúrták össze. Jelenlétével uralja a vásznat, és meglepően jól énekel, bár lehet hallani rajta az utómunkálatokat. A szereplőket hallgatva az embernek kedve támad meghallgatni az eredeti számokat.
Jó film lett a Mindörökké rock, ami a jó zenének köszönhető. Aki szereti ezt a kort és rockzenét, annak bátran ajánlom ezt a filmet, mert szórakoztató időutazásban lehet része!
A film szinkronizált, a dalokat feliratozták. Igazából a feliratot nem igazán figyeltem, de úgy vettem észre, mintha próbálták volna átültetni bele az eredeti dalszöveg ütemét. A szinkron elfogadható lett, bár nem sokat számít, mert keveset beszélnek. A hangok jól lettek kiválasztva, kivéve Baldwinnak Széles László, akinek rá kellett rottyantania a hangjára, hogy passzoljon.
Julianne Hough - Földes Eszter
Diego Boneta - Fehér Tibor
Tom Cruise - Rékasi Károly
Alec Baldwin - Széles László
Russell Brand - Miller Zoltán
Chaterine Zeta-Jones - Kéri Kitty
Paul Giamatti - Besenczi Árpád
Bryan Cranston - Jakab Csaba
Malin Akerman - Györgyi Anna
Get the Gringo, 2012, R.: Adrian Grunberg, Fsz.: Mel Gibson
Mel Gibson legújabb filmjéne átugrik (szó szerint!) Mexikóba vakációzni, de nem úgy sül el, ahogy szeretné, mert beüt a szar.
Konkrétan lecsukják, mert nem úgy megy át a határon, ahogy kéne, ennek tetejébe pedig egy rahedli lopott pénz találnak nála. A börtön, ahova kerül, meglehetősen furcsa hely, főleg egy gringonak, ezért ügyeskednie kell a túlélés érdekében.
A film első harmada egyszerre érdekes és vicces, köszönhetően a különös börtönnek és a helyzetkomikumnak. A középső harmadra nagyon leülnek az események, de azért a végére hagytak pár ügyes és pár ügyetlen fordulatot. A nem hosszú játékidőnek köszönhetően elég pörgős lett, így nem lesz fárasztó. A rendezésben is csak minimális a kreativitás, látszik, hogy Adrian Grunbergnek ez az első rendezése. A közelmúltban részt vett sok jó filmben rendezőasszisztensként, de úgy látszik, nem sikerült ellesni a szakma fortélyait.
Mel Gibson karaktere meglehetősen egyszerű, de azért az öreg jól teljesít, bár hiányzik a régi megszokott karizmája. A mellészereplők nagyon bénák és teljesen érdektelenek, ők is csökkentenek a film élvezeti értékén.
Mostanában örülni kell, ha Mel Gibson néha feltűnik egy-egy főszerepben, de ha jobb filmekben szerepelne, még jobban örülnénk, mert ez sajnos csak közepes.
Piranha 3DD, 2012, R.: John Gulager, Sz.: Danielle Panabaker, David Koechner, David Hasselhoff, Christopher Lloyd, Gary Busey, Ving Rhames
A 2010-ben készült Piranha 3D jópofa és üdítően szórakoztató trash horror volt (70%). A most érkezett folytatást úgy harangozták be, hogy mindenből dupla adagot kapunk, még a D-kből is. A rendező A dög trilógiát is jegyző John Gulager.
A felállás az első részhez képest majdnem ugyanaz, csak a szünet ezúttal nem tavaszi, hanem nyári, a helyszín pedig nem tó, hanem vízipark. Jönnek a halucik, és esznek, amit érnek.
A cselekmény is nagyjából maradt ugyanaz, csak most nem sikerült annyi kreativitást belevinni, ezáltal, kevesebbnek érezhető az egész. Na nem mintha sokat lehetne elvárni egy ilyen filmtől. Minden jelenet, ezáltal az egész film is nagyon eltúlzott és maximálisan komolyanvehetetlen. Igazi bűnös élvezet, bár nem annyira élvezhető, mint elődje.
A karakterek újfent kétdimenziós sztereotip alakok, akiket nem sikerül olyan közel hozni a nézőkhöz, mint az első rész szereplőit. Öröm, hogy újfent feltűnik Christopher Lloyd és Ving Rhames a megszokott szerepében. Gary Busey is kapott egy kis időt a vásznon, de az igazi ász David Hasselhoff. Saját magát játssza, ezzel egyidejűleg parodizálja is. Megvan mindene: a piros gatya meg az a piros szar, amit fog, miközben lassítva fut. Teljesen erőltetett a szerepe és minden mozzanata, mégis hozzá kötődnek a film legjobb pillanatai.
Külön örülök annak, hogy a 3D nem csak dísznek van ott, hanem van jelentősége. A térhatás jelentősen javítja a filmélményt, kár, hogy ritka manapság az ilyen.
A Piranha 3DD aranyos és szórakoztató film lett, ugyanakkora hulladék, mint az elődje. Minőségben megközelíti azt, ezért akiknek az tetszett, érdemes megnézni ezt is.
A felirat jó volt. Érdekes és az elején kicsit zavaró volt, hogy a teljes térhatást figyelembe véve teljesen elöl helyezkedett el, tehát majdnem az volt a legközelebb.
Bizonyára feltűnt nektek is, hogy már 8 napja nem írtam semmit. Ez azért van, mert 7 napja elkezdődött a foci EB, és én, mint akinek a foci és a szurkolás életforma, persze, hogy nézem. Eddig minden meccset megnéztem, de ez nem lesz így a jövőben, mert lesznek egy időben rendezett meccsek. Az egész hepajról felemás a véleményem, esetleg majd a végén megírom azt is. Vagy nem.
A másik magyarázat a firkálmányok hiányára, hogy a meccsek mellé fogy a sör is rendesen, főleg hétvégén, ezért nem elég sokszor érzem magam olyan állapotban, hogy kitaláljam mit lehetne írni. Ehhez kapcsolódik a bloggal kapcsolatos legpozitívabb dolog. Még csak bő 3 hónapja működöm, de ha lemegyek a helyi kultúrba, nagyon sok dicsérő és bátorító megjegyzést kapok, valamint kíváncsiak a véleményemre is, mert tudják, hogy van. Zsír!
Egyébként új filmet sem láttam a Prometheus óta, és mostanában ritkábban fognak jönni a friss mozifilmekről szóló kritikák. Ez azért van, mert kevés film lesz a közeljövőben, ami érdekel, főleg júliusban. A júniusi premierek közül előreláthatólag meg fogom nézni a Piranha 3DD-t, a Börtönregényt és a Mindörökké rockot. Az előzetes tervek szerint jövő hónapban csak a legújabb Pókember és Batman lesz számomra érdekes.
Legyetek jók és türelmesek, és élvezzétek a nyarat, ha már megjött!
Prometheus, 2012, R.: Ridley Scott, Sz.: Noomi Rapace, Michael Fassbender, Charlize Theron, Idris Elba, Guy Pearce, Logan Marshall-Green, Sean Harris, Rafe Spall
Ridley Scott több mint három évtized után visszatért a sci-fi műfajához egy olyan filmmel, ami régi nagy sikere, az Alien univerzumában játszódik, és vagy előzménye annak, vagy nem. Figyelmeztetem a kedves olvasót, hogy a következő szöveg alkalmas a hardcore Alien-rajongók nyugalmának megzavarására!
Nem tartom annyira az Alien-sorozatot, mint amennyire - legalábbis az első kettő - filmtörténetileg jelentős (számszerűleg 75%, 70%, 50%, 60%). A problémám az, hogy nem használják ki a kínálkozó lehetőséget. Mind a négy részben megfigyelhető, hogy háromnegyed részben horror és csak negyedrészt sci-fi. Kevés a misztikus és a tudományos fantasztikum, mert a félelemkeltés nem enged teret neki. Így a filmek nem lesznek másak, mint szórakoztató szörnyes horrorok egy csipet sci-fivel.
Jelen filmünk elején 2089-ben járunk. Dr. Shaw (Rapace) és Dr. Holloway (Marshall-Green) Skóciában érdekes barlangrajzokra bukkan. Több ilyet is találtak már korábban, amelyekből arra következtetnek, hogy földönkívüliek hozták létre a földi életet. Négy év múlva a Weyland társaság Prometheus nevű űrhajóján sokadmagukkal landolnak egy idegen bolygón, hogy megtalálják az emberiség eredetét.
Leszállás után rögvest megismerkedünk a legénységgel, úgy, ahogy a korábbi filmekben is szokás volt. Itt viszont jobban sikerült ez a rész, mert annak ellenére, hogy több karakter van, egyből szinte ismerősként köszönthetjük őket. A két doki karaktere, főleg Shaw-é lehetett volna kifejtettebb az azonosulás végett, de így is megfelelő. Ő nem egy Ripley, és Rapace sem Sigourney Weaver, de ezzel nincs is gond. Charlize Theron jól formálja meg a karótnyelt főnök, Vickers hűvös karakterét. A csehszlovák nevű, ám afroangol kapitány Janek szerepére is kitűnő választás volt a mindig laza Idris Elba. Akit viszont leginkább ki kell emelni, az David, a robot (Ash, Bishop és Call után David... ABCD). Ő a tökéletes gépember, Michael Fassbender pedig hiba nélkül játssza el a szerepet, javasolnám az Akadémiának, hogy fontolják meg a jelölését.
Jon Spaihts forgatókönyvét az a Damon Lindelof fejlesztette tovább, aki a Lost egyik kreátora, és ez meg is látszik a végeredményen. Örülhetünk, hiszen végre sikerült eltalálni az arányokat, ugyanis ezúttal a horror csak negyedrészben képviselteti magát, míg a fennmaradó háromnegyed a misztikumé és a tudományos fantasztikumé. Ez a film olyan sci-fi lett, ami tényleg sci-fi.
A fordulatos és jól felépített forgatókönyv még nem lenne elég egy jó filmhez, kell a jó rendezés is. Ezt meg is kapjuk Ridley Scott személyében, aki ismét magával hozta a hatalmas rutinját. Nagyon jól mozgatja a karaktereket annak ellenére, hogy sokan vannak, mindenkinek elegendő idő jut. Az akciójelenetek is teljesen rendben vannak, sikerült izgalmat vinni beléjük. A feszültség végig jelen van a filmben, habár nem olyan nyomasztó a hangulat, mint az Alienben, de ide nem is az kellett. A megfelelő hangulat megteremtéséhez hozzájárulnak Dariusz Wolski csodálatos képei és Marc Streitenfeld zenéje is. Érdekesség, hogy a filmzene főtémája majdnem ugyanolyan, mint a Star Treké, ami talán véletlen, bár lehet, hogy nem teljesen.
A keményvonalas Alien-rajongóknak bizonyára nem fog tetszeni a Prometheus, mert teljesen másra helyezi a hangsúlyt, és elég sokat ront az egész széria mítoszán, de a dolgokat a helyén kezelve ők is megtalálhatják a számításukat. Már csak azért is, mert ez a film sci-fi az izgalmasabb fajtából, és jobb lett, mint bármelyik Alien-film.
A szinkron nagyon jó lett, a közelmúlt egyik legjobbja. Mindenki megfelelő magyar hangot kapott, akik tökéletesen látják el a feladatukat.
Noomi Rapace - Bogdányi Titanilla
Michael Fassbender - Viczián Ottó
Charlize Theron - Létay Dóra
Idris Elba - Galambos Péter
Guy Pearce - Józsa Imre
Logan Marshall-Green - Makranczi Zalán
Sean Harris - Anger Zsolt
Rafe Spall - Kaszás Gergő
Quentin Tarantino következő filmjének előzetese!
Akarom! Kell! MOST!!!
Idén 100 éves a Paramount filmstúdió. Ebből az alkalomból előrukkoltak egy képpel, amelyen megtalálható 100 jelentős filmjükre való utalás kis piktogramszerű képpel és évszámmal. Érdemes nézegetni, és kitalálni a filmeket. Nekem 62-t sikerült.
Ha ráklikkelsz, megnézheted teljes nagyságában!
Még friss és ropogós a How It Should Have Ended sorozat legújabb része, amely ezúttal a Bosszúállók elé állít görbe tükröt. Nézzétek!
Pjú pjú pjú!
Avagy az idei kedvencem, a Bosszúállók és az egyik nagy kedvencem a Csillagok háborúja főbb karaktereit hasonlítja össze az alábbi nagyméretű kép. Kurva jól elkapja az egyezéseket, én speciel röhögve csaptam a homlokomra, miközben rávilágítódtam a hasonlóságokra.
Angoltudás kell, hogy megértsd! A kép a 9gagről származik.
Men in Black 3., 2012, R.: Barry Sonnenfeld, Sz.: Will Smith, Tommy Lee Jones, Josh Brolin, Jemaine Clement, Emma Thompson, Michael Stuhlbarg, Alice Eve
A két feketeruhás ügynök, J és K visszatért a mozivásznakra, hogy harmadszor is együtt mentsék meg a Földet. Ezúttal vittek bele egy kis csavart is.
A Men in Black gyerekkorom meghatározó filmélménye volt, manapság is ugyanolyan élvezettel nézem, mint annak idején. A második rész már nem érte el az első színvonalát, de nekem mégis majdnem ugyanannyira tetszett, így ehhez is hasonló fiatalkori élmények fűznek. Ennek fényében vártam az öltönyös képregényhősök harmadik mozis kalandját.
K ügynök (Tommy Lee Jones) még 1969-ben kapta el Borist (Jemaine Clement a Flight of the Conchordsból), aki azóta raboskodik. Most azonban sikerül megszöknie, majd visszautazik '69-be, hogy megváltoztassa a múltat, és likvidálja K-t. J-re (Will Smith) hárul a feladat, hogy utánamenjen a múltba, és helyrehozza a jelent.
Elég szarul indul a film, úgy, mint egy sokadrangú sci-fi blődli. De szerencsére ez nem tart sokáig, mert miután megtörténik az időugrás, sikerül majdnem elérni az első két rész színvonalát. Láthatunk érdekes és izgalmas csavarokat, élvezetes akciókat, és a poénok is röpködnek. Az első harmad után tehát felpörög a film, ami kitart egészen a végkifejletig. Hasonlóan a többi időutazós történethez, itt is vannak olyan dolgok, amikbe bele lehet kötni, de nagyon nem érdemes, és a film sem olyan, hogy beindítaná az ilyesfajta gondolkodást.
J figurája ezúttal is olyan, mint eddig volt, viszont K-t jobban megismerjük, hiszen megtudjuk, milyen volt fiatalon. A múltbéli K-t Josh Brolin kelti életre, aki tökéletes választás volt a szerepre, mert egy az egyben Tommy Lee Jones. Az alakítása és a karaktere is kiemelkedő, övé a show a filmben, ő helyezi magasabbra a színvonalat. A főköcsög az egyik, amiért gagyin indul a film, de később valamelyest karizmatikussá válik. A másik dolog, amiért félelmetes lehet, az a kinézete. Ha már itt tartunk, érdemes megemlíteni, hogy újfent sok és kreatívan kidolgozott földönkívülit láthatunk.
A Sötét zsaruk harmadik epizódja jobb és szórakoztatóbb lett annál, mint ami előzetesen várható volt, és amit az elején várni lehetett. Miután jól szórakoztunk, a stáblista alatt szóló Pitbull szám sem annyira idegesítő, de mégis jobban örültünk volna, ha Will Smith megint összehoz egy jó dalt.
A szinkron jó lett. Will Smith értelemszerűen nem kaphatta az eddigi hangját, de Tommy Lee Jones esetében maradt az állandóság. A többi szereplő is megfelelő magyar hangot kapott.
Will Smith - Kálid Artúr
Tommy Lee Jones - Rajhona Ádám
Josh Brolin - Haás Vander Péter
Jemaine Clement - Epres Attila
Emmap Thompson - Kovács Nóra
Michael Stuhlbarg - Kerekes József
Alive Eve - Zsigmond Tamara
The Raven, 2012, R.: James McTeigue, Sz.: John Cusack, Luke Evans, Alice Eve, Brendan Gleeson
Beröppent a mozikba Edgar Allan Poe hollója. Tudjátok, az, amelyik azt mondja: sohamár.
Baltimore-ban járunk 1849-ben. Egy sorozatgyilkos szedi áldozatait, de nem akárhogyan, hanem Edgar Allan Poe történeteit másolva. A rendőrfőnök meg is kéri a híres írót, hogy segítsen neki elkapni a tettest.
Egy többször látott sorozatgyilkosos-üldözős történet érdekes megvalósításával van dolgunk. Azaz a felütés érdekes, de aztán elveszik belőle a kreativitás nagy része. A sztori, a nyomozási folyamat tartja a figyelmet, mert érdekes. Ez viszont kevés egy igazán jó filmhez, ugyanis a feszültség minimális szinten marad. Érdekli a nézőt, hogy ki és miért gyilkolászik, az izgalom azonban elmarad.
A jó hír, hogy John Cusack tökéletes választás volt Poe szerepére, végig jól teljesít. Igazából nélküle kevesebb lenne ez a film, így viszont a közepesnél határozottan jobb lett.
A felirat jó lett. Nem vettem benne észre se hibát, se hülyeséget.
Nem kell megijedni, Sacha Baron Cohen legújabb agymenése az amerikai premier után egy nappal, azaz e hét csütörtökétől látható lesz a haza mozikban. Elhalasztva csak általam lesz, hogy szép magyarosan fogalmazzak. Normál esetben csütörtökön megnézném moziban, és utána rögvest írnék is róla, mert tudom, hogy nagyon várjátok már az értékelésemet (:)). A feltételes mód azért van, mert nem fogom megnézni, de nem azért mert nem akarom látni a filmet. Na de akkor miért?
Azért, kérem szépen, mert szinkronizált lesz. Ez a legnagyobb merénylet, amit ezzel a filmmel kapcsolatban a nézővel szemben el lehet követni. Cohen magyar hangja Sherer Péter, aki ugyan kiváló színész, de egyszerűen nem illik hozzá. Ha már itt tartunk, akkor kijelentem, hogy semelyik magyar hang nem illik hozzá, tehát szinkronizálhatatlan! Akkor meg főleg nem, amikor ilyen one-man-show-val áll elő.
Megkérdeztem a Dunafilmet, hogy mi a fasz van, mi a büdös lófaszért kell elrontani a filmélményt. Ezt az e-mailt háromszor is elküldtem nekik, egyszer sem érkezett választ. Pedig logikusan érvelve bizonygattam, hogy nem kéne, aztán feltettem a kérdést, hogy miért döntöttek mégis így. Miután meguntam a várakozást, írtam egy negyedik levelet, amelyben érdeklődtem, hogy miért nem kapok választ. Erre már válaszolt a sajtófőnök, de nem értette, hogy milyen kérdésre kéne válaszolnia. Baszd meg!
Újra feltettem neki a kérdést, ezúttal választ is kaptam. Megtudtam, hogy egy szakértő csapat döntött, és tudják, hogy mit hogyan kell. Azt is megtudtam, hogy a véleményem az csak az én véleményem, és nem tudhatom, hogy milyen lesz ez a film, illetve, milyen lesz a szinkronja. De tudom, baszd meg! A film bizonyára jó lesz, szinkronnal meg szar.
Ezek után megírtam a sajtófőnöknek, hogy egy filmről trailer alapján lehet tudni, hogy milyen lesz, és hogy lehet-e jó szinkront csinálni hozzá. Megkérdeztem azt is, hogy a szakértő csapat mitől szakértő, és hogy mi alapján döntik el, hogy szinkronizált legyen egy film, ellenőrzik-e a szinkron minőségét, stb. Ezekre már csak kitérő választ kaptam. Időhiányra hivatkozva nem akart engem tájékoztatni. Na persze...
Nem vagyok hajlandó tehát szinkronizáltan megnézni A diktátort, ezért megvárom, még itthon megnézhetem eredeti nyelven. Legyen az akár egy nézhető beszerezhető változat, amihez már van angol felirat, mert az így is jobb élmény lesz, mint moziban.
Tudom, hogy a MOM Parkban megnézhetem feliratosan, de az nekem anyagilag nem érné meg az utazás miatt.
A lényeg tehát: bassza meg a Dunafilm, és dugja fel a picsájába A diktátor szinkronját, amiért elvették a néptől a filmélményt!
Dark Shadows, 2012, R.: Tim Burton, Sz.: Johnny Depp, Michelle Pfeiffer, Helena Bonham Carter, Eva Green, Jackie Earle Haley, Johnny Lee Miller, Bella Heathcote, Chloe Grace Moretz, Gulliver McGrath
Tim Burton és Johnny Depp jó barátok, akik időről időre összejönnek, ahogy az barátoknál szokás. Csak ők ilyenkor nem söröznek, hanem filmet csinálnak. És ha már ott tartanak, Burton nem hagyja otthon az asszonykáját sem.
Burton és Depp nyolcadik közös filmje egy '60-as évekbeli tévésorozat adaptációja. Barnabas Collinst (Johnny Depp) a 18. században egy boszorkány vámpírrá változtatja, majd élve eltemeti. Majd' 200 évvel később, 1972-ben kikel koporsójából, és visszatér régi lakhelyére, ahol azóta a leszármazottai élnek. Tehát a sztori távolról nézve hasonló, mint amit Burton eddigi filmjeiben láthattunk.
Közelebbről megnézve is azt vehetjük észre, hogy ez egy szokásos Burton-film, csak már nem az a magas színvonal, amit már nagyon sokszor láttunk tőle. A hangulatteremtés kiváló, amit legnagyobb részben a látvány határoz meg. Kiváló, de nem annyira mint volt régebben. Ez a film nem szippant magába annyira erősen, mint azt megszokhattuk. De mivel Burton ezen a téren zseni, az atmoszférateremtés a kisujjában van. A hangulatot rontják az üresjáratok is, ezek miatt túlságosan nyújtott lett a film.
A megfelelő hangulatteremtéshez nagyban hozzájárul a zene is. A score-t ezúttal a direktor házi zeneszerzője, Danny Elfman követte el. Taktusai a tetőpontig gyakorlatilag észrevétlenek maradnak, viszont ott nagyon erős a jelenlétük. Helyette viszont megkapjuk a '70-es évek legnagyobb slágereit, amelyeket mindig örömmel hallgatunk, ha meg nem, akkor észre lehet venni, hogy jókor és jó helyen szólalnak meg. Ráadásul Alice Cooper még személyesen is tiszteletét teszi.
Johnny Depp ismét tökéletes választás volt a főszerepre. Megölti élettel az amúgy elég egyszerű figurát, ő az, aki viszi a show-t. A mellészereplők karaktereit sem bonyolították túl, de az őket játszó színészek is jól teljesítenek.
Tim Burton legújabb filmje tehát színvonalát tekintve gyengébb lett, mint a rendező korábbi munkái, ám ez is elegendő volt ahhoz, hogy jó filmet lássunk. Én a rajongójaként elégedett vagyok.
A szinkron jó lett. A legtöbb színészhez a megszokott vagy passzoló hangot választottak, de Helena Bonham Carter és Eva Green magyar hangját nem érzem szerencsés választásnak.
Johnny Depp - Nagy Ervin
Michelle Pfeiffer - Kovács Nóra
Helena Bonham Carter - Murányi Tünde
Eva Green - Kéri Kitty
Jackie Earle Haley - Epres Attila
Johnny Lee Miller - Lux Ádám
Chloe Grace Moretz - Csifó Dorina
Safe, 2012, R.: Boaz Yakin, Sz.: Jason Statham
Jason Statham megint rendet rak, de az egész csak arra jó, hogy tovább skatulyázódjon.
Nagyon bánom, hogy Jason Statham belekerült abba a bizonyos skatulyába. Amikor Guy Ritchie megismertette velünk, azt gondoltam, majd sok jó filmben fog jó szerepeket játszani. Aztán jött A szállító, és ámultunk, hogy milyen jó akciófilmben is. Felerészt ezen a vonulaton haladt tovább, jöttek a nem jó B kategóriás akciófilmek (A szállító 2-3, War, A mestergyilkos). Azért szerencsére akadnak meglepetések az akciófilmek terén is (Crank 1-2, Válogatott gyilkosok), illetve Guy Ritchie és Roger Donaldson adott neki olyan munkát, ahol megmutathatta színészi kvalitásait (Revolver, A banki meló). A sok filmje közül most csak azokat említettem meg, ahol ő a főszereplő.
A biztonság zálogában Statham egy olyan kemény csávót alakít, aki zsaru volt, majd ketrecharcos lett. Ez utóbbi tevékenység során akad össze az orosz maffiával, aminek az lesz az eredménye, hogy feleségét megölik, de őt életben hagyják, majd hajléktalanként kezdi tengetni életét. Összefut egy kínai kislánnyal, aki olyan fontos információknak van birtokában, amikre az említett ruszkikon kívül a kínai maffiának is szüksége van. Színre lépnek még főhősünk ex-kollégái is, a korrupt zsaruk, és megkezdődik a versenyfutás.
A film legnagyobb gyengesége a gonosz oldal. Túl sok és sokféle rosszfiú van, nehéz eligazodni, hogy ki mit miért akar. De talán ők maguk sem tudják, mert sorozatosan mindenféle logikátlan döntéseket hoznak. Fejétől bűzlik a hal, tehát a maffiafőnökök és a főzsaru a legdilettánsabbak. Igazi antikarizmatikus főgenyák ők, nem is adnak okot a félelemre.
Főhősünk karaktere is teljesen egyszerű. Nem igazán derül ki, hogy miért kezdi el védelmezni a kislányt, így nehéz azonosulni vele. Statham sok hasonló karaktert életre keltett már, de mint eddig, most is tud bele vinni valamit, amitől kedvelhető lesz.
Ha már akciófilmről beszélünk, essék szó az akciójelenetekről is. A film első felében nagyon kreatívan megkoreografált akciókat láthatunk, azonban ez a kreativitás a második felére eltűnt. Ott már a szokásos szétvagdosott jeleneteket láthatjuk, amelyekben a lényeget alig lehet kivenni. A legnagyobb pozitívum, hogy Statham nem lacafacázik, aki elé áll, bárki is legyen az, nem akarja fifikával kikerülni, hanem egyből lepuffantja.
Emberünket tehát újabb B kategóriás akciófilmben láthatjuk, ám a műfaj kedvelőinek érdemes vele próbát tenni.
A felirat korrekt munka lett, még a vagány dumákat is sikerült jól lefordítani.
21 Jump Street, 2012, R.: Phil Lord, Chris Miller, Sz.: Jonah Hill, Channing Tatum, Dave Franco, Brie Larson, Ice Cube
Ez a magyar alcím... Brrr! De legalább meghagyták az eredetit is. Az egyre korábban kezdődő blockbuster szezon újabb darabját vehetjük górcső alá.
1987-ben indult a 21 Jump Street című ötévados sorozat, amely ismertté tette Johnny Deppet (és Richard Griecot, ha már itt tartunk). Az alapsztorija az volt, hogy fiatal rendőröket beépítettek egy középiskolába, hogy elkapják a fiatalkorú bűnözőket. Ennek a sorozatnak a kvázi folytatása a mozifilm, melyben újraindítják a programot. Főhőseinket (Jonah Hill és Channing Tatum) is beépítik a suliba, hogy felderítsék az újfajta drog ügyét.
A történetvezetés nagyon egyszerű, a rendőrös-beépülős-drogos filmek megszokott fordulatait láthatjuk. Azonban nem fullad átlagba a film, mert sikerült feldobni jó pár dologgal. Az egyik ilyen a humor. A poénok röpködnek jobbról-balról, majdnem végig tartják a színvonalat, a végére viszont elfogyott a kreativitás. Olyan érzésem volt, hogy főleg a film első felében lett volna még egy-két vicces jelenet, ami a vágószoba padlóján landolt. Sebaj, várjuk a bővített változatot, hátha...
Az akciójelenetek is jók lettek, onnan sem hiányzik a humor, és még látványosak is voltak. Szerintem azért nem kerültek bele a végső változatba az előbb említett humoros részek, hogy ne legyenek túlnyomó többségben az akcióval. Mindenesetre a rendezőpáros, akik egyébként korábban a Derült égből fasírt című animációs filmmel hívták fel magukra a figyelmet, frenetikus hangulattal töltötte meg a filmet. Ez köszönhető az adott jelenetekbe tökéletesen beleillő zeneszámoknak is, amelyek között hallhatunk Eminemtől LMFAO-ig mindenfélét. A score főtémája erőteljesen hasonlít a Terminátoréra, ezzel nem tudom, mi volt a céljuk, de vagány.
Jonah Hill megfelelő volt a szerepében, Channing Tatum pedig akár lubickolhatott is volna, ha jobb színész lenne, de így ő volt kettejük közül a jobb. Rajtuk kívül mindenféle mellékszerepekben láthatunk mindenféle sorozatokból ismert arcokat. Az eredetiből pedig négyen is cameoznak (még Richard Grieco is, de őt nem sikerült kiszúrnom).
A szinkron nem lett olyan jó, mint ahogyan egy ilyen jellegű filmtől elvárnánk. Bár Elek Ferenc hangja nagyon hasonlít Jonah Hillére, mégsem szerencsés ez a párosítás. Channing Tatumnak Dévai Balázs tökéletes választás, bár most ő sem teljesített elég jól. A mellékszereplők magyar hangja hol jól, hol kevésbé jól lettek kiválasztva. Heltai Olga megint elszabadult, a szöveget ismét sok baromsággal megtöltötte.
A D-vel a Pick of Destiny című filmjük kapcsán találkoztam először. Csak azt tudtam, hogy Jack Black új filmje lesz, megnéztem a trailert, és egyből megszerettem őket. Beszereztem a film zenéjét, és rongyosra hallgattam, mire eljutottam odáig, hogy megnézhessem a filmet, mert nálunk csak DVD-n jelent meg. Kurva jó a film, nézzétek meg!
6 év után végre új lemezzel jelentkezett Jables és Kage, amely már a harmadik. Az első is jó lett, csak nettóban kevés, a második alap, és a harmadik is baszott jó lett. Ha szeretitek a rockot, hallgassátok és imádjátok a D-t!
Íme a lemez címadó dala:
The Avengers, 2012, R.: Joss Whedon, Sz.: Robert Downey Jr., Chris Evans, Mark Ruffalo, Chris Hemsworth, Scarlett Johansson, Jeremy Renner, Tom Hiddleston, Clark Gregg, Cobie Smulders, Stellan Skarsgard, Samuel L. Jackson, Gwyneth Paltrow
Itt vannak ők, kiket oly régóta vártunk, és elhozták a geek mennyországot. Ők azok, kiket úgy nevezünk: Bosszúállók.
A Marvel saját kezébe vette a képregényeinek megfilmesítését, melynek első darabja a Vasember lett 2008-ban. Azóta több szuperhős önálló történetét láthattuk, de mind egy bizonyos projektre lett kihegyezve, mégpedig jelen filmünkre, a Bosszúállókra. Ha úgy tetszik, teljesítették az ötéves tervet.
Úgy vagyok ezzel a filmmel, mint A feláldozhatókkal. Abban a filmben olyan akciólegendák szerepeltek, akiken nevelkedtem, akik már-már apám helyet apáim voltak, ezért mindenféleképpen meg kellett néznem. Még akkor is, ha csak leülnek sakkozni. A Marvel szuperhőseit is és filmjeit is annyira megszerettem, hogy bármint is ígér ez a film, nekem látnom kell.
A történet szerint Loki úgy dönt, hogy elfoglalja a Földet, ám ez nem mindenkinek tetszik. Nick Fury és a SHIELD össze is rántja a legnagyobb szuperhősöket, hogy megvédjék bolygónkat a gonosz erőktől. Ennyi, kb. erről szól mindegyik hasonló szuperhősös történet. A különlegesség az, hogy ezúttal össze kell fogniuk a magánzó harcosoknak egy soha nem látott ördögi hatalom ellen.
Joss Whedon a film írója és rendezője egy személyben. Ő kreálta anno Buffyt és Angelt, de én a Firefly és a Serenity kapcsán figyeltem fel rá. Látszik, hogy nagy rajongással kezelte az anyagot, talán megfelelőbb embert nem is lehetett volna találni.
A forgatókönyv nagyon jó lett. Említettem, hogy a sztori egyszerű, de tök jó fordulatokkal sikerült felturbózni. De nem is ez adja az egész sava-borsát, hanem a karakterek, ugyanis zseniálisan lettek megírva. Eddig majdnem mindenkinek volt saját filmje, de most sokkal többet megtudunk róluk. Tony Stark géniusza továbbra is megállíthatatlan, harci kedve és felgmasága nem csökkent, és szereti a Black Sabbathot (nyilván nem véletlenül). Steve Rogers kapitány már nem az a kis nyikhaj, sokkal kellemesebb figura. Dr. Bruce Banner karakterét sokkal jobban megismerjük, mint az eddigi két filmben, vele együtt Hulk is sokkal szimpatikusabb. Thor se az a faék, aki volt, nyilván neki külön motivációja van. Loki is félelmetesebb lett, ám még mindig nem igazi főgonosz, hiszen a legnagyobb genyákkal szimpatizálunk, vele nem. Fury, Sólyomszem és a Fekete Özvegy is többet szerepel, mint eddig. A forgatókönyv másik pozitívuma a humor. Egy-egy elejtett félmondat is nagy derültséget okoz, másrészt pedig ezek is nagyban hozzájárulnak a karakterépítéshez.
A film másik nagy erőssége a rendezés. Végig pörgős, élvezetes, maximálisan szórakoztató filmet látunk, köszönhető ez a nagyon jól kidolgozott akciójeleneteknek is. A filmvégi félórás manhattani leszámolás nagyon látványosra és izgalmasra sikerült, szerintem még Michael Bay is elismerően csettint ezt látva, miután visszatette az állát.
A Bosszúállók jöttek, láttak, győztek. A néző ámul, a geek pedig takarítást kér maga alá. Köszönjük, Joss Whedon!
A bónuszjelenet ezúttal nem a stáblista után van, hanem közben, most is érdemes megvárni. Annak ellenére, hogy direkt nem kapcsolták fel a lámpákat, a nép nagy része kirohant, ahogy feltűnt a rendező neve. Életképtelen egyedek!
A szinkron jó lett, bár az eddigi filmekénél egy kicsi gyengébb. A hangok maradtak ugyanazok, kivéve Jarvisét, mivel Szabó Sipos Barnabás már nem szinkronizál, helyette Kárpáti Leventét hallhatjuk.
Ugyebár mindenki tudja, miről van szó. Csütörtöktől látható a mozikban a Bosszúállók. Ez azért kurva jó, mert egy héttel korábban kapjuk, mint az amcsik odaát. 3D-s lesz, de konvertált, úgyhogy lehetőség szerint keressétek a hagyományos vetítéseket! Remélem felénk lesz ilyen. Éjféli vetítés viszont nem lesz errefelé, de nem baj, úgysem érdekelne. Majd a csütörtöki első vetítésre fogok zúzni.
Ezt a filmet azóta várom, mióta pár éve bejelentették, azóta pedig még jobban, mióta láttam a bónusz jelenetet az Amerika kapitány stáblistája után. Apropó! Maradjatok bent a stáblista végéig, mert lesz meglepetés, ahogyan eddig is volt! Figyelmeztessétek azokat is, akikkel mentek! A többi, számotokra ismeretlen embert, akik felállnak és kirohannak, amint megjelenik a vásznon Joss Whedon neve, jól röhögjétek ki! Megérdemlik, hiszen illik tudni, hogy maradni kell.
Kapcsolódik, hogy érdekesség történt Budapesten. Feltűnt három fickó, akik nyilvánvalóan a filmre igyekeznek. Szerintem még farsangkor indultak el, tegnap pedig a Hősök terén jártak.
Itt nézheted meg nagyban
Battleship, 2012, R.: Peter Berg, Sz.: Taylor Kitsch, Liam Neeson, Brooklyn Decker, Alexander Skarsgard, Rihanna
Emlékeztek a Torpedó nevű társasjátékra? Én annak idején nagyon sokat játszottam vele. Nem gondoltam volna, hogy normális, filmre való történetet lehet belőle kerekíteni.
A film sztorija pofonegyszerű. Gyakorlatozik a haditengerészet, de belerondítanak a földönkívüliek, egy kemény csávó (Taylor Kitsch) pedig kezébe veszi a dolgokat, és nem hagyja veszni az emberiséget. Itt meg is állt a tudomány. Az egészet ráhúzták a kurva jó és a műfajban etalonnak számító A függetlenség napja szerkezetére, és hadd szóljon. Teljesen ugyanazok a karakterek és ugyanazok a fordulatok köszönnek vissza. De nem csak annyira, hogy emlékeztetnek valahol a tudatalattiban, hanem konkrétan lejátszódnak benned a jól ismert jelenetek. A humort is a fent említett klasszikusból, valamint a Transformers trilógiából emelték át. Látszik, hogy próbálták olyanra csinálni, mint az elődök. A kulcsszó: próbálták. De nem sikerült nekik, nagyon nem. Görcsösen akarnak hasonlítani az elődökre, rontva ezáltal a film élvezeti értékén.
A rendező az a Peter Berg, aki már több jó filmet tető alá hozott (pl. Ronda ügy, A királyság, Hancock). Van neki egy tök jó rendezési stílusa, ami jelen esetben nem látható. A Csatahajó olyan, mintha kísérlet lenne Roland Emmerich és Michael Bay együttműködésére, ami felemás eredményt hozott. A producerek bizonyára szóltak Bergnek, hogy ha már a forgatókönyv másol, tegyen úgy ő is.
A filmzenét Steve Jablonsky követte el, aki a Transfomers trilógia muzsikáját is komponálta. Saját hozott anyagából dolgozott, nagyon sok helyen nagyon hasonló dallamok hallhatóak. Kész felüdülés, mikor felcsendül az AC/DC, vagy a stáblista alatt a Creedance.
A Hasbro a Transformers filmek után újabb kurva nagy blockbustert akart saját termékének filmre adaptálásából, ezért a készítők be is vetettek mindent: telepakolták látványos akciókkal és csilivili effekorgiával. Még jó, hogy a szereplők érzelmi világával keveset szaroztak, és a látványra helyezték a hangsúlyt, igazi audiovizuális adrenalinbombával van dolgunk. Ez tehet arról, hogy a film nem csap át unalomba, és azért kicsit élvezhető is.
A szinkron nem lett olyan jó, mint amennyire elvárjuk egy ilyen blockbuster mozis szinkronjától, de azért a célnak megfelel. A magyar hangok a legtöbb esetben passzolnak a színészekhez, viszont a teljesítményük épphogy megfelelő.
Én, mint a stand-up comedy rajongója, vártam ezt az eseményt. Örülök, hogy Magyarországra is eljutott ez a műfaj. Lássuk, mi a véleményem az elsőről!
A roastnak, azaz égetésnek Amerikában már nagy hagyománya van. A közelmúltban többek közt olyan hírességek voltak az égetés tárgyai, mint Pamela Anderson, William Shatner, vagy Charlie Sheen. Nálunk is sikerült olyat választani, akit mindenki ismer, és sok mindent el lehet róla mondani, Nagy Ferót. Az egész a Showder Klub különkiadása volt.
Először mindenki béna, szokták mondani, és ez igaz erre a műsorra is, mert bizony döcögött. Először is szembetűnő volt, hogy a nagyon hatásos hangú Welker Gábort lecserélték Varga Rókusra, így máris nem ugyanolyan volt a hangulat. Viszont a zenei aláfestés Metallica volt, ami tök jó, mert szeretem.
A produkciók minősége változó volt. Ilyenkor nem csak az égetettet égetik az égetők (aztamindenit!), hanem egymást is, ami kell is, mert különben nem lenne túl változatos. Megtalálták egymást, ment a zrika folyamatosan, Feróról is sikerült vicces dolgokat mondani. Azt viszont nem értem, hogy mi a fasznak kellett olyan embereket hívni, akik eddig nem soha nem mutatták meg vicces oldalukat. Nyilván nem véletlenül nem tették eddig. Most sem sikerült nekik, eléggé lebőgtek.
Három embert azért kiemelnék. Kiss Ádám és Kovács András Péter hozták a tőlük megszokott színvonalat, ők voltak a legjobbak. Ganxsta Zolee zenei munkásságának nagy részét bírom, de tőle nem vártam itt semmi jót. Ehhez képest elég jókat mondott. A többiek közül Sipos Petitől azért többet vártam volna.
A végén persze Feró is megmondta a magáét. Bár ne tette volna. Látszott, hogy súgógépről olvassa minimális átéléssel azt, amit talán nem is ő írt. Ez így nem talált.
A műsoridő szűkössége miatt, ami kb. nettó 50 perc, nyilván muszáj volt megszabdalni a dolgokat, ami látszott is, így túl sűrű lett az egész. Ma pedig azt olvastam, hogy az összes olyan részt kivágták, ahol az RTL Klubot fikázzák. Mondjuk, ezt érthető, de akkor is...
Összességében azt mondom, hogy van ebben lehetőség, érdemes lenne vele próbálkozni legalább még egyszer, hátha tanulnak a hibákból. Szerintem fognak is, mert a jelentések szerint 606 ezren nézték, ami jónak mondható.
Quentin Tarantino az én személyes bálványom, csak szuperlatívuszokban tudok róla beszélni. Az új filmjét, ami egy spagetti western, karácsonykor mutatják be odaát. Nálunk biztosan késni fog, hiszen akkortájt érkezik a mozikba Zsákos Bilbó is, az pedig fontosabb a magyar forgalmazók szempontjából. Mindenesetre QT újabb várhatóan zseniális művét elmondhatatlanul várom. Addig nesztek poszter!
UPDATE! Hozzánk 2013. január 31-én jön. Az több, mint egy hónap, bassza meg! No, nem baj, kivárjuk. Most a Bosszúállók a legjobban várt film, de miután azt megnéztem, ez veszi át a státuszt.
Igen, jól látod. Volt az igazi TV Maci, amit több százszor, esetleg több ezerszer láttunk olyan számunkra kedves mesék előtt, mint a Frakk, Magyar népmesék, Krisztofóró vagy az Égből pottyant mesék. Na, ez a Maci nincs többé. Helyette minden este az M2-n az Esti mese előtt ezt az újat kell megnéznie a mai gyerekeknek. De ez valami kibaszottul förtelmesen borzasztó, kurvára szörnyűséges rakat lószar lett!
A Maci megjön a focizásból, leül a számítógép elé, majd a kishúga elrángatja a TV elé mesét nézni. Miután megnézték a mesét, még rajzolnak. Hogy mi? Baszd meg! Mi a keserves búbánatért nem mennek aludni? Ja, persze! Még meg kell nézni a Barátok köztöt, addig meg van még egy óra.
A koncepció szerintem az volt, hogy legyen teljesen új, de mégis idézze a régi időket. Sikerült. Közben pedig legyen szar. Ez is sikerült.
Alább megnézhetitek magatok is, hogy milyen lett az eredmény. De talán inkább mégse! Mindenesetre én nem vállalom a felelősséget. Csak erős idegzetűeknek ajánlom!
